A kárhozat (drámai) útja

Két apa és két fiú, az egyik apa majdnem fia a másik apának. Na, a helyzet azért mégsem ennyire bonyolult, sőt nagyon is átlátható. Ha valakinek bérgyilkos pénzbehajtó az apja, akkor előbb-utóbb szörnyűségeknek lesz a szemtanúja. Még akkor is, ha a papa a családi temetéseken kétkezest játszik zongorán a nagyfőnökkel. (Ha ezt a pár perces metaforikus idillt sikerül átélnünk, már nem lesz nagy baj.)



A film ismertetőjéből kiderül, hogy két család történetével van dolgunk, akiknek sorsát azok a komplex kapcsolatok határozzák meg, amelyek leggyakrabban apa és fiú között alakulnak ki. És azt is, hogy a főszereplő bérgyilkos Michel Sulivan, és fia a bosszútól hajtva egy reális, de ugyanakkor szimbolikus útra indul a filmben. No, shit! Minden esetre a "szimbólumok" annyira közérthetőek, hogy a véres kéz, kutya és tengerpart szintjén maradnak.

A drámaiság kulcsa, hogy a Chicago-i ír maffia vezetőjét alakító Paul Newman az elé a kegyetlen helyzet elé kerül, hogy saját becstelen, apját is meglopó fia (Daniel Craig) és a szeretett, becsületes és lojális, egyfajta fogadott fiú (Tom Hanks) között válasszon. A vér szava győz, a gének, mint tudjuk, önzőek. A vívódó apa tökéletes Paul Newman. A megtagadott fiú nem tehet mást, saját családjáért (vagyis annak megmaradt részéért) szembe kell szállnia nevelő apjával és főnökével, aki egyfajta istenként működik: "amit ad, azt el is veszi".