Amerika ismét megmenti a világot
Jakab-Benke Nándor 2002. október 07. 15:50, utolsó frissítés: 15:50#b#[filmszemle]#/b# Azt hittem, hogy szeptember 11-én annyira megszeppent minden amerikai rendező, hogy egyszer és mindenkorra megfogadta, nem lesz többé terroristás film. Ehhez képest #b#A rettegés arénája#/b# elég összeesküvésesre sikeredett.
Jack Ryan (Ben Affleck), egy fiatal történész-katona elemzi a Kremlt -- meg egy csinos orvosnőt. Az oroszokban való jártasság jól jön neki, a CIA-főnök Cabot (Morgan Freeman) elnök- és döntésközelbe emeli. A kislányba meg beleszeret, de nehéz elhitetnie vele, hogy CIA-ügynök. Aztán ellátogat egész Moszkváig, ahol megismerkedik az új orosz elnökkel, Nemerovval. Ő nem is olyan rossz fiú, mint az elődje, aki újra be akarta kebelezni Csecsenföldet.
Mert igen, itt, Csecsenföldön van a kanóca a sztorinak. Holmi terroristák az eddigi legnagyobb vegyi fegyvert vetik be, kiirtva Groznij lakosságának nagyrészét. Az új orosz elnök habár nem ő tette, magára vállalja az egészet ("Oroszország anyácskánk szent testéből akartak egy darabot kihasítani" -- ismerős?). Az egyedüli, aki meg van győződve az elnök ártatlanságáról, a hősünk, Ryan. Csak éppen azt nem tudja, hogy egy osztrák neofasiszta mágnás akarja a háttérben összeugrasztani a világ két felét -- de hogy miért, azt szerintem ő sem tudja.
Pereg a sztori, nő az izgalom,
atombomba Baltimore-ban, stadion felrobban, Cabot, a jó öreg meghal, elnök megsérül, felkapja a vizet, kész megtámadni Oroszországot, az nem hagyná annyiban, szentisten, már megint veszélyben az egész világ -- és akkor jön a hősünk, aki túlélte a robbanást és vérző, maszatos képpel, ahogy kell, megmenti a Földet. A nő is az övé lesz, persze.
Az elején úgy tűnhet, hogy talán sokat markolnak az alkotók, amikor mindenkit belekevernek az akcióba -- de nem. Meg is fogják, amit akarnak, egy jó kis prédikálós, "cine mintye, böj!"-filmet, amiből azért elég sok volt mostanában. Természetesen elhangzik az amerikai himnusz is, vad, háborús dobpergésre, majd a végén a gonosz egy Puccini-áriára nyeri el méltó jutalmát: a Nessun Dorma dallamaira robban a Merci a legszebben.
Sok hűhó, de nem semmiért,
hiszen tényleg a Föld léte forog kockán, na meg a fiatalember szerelme. Ahhoz képest nem is sokat töri magát, fontosabb neki az a sok millió balfék megmentése, mint az a finom kis orvosnő. Ez a része a filmnek csökevényesebb tehát, sőt, sok emberölés sincs benne, annál több a robbanás -- a speciális effektusok szépen megijeszthették a Baltimore-i lakosokat -- és az oroszangol, németangol meg franciaangol. A sűrű politikai pókháló, kémek, atomfegyverek filmjét a trehány román cím pedig szinte Van Damme-alapműként hirdeti: Pericol absolut.
A jellemek nem igazán bontakoznak ki, de minek is: ott van helyette a sztori. Alig-alig villan meg egy-egy emberi kifejezés ezeken az arcokon, és sajnos még mindig ott tartunk, hogy akkor a leghitelesebb az amerikai elnök, ha káromkodik ("Indítsd már el a visszaszámlálást, bmeg, háború!"). Tom Clancy regénye, amiből a film készült, a kilencvenes évek elején nagy bestseller volt az Újvilágban: eddig hatmillióan vettek belőle -- reméljük, nem kezdő terroristák, tananyagnak.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
