Velencei vakáció géntérképpel
G.G. 2002. december 06. 17:33, utolsó frissítés: 16:52Nincs menekvés! A génjeink visszavonhatatlanul meghatározzák a személyiségünket. És ha néha úgy tûnik, hogy lappanganak, azért a tudatalattiban hatásos háttérmunkát végeznek.
Ezért történetünk is talán a messzi ókorban kezdõdik, amikor a két nagy civilizáció, a görög és a római találkoztak egymással. Az egyik oldalt a mûvészi, filozofikus szemléletmód képviselte, a másikon a pragmatizmus és a törvények -- elvégre valahogy rendet kellett tartani egy ekkora birodalomban. A történelmi jelentõségû randevún egymásra mosolygott a bájos Philosophea és a hõs Pragmaticus, a génállományok pedig ünnepeltek, hogy céljukat sikeresen elérték.
Azóta is minden olasz hordoz egy recesszív görög gént, amely ha megnyilvánul, eltörli a józan észt és kalandra sarkallja hordozóját. Fõhõsnõnket, a pescarai Rosalbát negyven éves korában keríti hatalmába ez a bizonyos gén, és készteti arra, hogy lemondjon korábbi jómódúan-egyhangú háziasszonyos életérõl. Amikor egy csoportos kirándulás alkalmából kétbalkezes hõsnõnket lefelejtik a turistabuszról, a gén akcióba lép, és Rosalba maga sem tudja, miért, de már nem kívánkozik vissza az ál-meleg családi fészekbe.
A gén, mint kiderül, a nagyapától származik, aki stílszerûen egy befejezetlen híd végén lelte a halálát, de elõbb még megtanította unokáját a görögösebb foglalkozásokra, azaz a virágkertészkedésre és a harmonikázásra. Rosalbát, a nagyszülõ kromoszómái Velencébe, a négy évtizede nem látott városba vezetik. A rövid kitérõbõl, Rosalba családjának írt levelének megfogalmazása szerint "kisebb vakáció" lesz.
A lagúnák városának turistalátványosságai mögött, a szûk sikátorokban "hétköznapi" élet zajlik. Érdekes figurákkal hozza össze itt a sors Rosalbat: az idõs anarchista virágárussal, Fernandóval, a régivágású, életunt, izlandi származású pincérrel, Graziaval, a szomszédban lakó kozmetikus-masszõrrel, és a férje által rászabadított Constantinóval, a bûnügyi regényeket-faló magándetektív vízszerelõvel.
Távol a nagyvárosi forgatagtól mintha megállt volna Velencében az idõ, úgy a hetvenes évek derekán. Ebben a zárt világban kis levélke jár a reggeli friss kenyér mellé, és megszólnak, ha nem a megfelelõ virágfajtát viszed az ünnepeltnek. Rosalba új életének titokzatos és bolond szereplõi végre felszínre hozzák a hõsnõben a korábban elfojtott nagyapai örökségét, és barátságot, odafigyelést, nevetést, sõt szerelmet visznek az életébe.
A vakációk lényegéhez tartozik, hogy egyszer véget érnek. És Rosalba látszólag természetesnek veszi, hogy elhagyva ezt az ideális világot, vissza kell térjen a "biztonságos, normális életbe".
Nehéz eldönteni, hogy humorral átszõtt drámát, vagy drámai momentumokkal sûrített vígjátékot láttunk. Ami bizonyos, hogy érdekes utazásnak vagyunk a tanúi, amely a szabadság és a kötöttségek két pólusa között zajlik.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
