2026. október 17. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Bond se adja olcsón az életét

Sipos Zoltán 2003. január 23. 19:24, utolsó frissítés: 19:08

James Bond elpusztíthatatlan. Mikor a megszemélyesítõi sorban kiöregednek, azt gondoljuk, ennél sármosabb színészt nem találhatnak a szerepre. Pierce Brosnan -- úgy tûnik -- kapott még egy esélyt.





Légpárnáshajó-üldözés az Észak- és Dél-Korea közötti demilitarizált övezet aknamezõin: Bond félkézzel vezeti a hajót (tudniillik éppen horgászni indult, de aztán gondolt egyet és benézett az aknamezõre is). Kecsesen kerülgeti az aknákat, mintha bóják lennének, és szeme sem rebben, amikor a lángszóró lángja a füle mellett suhan el. Hébe-hóba lazán hátratekint -- ilyenkor mindig meghal egy kisebbfajta hadsereg.

Végül a hoovercraft egy szakadékba zuhan, de hõsünknek azelõtt eszébe jut megragadni egy harangkötelet (micsoda megérzés...). Bond pléhpofával lóg a harangkötélen, körülbelül két méter magasan, felkészülni -- a film legmeghatóbb jelenete következik: leugráskor hõsünk felszisszen. Hiába, egy titkosügynök sokat szenved...




A történet Észak-Koreában kezdõdik, ahol foglyul ejtik Bondot (Pierce Brosnan) -- és mivel az ügynökségen azt hiszik, vallott, veszélyben van ügynöki karrierje. Bondnak azonban holmi bizonygatásoknál fontosabb dolga is akad -- likvidálnia kell a megalomán Gustav Graves-t (Toby Stephens) és annak jobbkezét, Zao-t (Rick Yune), mivel azok ûrfegyverükkel veszélyeztetik az Észak- és Dél-Korea közti törékeny békét.

Körbeutazza hát a világot, közben megismerkedik két nõvel, Jinx-el (Halle Berry) és Miranda Frost-al (Rosamund Pike), akik -- egy igazi Bond-görlhöz méltóan -- kulcsfontosságúaknak bizonyulnak az ügy sikere (és kudarca) szempontjából. Végül Bond egy izlandi jégpalotába kerül, ami -- mint kiderül -- Graves fõhadiszállása. Ettõl kezdve minden világos: a Jó felveszi harcát a Rosszal. Ja, és gyõzni is kell...




A történetvezetés igen pörgõs, és ha kezdetben akad is némi homály az ok-okozat terén, Bond személye (és kultusza) a garancia arra, hogy az egyes történéseknek valóban közük van egymáshoz (még akkor is, ha a kapcsolatot a nézõnek nem sikerül felfedezni). Az akció-filmeknek, és így a James Bond-filmeknek általában nem erõsségük a színészi játék, a bonyolult lélektani elemzés vagy a hosszú dialógus -- ez a jelen filmre is teljes mértékben érvényes.

Pierce Brosnannak nem kellett túl sokáig magolnia a replikáit -- a klasszikus bemutatkozásokon meg a kötelezõ egy-két szavas "Nem hiszem, hogy megölsz" stílusú, munkával kapcsolatos megbeszéléseken kívül körülbelül annyit mond még, hogy "Az én kapcsolataim nem szoktak sokat tartani". (Vajon miért?)




Ha már a kapcsolatokra terelõdött a szó, igazán ki lehetne már találni egy új nõfûzési technikát a poros "Nevem Bond. James Bond" helyett. Szerintem az éppen aktuális áldozat-színésznõnek elõtte éjszakákon keresztül kell gyakorolnia, hogy közben el ne röhögje magát...

De fölösleges sokat szõrözni: ha minden szempontból jó és hiteles film lenne, nem lenne James Bond-film. A lényeg az, hogy akciójelenetek szempontjából Bruce Willis "Die Hard"-sorozata a "Die Another Day"-hez képest piskóta. Egész leleményes a helyszínválasztás (az izlandi jégpalota), ötletesek a fegyverek is: az ûrfegyver például a Nap sugarait gyûjti össze, és az üvegtörõ gyûrû sem rossz.

Az akciófilm-rendezõk fõleg Bergsont olvashatnak mostanában, mert ilyen sok cselekményt ennyire kevés filmidõbe zsúfolni nem semmi: egy repülõgép körülbelül tíz perc alatt robban fel, mialatt a repülõben levõknek van idejük leszámolni egymással, (elõtte persze monológjukat sem felejtik elmondani).

A rosszak meghalnak, a jók rádöbbennek egymás iránt érzett szerelmükre, majd megmenekülnek. Természetesen miután a világ minden rossz embere felrobban, James Bond és újdonsült szerelme, Jinx nem egy sáros koreai rizsföldön érnek földet, hanem egy tengerparti hangulatos házikó mellett. És láss csodát -- mindjárt piknikeznek is egyet. Van-e valakinek valami kifogása ez ellen?


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS