Kalandos Erasmus-program
Gy. A.
2003. március 21. 16:50, utolsó frissítés: 16:32
#b#[filmszemle]#/b# Naponta szembenézni a hûtõszekrényben rétegesen lerakódó ételmaradékokkal? Minden egyetemistának ismerõs életérzések egy nem túlságosan rafinált, viszont szórakoztató francia vígjátékban.
Valószínûleg sokakat Audrey Tautou neve csal majd be a moziba erre a tavaly készült francia-spanyol filmre. Azt azonban Cedric Klapisch rendezõ és forgatókönyvíró is elismerte, hogy ez esetben csak egy kis szerep jutott az idõközben óriási népszerûségre szert tevõ Ameliere. Klapisch azt is leszögezte, hogy nem a korábbi, a tinédzserek életét taglaló Péril Jeune c. filmjének a folytatására vállalkozott az egyetemi évek bemutatásával.
A filmet digitális kamerával forgatták, így meg volt a lehetõség rá, hogy olyan trükkökhöz és pl. gyorsítási technikákhoz folyamodjanak, amiket a klasszikus 35 mm-es filmre való rögzítés nem tett volna lehetõvé.
A film készítõi nem globális kérdéseket feszegetnek, a hangsúly a mindennapok apró történésein van. Ezekbõl rajzolódik ki Xaviernek, egy 25 éves párizsi fiatalnak az élete, és a törekvése, hogy saját kezébe vegye sorsát. A film minden üdesége ellenére kicsit talán túl nevelõ célzatúra sikeredett, egyértelmû, hogy elsõsorban a fiatalabb korosztálynak készült. Persze, ha összevetjük az amerikai ifjúsági vígjátékok Amerikai Pite-szerû rémálmaival, akkor hajlandók vagyunk vidáman lenyelni a film végére összesûrûsödõ tanulságokat is, miszerint minden európai nemzet egyedien különleges, miközben mi mindannyian emberek vagyunk...
Persze egyfajta toleranciára való nevelésnek talán nagyon is helye van egy ilyen alkotásban. Ebben az értelemben egészséges európai szellem sugárzik a filmbõl, azt hangsúlyozza, hogy globalizált világunknak azért megvannak a nagyon is élhetõ és kellemes pillanatai. Sõt, az állandó mobilcsörgést is meg lehet szokni, fõleg ha a kedvesünk hívását jelzi. Az esemény-szilánkok megmutatásával éppen a mai életforma szaggatottságát próbálja hangsúlyozni a rendezõ, amikor az egyik személyrõl a másikra, egyik nyelvbõl a másikba, egyik országból a másikba vált át -- teljesen különbözõ világok kerülnek interakcióba.
A fiatal fõhõs egy ismeretlen országba kerül, és ennek apropóján újra szembesülhetünk a ténnyel, a külföldi utazásoknak megvan az az elõnyük, hogy nem csak az idegen városokra, emberekre csodálkozunk rá, hanem hazatérve a saját környezetünkre is. A hátrahagyott rögeszméinket pedig minden bizonnyal nem fogjuk a megszokott helyükön találni.
Karikatúra-menetes nemzetábrázolás
Bár a cselekmény jó része Barcelonában játszódik, a helyzetek minden valaha egyetemet járt fiatalnak ismerõsek lesznek -- legyen az akár éppen romániai. Sõt, néhány éve már mi is élvezhetjük a vígjátékban fontos cselekménybonyolító szerepet játszó Erasmus-program elõnyeit. A európai egyetemek közötti diákcsereprogramnak köszönhetõen sok diák számára az uniós országok amúgy is szimbolikus határai még inkább elmosódnak, és sokféle permutáció képzelhetõ el arról, hogy milyen nemzetiségû diákok zsúfolódhatnak össze egy-egy lakásban. Ebben ez esetben adott egy olasz, egy spanyol, egy francia, egy német, egy brit, egy dán és egy leszbikus.
A film nem titkolt szándéka, hogy közkedvelt sztereotípiákat romboljon le arról, hogy milyenek is az egyes nemzetekhez, vagy éppen szexuális kisebbséghez tartozó egyének tulajdonságai. Egy kellemetlenkedõ, kissé ostoba és bõbeszédû angollal mondatnak ki azok a közhelyek, amiket a film megszûntetni szeretne: miszerint a németek rendszeretõk, a spanyolok temperamentumos olé-kiáltók, a franciák "békaevõk" stb. Xavier jellemén kívül a többi diák alakja kissé talán túl lendületes ecsetvonásokkal volt megrajzolva, de legalább karikatúra biztos nem lett belõlük. A különbözõ nemzetiségû diákok együttélésének apró kellemetlenségei, amelyek mégis egy nagy közös harmóniában oldódnak fel -- ez a humor fõ forrása.
Ifjúság, szerelem…
Ebben a multinacionális közösségben, ahol a bábeli zavart kiküszöbölendõ mindenki az angolhoz fordul, Xavier-nek tipikus egyetemista problémákkal kell megküzdenie. A rendezõ figyelme azonban a legkevésbé sem idõzik a tanulmányi elõmenetel ismertetésen, sokkal fontosabbak számára az összeszövõdõ és szétbomló emberi kapcsolatok. Xaviernek, és barátnõjének, Martinenek szerelme Párizs legkeskenyebb járdájú utcáján kezdõdött egy csókkal, és úgy tûnik, nagyobb távolságokat már nem bír ki. A francia diák barcelonai új kapcsoltaiban is inkább az erotikus vonatkozások dominálnak, a férfi-barátságokról kevesebb szó esik -- ami azonban mintha kicsit a francia-sztereotípiákat erõsítené.
Aztán végül újra megtudjuk, mindenki életében eljön a pillanat, amikor megmondják neki, hogy mit kell napi 8 órában tennie. És akkor eldöntheti, hogy "mindent a helyére rak-e, mert minden dolognak megvan a maga helye", vagy választhatja azt, hogy elfut, és megpróbál egy másik valóságot felépíteni azért, hogy a gyerekkori képérõl visszanevetõ kisfiú ne csalódjon benne. De még számtalan lehetõsége van...
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
