"Azt se tudtuk, a kópiák meddig bírják"
kérdezett:Sipos Géza 2003. április 03. 17:29, utolsó frissítés: 17:29Mivel nézzen #b#farkasszem#/b#et a filmbarát, ha mûvészmozit indítana Romániában? Beszélgetés Gyenge Zsolt szervezõvel beégõ filmszalagokról, a celluloidba vetett hitrõl, a filmcenzúráról és arról, mikor állandósul a Cinema Paradiso.
Transindex: – Mikor a leendõ kolozsvári (erdélyi?) mûvészmozit tervezed, gondolsz-e arra, hogy gond lehet a cenzúra, ami a filmarchívumban õrzött tekercseket illeti? Három hete a Paradisóban telt házzal ment a Nagyítás (Antonioni), csak az volt a baj, hogy a film két kulcsjelenete hiányzott. Az egyik, mikor a gyilkosság felfedezése közepette a fotós fõhõs egyszerre két hölgyeménnyel is cicózik, a másik, mikor a fotó és a hulla eltûnése után a havereivel bulizik, de ott senki se kíváncsi a fájdalmára.
Az elsõ jelenetet tutira a cenzúra vágta ki,
mert nem fért bele a szocreál erkölcsi kategóriákba. A másodikban nem vagyok ennyire biztos, de ott gyanús, hogy ott füvezés miatt vágtak. A nagyobbik baj az, hogy a közönség 70-80%-a olyanokból állt, akikrõl lerítt, régóta hallottak errõl a filmrõl, és most végre-valahára alkalmuk volt megnézni. De õk azzal a tévhittel és téves élménnyel mentek haza, hogy ez a film ennyi. Mit lehet ilyenkor csinálni, mert a pesti archívum a tekercsek rossz állapotára hivatkozva nem adja ki ezeket a filmjeit?
Gyenge Zsolt: – Be kell vallanom, hogy a Cinema Paradiso tervezése elõtt a Filmarchívum anyagaiban lezajlott cenzúrával nem számoltunk. Egyébként nem csak a Nagyítással vannak gondok, például a Modern idõknek beszereztük egy Amerikában kiadott videókazettáját, és abból kiderült, hogy az Archívum kópiája úgy van módosítva, hogy Chaplin egyértelmûen kommunista tüntetõnek tûnjön. Az eredeti változatban teljesen véletlenül keveredik a tüntetõk közé.
Igen, ez gondot jelent, de csak részben. Ugyanis a románul nem feliratozott filmek – s ebbõl bõven van az Archívumnál –, mivel forgalmazásba nem kerültek, a cenzúrát is megúszták. Ugyanakkor nem a román archívum az egyetlen forrásunk. Az E pericoloso sporgersi-t (Nae Caranfil) például a gyártó cégtõl kaptuk, a magyar producerekkel olyan viszonyban van a Filmtett, hogy a kilencvenes évek magyar filmjeit gond nélkül be tudjuk szerezni tõlük.
Azóta érdeklõdtem egy kicsit Budapesten, és kiderült, hogy a magyar Filmarchívumtól is lehet – pénzért – filmeket kérni. Csupán az ingyenes kölcsönzés ideje járt le. Természetesen egy percig sem gondoltuk azt, hogy egyetlen filmforrásra alapozzuk a mozit. Távlatilag filmforgalmazásban is gondolkodunk.
Transindex: – Jó, hogy említed a Chaplin-filmet, merthogy én is megnéztem tíz nappal késõbb, és akkor nem hiányzott a szóban forgó jelenet, tökéletesen kijött, hogy egy autóról leesett zászlót akar visszaszolgáltatni a fõhõs, ezért keveredik valóban véletlenül a tüntetõk közé. Tehát nem a cenzúra vágott, hanem vagy a kópiából szakadt ki egy darab, vagy a gépész váltott rosszul tekercset. Nekem az szomorú, hogy a Paradiso a technika legalábbis részleges csõdjét mutatja.
Heti átlagban eddig négy-öt vetítésen jártam, láttam szinte húsz filmet a kínálatból, és még egyetlen olyan alkalom sem volt, hogy legalább egy alkalommal meg ne szakadt volna a vetítés. A régi, agyonragasztott kópiákkal még elõfordul, persze; de volt olyan eset, hogy a Werckmeister harmóniák egyik tekercse elakadt, a kép kimerevedett és a vetítõ melegétõl a szemünk láttára olvadt szét az a képkocka. Aztán tíz perc szünet. Másrészt érdemes kétszer megnézni a filmeket: én pl. szintén a Werckmeisterben fedeztem fel másodszorra két, az elsõ alkalommal kihagyott jelenetet. Nem is beszélve a folyton elállítódó élességrõl – ez igaz, hogy a jobban felszerelt és kvázi vadonatúj tekercsekrõl vetítõ Mûvész mozi ra is jellemzõ.
Szóval bennem egyértelmûen megdöntötte azt a filmszalagba vetett hitet ez a vetítéssor, hogy milyen jó lesz, hogy eredetiben nézhetünk végre értékes filmeket. Nem lehet ép szaktudású gépészt keríteni ebben a városban? De ha már így van, nem volna sokkal biztonságosabb videóról vagy DVD-rõl vetíteni?
Gyenge Zsolt: – Ez a Cinema Paradiso csupán kísérlet, egy hosszú folyamat egyik köztes állomása: a kilencvenes évek elsõ felében indult egy filmklub, ahol tévérõl lehetett filmeket nézni. Aztán az évtized vége felé videóprojektorról vászonra vetített filmek következtek. A filmklub mellett idõvel megjelent egy kis füzet az éppen vetített film rövid elemzésével. A következõ lépés egy komoly, hivatalosan bejegyzett, szakmai elismerésre is törõ szaklap volt. A Filmtett mellé most egy mozi kell, hogy azokat a filmeket, amelyekrõl filmkritikusok, filmelmélészek írnak, látni is lehessen.
Mi eddig sose vetítettünk celluloidról,
azt se tudtuk, hány vetítést bír egy kópia, és milyen kritériumok alapján lehet meghatározni a kategóriáját. Rengeteget tanultunk a Cinema Paradiso alatt, legalább halványan körvonalazódott számunkra, hogy mit jelent egy mozit mûködtetni. Mikor elõször ennek a teremnek a gépházában jártunk, s láttuk, hogy viszonylag új, 1985-ös vetítõgépek vannak, nagyon megörültünk.
Közben derült, ki, hogy azokban az években készültek a legszarabb mûszaki cikkek Romániában. De mivel a terem és a gép nem a mi tulajdonunk, nem fektethettünk bele milliókat a felújításukba. Gépészt se lehetett válogatni, mert õ van a RADEF alkalmazásában, õ a teremhez tartozik, esszük, nem esszük, nem kapunk mást.
A celluloid minõsége (képélesség, színgazdagság) még a DVD minõségét is messze felülmúlja, persze ha megfelelõ felszereléssel vetítik. Azon kívül szerinted Romániában ki fogja videón és pláne DVD-n ezeket a filmeket kiadni? Nem beszélve arról, hogy videót és DVD-t nyilvánosan vetíteni büntetendõ cselekedet. Persze sokkal olcsóbb a filmeket videóról vetítetni, mint filmrõl, akárcsak egy lapot kalóz módon, fénymásolva osztogatni, mint nyomdában, hivatalosan bejegyezve, szerzõi jogokat és honoráriumokat fizetve kiadni. De ahhoz, hogy széles közönséghez szóljunk, kilépjünk egy szûk, szinte csak magyar egyetemistákból álló körbõl, szükség van nagyobb léptékben gondolkozni. Ezért most a filmklubtól a mozi fele lépünk.
Terveztük, hogy az összes filmet végignézzük a fesztivál elõtt, hogy lássuk, milyen állapotban vannak. De a termet nem kaptuk meg egy héttel elõtte, azon kívül a sok szervezési feladat miatt nem volt erre szabad emberünk, illetve a filmek sem érkeztek meg idõben a különbözõ hatóságok huzavonái miatt. A bukaresti Filmarchívum például legalább tíz darab listát dobott vissza, míg megállapodtunk ezekben a filmekben, amelyekrõl azt mondták, hogy az összesen van román feliratuk.
Ehhez képest öt nappal a rendezvény kezdete elõtt,
mikor Samunak (Jabaffy Samu, a Fimtett mozgóképes havilap felelõs kiadója – szerk. megj.) kezébe adták a kópiákat, akkor derült ki, hogy a 24 filmbõl kilencnek-tíznek nincs román felirata. Ez az egész szervezést megbolydította: be kellett szerezni a szövegkönyveket, hozzá fordítókat satöbbi. Elárulom, hogy a legtöbb film fordítása úgy készült nagy sebbel-lobbal, hogy megszereztük a film magyarra szinkronizált videóváltozatát, arról lejegyeztük a magyar szöveget, lefordíttattuk, majd begépeltük a feliratozó programba. Sose foglalkoztunk filmfordítással, csak közben derültek ki a buktatói a dolognak, nem tudtuk, hogy hány oldalt tesz ki egy átlagos film dialóglistája, mennyi idõbe kerül lefordítani…
Azért is volt szükség erre a fesztiválra, hogy megtudjuk, mennyi munkára (adminisztráció, technika, fordítás, jegyeladás, feliratozás, marketing stb.) van szükség, hiszen ezt elõre el sem tudtuk képzelni. Például kiderült, hogy ennyi szervezõ nagyon kevésnek bizonyul a filmmennyiséghez képest. Samuval régóta beszélgettünk egy mûvészmozi beindításáról, és õ erõsködött, hogy elõször ki kell a projektet próbálni. Így utólag nagyon jónak tartom ezt a stratégiát: ha egybõl állandó moziba kezdtünk volna, iszonyatos bukás lett volna belõle.
Transindex: – Lesz-e terme az új mozinak? Mert a jelenlegi vetítõhely kicsi, a széksorokat inkább 1,60 magas, cérnavékony filológuslányokra méretezték, másoknak normálisan ülni ott egyenlõ a lehetetlennel. Ráadásul Kolozsvárt is van már kényelmes mozi: a felújított Victoria székei bármely multiplexben vagy a pesti Mûvészben is megállnák a helyüket, és a közönség azért az ilyesmire is ad. Figyelembe véve, hogy az állami mozivállalat csak ímmel-ámmal ad termet, azt is drágán, lesz-e pénz belvárosi helyiséget szerezni? Gondoltatok-e valamilyen szakmai befektetõ, vagy filmforgalmazó bevonására?
Gyenge Zsolt: – A mozinak terme biztos lesz, a kertmozinak ugyanis csak korlátozottak a lehetõségei. :-). Információink szerint hamarosan nagyon komoly változások várhatók a romániai és ezen belül a kolozsvári mozivilágban, ezt szeretnénk kihasználni. Befektetõrõl, alapítványi támogatásokról, filmforgalmazásról és különbözõ városokban termekrõl már folynak a tárgyalások. Biztosat egyébként ezekrõl majd a rendezvény kiértékelése után mondhatunk.
A jelenlegi terem természetesen szóba sem jöhet, mi sem ezt akartuk. A hivatal packázásainak történetébe ez a kérdés is beletartozik. Elõször a mozivállalat még a Mûvész mozit is adta volna, aztán a Favorit került szóba, míg végül csak ez maradt, és ez is nagyon szigorú feltételekkel.
Transindex: -- Sanyarú körülmények ide vagy oda, a közönség állandó jelleggel legalább félig-háromnegyedéig megtöltötte a termet, siker volt a Zorba, a görög vetítése (kétszer is szerepelt a hét filmjeként), sõt az volt a meglepõ, hogy a nem húzós nevek jellemezte, de igen jó csehszlovák film, az Üzlet a korzón is nagy sikerrel forgott.
A Tarr Béla-film, a Werckmesiter harmóniák elsõ vetítésére leginkább a román egyetemista közönség volt a vevõ. Még sorolhatnók: kellemes érzés volt látni, amint egy 15 éves srác a felmérés ûrlapján Kubrick-filmeket igényelt. Szóval sokaknak bizonyára fog hiányozni az egyhónapos mozikísérlet, mikor szombaton a Hiroshima, mon amour-ral végetér. Az jutott még eszembe, hogy a romániai magyar kulturális események szervezõi a siker felemlegetésekor általában megelégednek azzal a puszta ténnyel, hogy a rendezvény létrejött. Ha valaki nyilvánosan minõségi kifogásokkal él, arra már görbe szemmel néznek. Te mit szólsz ehhez? S a te tipped szerint hány hónapot vagy év múlva indulhatna az állandó Cinema Paradiso?
Gyenge Zsolt: -- A Cinema Paradiso egyik fontos célkitûzése volt az a meglehetõsen kockázatos gondolat, hogy eddig ismeretlen filmeket is megszerettessen. Nagyon fontosnak tartjuk egy mûvészmozi ilyen szerepét, és pont azt látjuk ezáltal bizonyítottnak, hogy a közönség nyitott az újdonságokra. Ez reménykeltõ.
Sajnos tényleg gyakori jelenség Erdélyben, hogy egy rendezvény bírálóját ellenségként kezelik a szervezõk. Szerintem jelenjen meg minél több bírálat errõl a rendezvényrõl. Ezen kívánságomnak két oka van. Egyrészt nem létezik negatív reklám, tehát lehet, hogy lesznek olyanok, akik a kritikából fognak elõször hallani a rendezvényrõl, és következõ alkalommal õk is benéznek. Másrészt szerintem túl kell jutnunk már a magyarnarancs-effektuson, amit akkor is elfogadunk, ha sárga meg ha savanyú, csak azért, mert a miénk.
Színvonalas rendezvényeket, kiadványokat, intézményeket kell létrehozni, és nyíltan szembesülni kell a kritikákkal, ha a dolog nem jól sikerül. Nincs ezeknél értékesebb, mert így lehet megtudni, min szükséges változtatni, mert egy szervezõ belülrõl soha nem láthatja tisztán a hiányosságokat. A felmérés lényege is az volt, hogy megtudjuk, milyen igényei vannak a kolozsvári filmrajongóknak. Persze ez nem azt jelenti, hogy maximálisan kielégítjük a fogyasztói ízléseket. De ötleteket kapunk: öt szervezõnek soha nem juthat annyi minden az eszébe, mint esetleg 100 nézõnek.
Kiemelnék valami fontosat:
habár magyar egyesület szervezte, végre sikerült kikerülnünk a csak magyar közönségnek szólás belterjességébõl. Az, hogy a román közönséget el lehetett hozni magyar filmek vetítéseire, azt jelenti, hogy egyrészt õk nyitottak erre, másrészt az derül ki, hogy az erdélyi magyaroknak van olyan tõkéjük, amit ki tudnak használni. A magyar produkciókon kívül ugyanis a gazdag budapesti mûvészfilmforgalmazás által olyan filmeket ismerünk és tudunk beszerezni, amiket megnézni egyéb úton a romániai közönségnek nincs lehetõsége.
Románra nem lefordított angol, francia és olasz filmeket magyar szinkron segítségével feliratoztunk, mert ezeket Magyarországon már videón is kiadták. A magyarok romániai szerepérõl csak annyit mondanék még, hogy Bukarestben Samut arra kérték a Nemzeti Filmközpontban, hogy csináljon már románul is Filmtett-szerû lapot, mert nincs ilyen, és nagyon szeretnének.
Az állandó Cinema Paradiso készülõdik,
de az indulás idõpontjáról korai lenne még nyilatkozni. A legoptimistábbak közülünk (Samu) õszre-télre tervezik a nyitást. Hátha neki lesz igaza! Zárszóként pedig szeretném megköszönni mindenkinek, aki eljött mozizni, mert ezzel bebizonyította számunkra, hogy elképzeléseink nem voltak tévesek. Ugyancsak tõlük szeretnénk elnézést kérni a technikai hibákért, melyeknek elkerülésére a jövõben törekedni fogunk.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
