A mozi hihetetlenül alulreklámozott
kérdezett: Csomortáni Hunor 2003. május 20. 12:37, utolsó frissítés: 12:37Beszélgetés Zágoni Balázzsal a mûvészmozi helyzetérõl, a romániai filmforgalmazás mûködésérõl és a Filmtett álmairól, a #b#3. Filmtettfeszt#/b# utolsó napján.
Mit gondolsz, miért tapasztalható szakadás a kommersz és az artmozi között?
Az a helyzet, hogy a mozi, az nem mûvészetnek indult, hanem egy iparnak, egy pénzkereseti lehetõségnek. Báron György filmkritikus szokta mondani, hogy 1895-ben a párizsi Grand Café-ban nem a mozi, hanem a mozijegy születésnapja volt, hiszen az volt az elsõ fizetõs elõadás. A mozi egész történetét ez a kettõsség jellemzi, hogy egyrészt kialakult egy ipar, amely szakemberek részvételét igényeli, és ezzel párhuzamosan kialakult egy mûvészi filmkészítés is, ahol nem a nézõszám a fontos, hanem az, hogy van egy szerzõ, aki ki akar fejezni valamit.
Ezeket a filmeket nemcsak mûvészfilmeknek, hanem talán a legtalálóbban szerzõi filmeknek is szokták nevezni. Így ha az várható, hogy a befektetett egy dollárból három legyen, lásd egy átlagos amerikai közönségfilm, akkor biztos, hogy van jelentkezõ, aki be akarja tenni azt az egy dollárt. Amikor arról van szó, hogy odaadjuk azt az egy dollárt és nem lesz belõle semmi, esetleg egy vállveregetés, akkor a jelentkezõk száma lényegesen kevesebb. Európában a szerzõi filmek készítése állami támogatásból történik, és ez egy bonyolult dolog, mert ez egyben konjunktúrát, bürokráciát jelent.
Vannak nézõi a szerzõi filmeknek?
Mondok még egy szinonimát, azt hogy rétegfilm, ami jelzi azt, hogy ezeknek a filmeknek van egy közönsége, ami lényegesen kisebb, mint egy közönségfilm, vagy akár egy népszerû mûvészfilm esetén. Hozzátenném, hogy az, hogy egy filmnek mekkora a közönsége az nem kizárólag a filmen múlik, hanem nagymértékben hozzájárul a filmnek a reklámozása, hogy hol vetítik és hányszor. Hallottunk példát erre is, hogy az Amelie csodálatos élete Pécsett megbukott a plázában, hogy utána csodálatosan menjen az Urániában. Ha nem az Amelie címû filmrõl van szó, amely egész Európában fergeteges siker volt, hanem egy helyi sikerrõl, akkor miután megbukik a plázában, soha nem kerül másik moziba, mert ilyen a rendszer. Vannak filmek, amik rossz döntések miatt csúszhatnak el.
Mi a helyzet Romániában?
Ott van például Marfa si bani, Cristi Puiu filmje, amit Cannes-ban a rendezõk két hete sorozatban vetítették, a francia kritika sokat írt róla. Romániában teljesen elsikkadt. Egyszerûen nem tetszett azoknak a nyugdíj elõtt álló szakembereknek, akiknek döntenie kellett volna. Kolozsváron augusztus közepén vetítették, amikor nem is voltak itt a diákok, abban a Favorit moziban, ami a legkisebb, legfélreesõbb mozija Kolozsvárnak. Plakátot pedig csak ott lehetett látni a filmrõl. És ez jellemzõ az egész romániai filmforgalmazásra, hogy hihetetlenül alulreklámozzák a filmet. Élnék a viccel, hogy hány utasnak kellene felszállnia a buszra, hogy ne legyen rajta senki. Úgy érzem, hogy a román filmforgalmazás néha a nulla szint alatt teljesít, fõleg ha egy román filmrõl van szó.
Miért?
Vélekedésem szerint ez azért van, mert Romániában jóval kevesebb pénzt osztanak szét ilyesmire, másrészt félek attól, hogy amit szétosztanak, az sincs mind rendeltetésszerûen felhasználva, de ebbe nincs igazán belelátásom. Elképzelhetõ, hogyha volna egy szuperprodukció -- nem minõségrõl beszélek, hanem nagyságrendekrõl -- akkor annak lehetne reklámkampánya, de ilyet az elmúlt tíz évben nem látott a román mozi-ipar.
Milyen szerep jut a Filmtettnek ebben a folyamatban?
A fesztiválunkhoz hasonló rendezvényeken meg tudunk mutatni olyan filmeket, amik másképpen nem jutnának el a közönséghez, de ezt persze nem lehet forgalmazásnak nevezni, mert egyszeri alkalom, egyszeri vetítéssel. Egyelõre ez amit meg tudunk tenni. Nagyon fontosnak tartom, hogy a Bolyai osztály (a budapesti Színház és Filmmûvészeti Egyetem erdélyi osztálya) filmjei itt lehettek. Ezek olyan filmek, amik nem fognak sok helyen vetítésre kerülni. A bukaresti tévében bemutatják õket, de könnyen elképzelhetõ, hogy a Duna Tv-ben már nem.
Persze vannak álmaink. Szeretnénk egy saját mozit, és egy mozi magával vonhat forgalmazást is, de ezek csak álmok.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
