Koltai Csocsója az erdélyi mozikban
Gy. A.
2003. június 05. 18:22, utolsó frissítés: 17:06
#b#[Filmszemle]#/b# Vígjáték egy, a körülményekhez képest talán túlságosan is életvidám, Rákosi-korszakbeli május elsejérõl. Jó színészek, hatásos poénok, kedves történet, minimális tanulság.
A valóságot nehéz lenne felülmúlni. Egy korabeli híradófilm számolt be arról, hogy valahol Magyarországon Sztálin halálhírének bejelentésekor, nyolc órai munka után a bányászok még visszamentek kihozni pár tonnányi szenet a nagy halott tiszteletére. A feketehumor ilyen mélységeibe nem ereszkedik le Koltai filmje, de éppen attól jó, mert újabb bizonyíték arra, a történelem bármilyen nyomasztó eseményéhez érdemes ehhez hasonló, töretlen életszeretettel közelíteni.
Koltai Róbert 2001-ben rendezett, hatodik és ezidáig utolsó nagyjátékfilmje idén nyáron érte el az erdélyi mozikat. Az április 28-kai szatmárnémeti országos premier a rendezõ/színész/forgatókönyvíró jelenlétében zajlott. A kolozsvári díszvetítésre holnap délután 5 órakor kerül sor a Mûvész moziban, szintén Koltai részvételével.
Kicsit megkésettnek tûnhet a romániai forgalmazás ötlete, figyelembe véve a tényt, hogy a filmet idén május elsején már (a Partiumban, a Bánságban és a Szilágyság egy részén is fogható) RTL Klub is mûsora tûzte. A másfél órás filmrõl egy 22 perces werkfilm is készült, amit még annak idején, a magyarországi bemutató környékén láthattak a tévénézõk.
A Csocsó, avagy éljen május elseje! korábbi Koltai-filmekhez hasonló recept alapján olyan magyar film, amelyik közönségsiker akart lenni. Ez pedig máris determinálta a mûfaji hovatartozást: vígjátéknak kellett lennie. Ehhez képest a filmre vitt történelmi korszak kiválasztása merésznek is tûnhet: az 50-es évek eleji Magyarországának "Nagysztalin" szelleme és az ÁVH-terror uralta világa.
Árnyalja persze a helyzetet az a körülmény, hogy voltaképpen egy késõbb íróvá cseperedõ kisfiú naplója alapján áll össze kedves, léggömbökkel elszálló fõhõssel végzõdõ történet. És ha visszagondolunk gyermekkorunk május elsejei, vagy augusztus 23-ai felvonulásaira, akkor feltehetõen hasonlóan derûs kép rajzolódik ki elõttünk. A film makacs optimizmusa azonban csak az által válik elfogadhatóvá, hogy a rezsim minden érték eltiprására való törekvése ellenére, annak összes kiszolgálója, a pártfõtitkár, az ÁVH-s alezredes vagy az orosz fõelvtárs is sérülékeny, emberarcú "szörnyeteg".
A film egy dunaparti, a kommunizmust visszafogott lelkesedéssel építõ kisvárosban, Acélvárosban játszódik. Április végén, amikor mindenki -- de legalábbis az iskola diákjai és tanári kara -- a május elsejei felvonulás lázában ég. A rövid, poénos epizódok mind a nagy finálé felé mutatnak. A fõhõs Csomai bácsi alakja ismerõs lehet azoknak, akik Koltai Róbert korábbi rendezéseit is figyelemmel kísérték, vagy legalábbis a Sose halunk meg c. filmjét látták. Az életvidám kisember prototípusa õ, a "magyar Svejk", aki bármilyen körülmények között hajlandó meglátni a fényt az alagút végén. A hétköznapok hõse, mindenki pszichológusa, aki hajlandó lelket verni barátaiba és ellenségeibe egyaránt.
Nem veszi fel, mert nem is veheti fel a nyílt küzdelmet a rendszer ellen, ha kell május elsejét szervez, ha szükséges, az elvtársak által igen áhított gyõzelem érdekében vigyáz a sztárfocista erkölcseire. De ha kell, ugyanolyan derûvel vonul átnevelõ munkatáborba a Szeressük egymást, gyerekek dal elénekléséért. Igaz, vígjátékról lévén szó, ennél nagyobb megpróbáltatással nem is kell szembenéznie.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
