Mesterkélt intelligencia
Brian Aldiss 2001. szeptember 26. 16:14, utolsó frissítés: 16:14Steven Spielberg filmje, az A.I. szeptember 21-től látható a brit mozikban, Romániába októberben érkezik. A alapötlet Brian Aldissé, aki a New Scientist felkérésre elgondolkodtató okfejtést írt a mesterséges intelligencia és a szeretet viszonyáról. Íme:
Egy fa alatt állok, a fejem feletti ágon egy mókus ül, egymásra nézünk. Az emlősök közti szimpátia pillanata ez -- sosem éreznénk így egy rák vagy egy meztelen csiga iránt. Kétségkívül a mókus figyel, tudatos, a következő mozdulatán spekulál.
Én kiterjesztett öntudattal rendelkezem, előrelátom saját halálom, reflektálni tudok a születésemre, meg a világegyetem keletkezésére, a mókus nem képes erre. Én viszont ifjú koromban sem tudtam olyan ügyesen fára mászni, mint ő.
A kiterjesztett öntudat (KIT) kérdése továbbra is megválaszolatlan marad: hogyan fejlődött ki, hova koncentrálódik és milyen, egy mókus öntudatán túli előnyökkel szolgál? E kérdések nem nagyon foglalkoztattak 1969-ben, mikor a A szuperjátékok egész nyáron kibírják (Supertoys Last All Summer Long) című novellámat írtam. Az akkori közfelfogás azt mondta, az emberi agy úgy működik, mint egy számítógép, és az álmok a letöltéssel egyenértékűek.
Nem volt nehéz olyan android-gyereket elképzelni, akit arra programoztak, hogy higgye, ő embergyerek tulajdonképpen, ígyhát szeretnie kell fogadott embermamáját. A történet inkább a szeretetről és az erre való képtelenségről szólt, semmint a számítástechnika fejlődéséről. Jobban vonzódtam David, az android és barátja, Teddy figurájához, mint Monica Swinton, a fiú pótmamájának alakjához.
Stanley Kubrick 1982-ben vásárolta meg a történetem. Jól kijöttünk egymással, mert mindketten úgy hittük -- én talán kevésbé vettem ezt komolyan --, a tökéletlen emberiséget érdemes volna robottörzsre cserélni. Kubrickkal nem tudtuk összehozni a forgatókönyvet, és azoknak sem sikerült, akik együtt dolgoztak vele az ötleten. Kubrick 1999-ben meghalt, barátja, Steven Spielberg vette át a munkát.
Az elkészült filmben az androidok sétálnak, beszélgetnek és szeretkeznek. Mi köze mindehhez a kiterjesztett öntudatnak? Nézzük végig az emberiség történetét: úgy gondolom, a kiterjesztett öntudat a mi örömünkre fejlődött ki, ez az emberiség legnagyobb találmánya Isten után. A keresés, a felfedezés örömöt ad. A kitejesztett öntudat egészíti ki a létezés tisztán biológiai élvezetét.
Az agy a logikus gondolkodásnál inkább alkalmas a fantáziálásra. A fantáziálás, az álmodozás és a történetmondás örömet ad. Viszont iskolába azért szükséges járni, mert a kiterjesztett öntudat folyamatosan képzést igényel.
Vissza Spielberg filmjéhez. Jól kezdődik, az első jelenetben egy tudóscsoport a mesterséges intelligencia problémáit tárgyalja, de a film hamarosan félreteszi ezeket a trükkös kérdéseket a dráma kedvéért. Az alkotás szerint a mesterséges agyú androidok az emberektől megkülönböztethetettlenek.
Mesterséges intelligencia: milyen egyszerűen hangzik. Csak egyre jobb és gyorsabb számítógépekre van szükség, fejlődni kell néhány millió évig, és máris rendelkezésünkre áll.
Az agy sokkal több a puszta számítógépnél, még akkor is, ha a jelenlegi szilícium-félvezetőket szénalapú nanocsövek fogják felváltani. Intelligencia nem létezhet öntudat nélkül. Mesterséges öntudat: ez már magasabb szintű szabályrendnek látszik, és valóban az is. Nincs kétségem afelől, hogy Spielberg kasszasikerének nézői meg lesznek győződve, hogy ehhez hasonló fejlesztések már a következő sarkon elérhetők.
Álmodozzunk róla, én ennyit mondanék. 2001-et írunk, már nem hiszek abban, amit 1969-ben elfogadtam. Az igaz ugyan, hogy sokkal többet tudunk, mind a technológiáról, mind az emberi agyról. Az viszont kétségtelen, hogy az agy a Mars bolygónál sokkal érdekfeszítőbb valami -- és biztos, hogy sokkal élőbb.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
