Kicsit hallgatnak a hollywoodi mesterdalnokok
Gyöngyi Annamária
2003. október 31. 18:32, utolsó frissítés: 17:38
#b#[filmszemle]#/b# A Pokolba a szerelemmel! egy musical, amiben nem énekelnek. De hát nehéz levegőt venni a rózsaszín vattacukorban. A néző sem jár másként, hacsak nem imádja a 60-as évek formavilágát.
Ez is csak egy romantikus vígjáték, és mivel Hollywood a színészek terén nagyon konzervatív (értsd: a bevételt soha nem bízza a véletlenre), ismét csak hiába várunk legalább egy új arc keltette frissességre. Szinte látjuk a filmipari laboratórium kotyvasztóit, amint a Trainspotting óta kissé felhizlalt, a zenés Moulin Rouge-ban bevált Ewan McGregort, valamint a Chicago musical mutatós, duzzogó kislányarcú Renée Zellwegerjét összekavarja, majd nyakon önti egy színes, sűrű sziruppal. Szerencsére a sztárdalnokok ezúttal csak egyszer, a film végén fakadnak dalra.
A Pokolba a szerelemmel! a hatvanas évek Rock Hudson és Doris Day nevével fémjelzett vígjátékainak stílusában készült. Megtart mindent, ami idejét múlt, csempész bele némi öniróniát, de tulajdonképpen csak egyszerűen újraéleszti a színeket. Butácska vígjáték arról, hogy a szerelem legyőzhetetlen, akkor is, ha a 60-as évek tesztoszteron-szagú világában még csak "serdülőkorban" levő karrierista feministák, vagy a sármos nőcsábászok próbálják megtagadni.
És ezzel máris túl sok szót fecséreltünk a film történetére. Inkább maradjunk egy kicsit a szépfiú szerepénél, amelynek kapcsán Peyton Reed, a rendező azt állította: jóképű és karizmatikus színészt kerestek. Hogy kinek juthatott eszébe Hollywoodban, hogy Ewan McGregor ilyen? És hogy tud énekelni?
De hiába minden, a fényszűrők és retusálások ellenére sem hihetjük el senkinek, hogy a skót színész, bamba kisfiús mosolyával és a "szépségtapaszaival" egy amerikai hősszerelmes. Ráadásul a Bruce Cohen és Dan Jinks producer-páros, akinek a nevéhez a 2000-ben Oscart nyert, valóban figyelemre méltó American Beauty kötődik, egy már forgatás alatt álló tévés musicalben is főszerepeltetni fogja.
Peyton Reed a szokványos hollywoodi rendező-karrierekhez híven eddig főleg tévésorozatokban jeleskedett. Pedig már nem elsőfilmes, de a 2000-ben bemutatott Hajrá csajok! pompomlányos tinikomédiáját mindenki hamar feledte. A rendezésről ennek a filmnek az apropóján megint nem sok mondanivaló akad, de ennél valamivel több illeti meg az operatőrt, és főleg a látványtervezőt. Az előbbinél, azaz Jeff Cronenwethnél mondjuk nem egészen érthető, mit keres egy ilyen produkciónál azután, hogy David Fincherel dolgozott együtt a Fight Club és a Seven filmekben.
Andrew Lawsnak viszont már volt keresni- és tennivalója. A nemrég bemutatott, és nézhetőnek bizonyult Fülkével is igazolta magát, itt pedig ő legalább kitesz magáért. És aki látod már 60-as amerikai filmet – netalán nagy James Bond rajongó –, és bosszankodott már a színek tompaságán, az most megnézhet egy nagyon jó minőségű "reprodukciót". (Egyébként ez a design-trend és színvilág visszaköszön pl. az Ikea új katalógusából, úgyhogy még aktualitásról is beszélhetünk.) Persze, ha csak ez a cél, akkor bárki jobban jár a Sir Austin Powers sorozattal, ahol viszont előfordulhat, a nevetéstől nem lesz lehetőség az iparművészeti kíváncsiság kielégítésére. De Mike Myers mosolya legalább tényleg elképesztő...
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
