Manapság mindenki filmet készít. Sajnos?
Sipos Zoltán 2003. november 11. 15:34, utolsó frissítés: 15:21Kétszer annyi filmet neveztek be az idei Alter-Native-ra, mint tavaly, a fesztivál növekvő rangjával azonban nem tudott lépést tartani a szervezés. Egyre bővül a program-kínálat, és feljövőben vannak az animációs filmek.
"Manapság már szinte mindenkinek módjában áll filmet készíteni, sajnos" – értékelte úgy összességében Gáspárik Attila, az Alter-Native művészeti igazgatója a rövidfilm-fesztiválra öt kontinensről beérkezett 400 filmet. Az idén a tavalyinál kétszer több alkotás érkezett, ami azt jelzi, hogy a fesztivál nemzetközileg egyre ismertebb, azonban Gáspárik szerint a mennyiség nem jelent feltétlenül minőséget is.
A versenyprogramba végül csupán 57 filmet válogatott az előzsűri. Gáspárik a megnyitón éreztette, hogy a benevezett filmek alkotói közül nagyon kevesen mozognak otthonosan a filmkészítés technikai fogásai közt. A magas technikai tudást igénylő animációk közül nemigen volt miből válogatni – mondta a művészeti igazgató, ami az animációs felhozatalt tekintve valószínűleg azt jelenthette: amit beneveztek, az volt annyira jó, hogy indulhatott is.
Egyre hangsúlyosabb az animációs mezőny
Az animációs technikákat (is) felhasználó filmek több, mint egyharmadát tették ki a versenyben induló filmeknek: ugyan nem sikerült végignézni a teljes versenyprogramot, de a katalógus szerint 21 animációs (vagy animáció-gyanús) film szerepelt a fesztiválon, melyek a kilenc díjból hármat el is vittek.
Figyelembe véve azt is, hogy az általunk látott animációk színvonala (ami az igényességet és az ötletességet illeti) szinte minden esetben felülmúlták a mezőny maradék kétharmadának átlagát, nem igazán érthető, hogy a szervezők miért nem hoztak létre egy külön animációs kategóriát.
Úgy tűnik, az erdélyi fiatal filmesek körében is egyre népszerűbb lesz az animáció: az idei Filmtett-Duna Műhely filmes alkotótáborban Csáki László vezetésével hat animátor: Melkuhn Andrea és Balázs Zoltán (közös filmjük a Gólya, segged dugója, Balázs Zoltán ezenkívül a tábor szignáljának, valamint a Halfejnek a készítője), Makkai Bence (A nagy leleplezés), Bertóti Attila (Madzag, papír, olló; Karton), Bredár Sebestyén (Izé) készített filmet, melyeket a többi Filmtett-Duna Műhely táborban született filmmel együtt mutatták be a filmfesztiválon.
140 dollárt nyert egy amerikai művész
A vélemények megoszlottak a díjazott filmeket illetően: nagyon sokan nem értettek egyet a zsüri döntésével, ami talán már népszokássá vált. Két, többé-kevésbé objektív kifogás is felmerül azonban a díjakat illetően – az egyik az, hogy nem tudni, miért kapott egy hazai mércével mérve is zsebpénznek számító, 5 millió lejes (körülbelül 140 dolláros) díjat az Egyesült Államokbeli Dawn Westlake Dottie: kislány, nagy hanggal című filmjéért.
Röhejes, ez az összeg Amerikában három-négy napi fizikai munkáért járó minimálbérnek felel meg (ennyit kap kézhez egy McDonald’s-ban dolgozó kulimunkás). A pénz elküldésének költségét pedig valószínűleg ugyancsak a díjból fedezik majd... Persze ilyenkor az is felmerül, miért égeti magát a Román Rádiótársaság egy ennyire jelentéktelen összegű díjjal.
A másik észrevétel az, hogy a Duna Műhely egy filmje kapta meg a Duna Műhely-díját: Hatházi Andrásnak a Tetemrehívás után egy újabb film elkészítésére biztosítanak gyártási kapacitást. A tudósító megbízik a zsüri döntésében, a filmet valószínűleg megérdemelten díjazták, de mindez mégiscsak nagyon klikk-ízű baki volt...
A versenyprogramon kívüli programok a tavalyi felhozatalnál sokszínűbbek voltak: a tematikus blokkokon belül nagyon sok olyan ínyencséget találhattak a fesztiválra látogatók, mely eddig nem volt: ilyen a Román filmek – lengyel plakátok című kiállítás, a Mai lengyel dráma című kötet bemutatója, a One World, valamint az ETIUDA filmszemlék válogatása. A szervezők a szórakozásra is gondoltak: volt gyermek-program, fesztiválkocsma a Várban, valamint izgalmas volt, de rövidsége miatt csalódást keltett a felnőtt filmek-vetítés.
Csáki László Napok, melyeknek értelmet adott a félelem című, a naturalizmus és horror határán mozgó szerelmi háromszög-témájú animációs filmje kapta a fesztivál fődíját, az Alter-Native 500 dolláros jutalmát. Az 500 dolláros Simó Sándor Emlékdíjat, mely a legjobb diák- vagy elsőfilmes rendezőnek jár, Cristian Nemescu 2002-es „C” block story-ja kapta: Andrei, a gátlásos kamasz mindenáron meg szeretné fűzni a szomszéd lányt, Monica-t.
Mivel máskor nemigen van rá más lehetőség, hát a liftben próbálkozna. Ötlet híján felhív egy forró vonalat – és a titokban telefonszex-cégnél dolgozó anyukája veszi fel. A tanács ugyan nem válik be, de kis idő múlva elromlik a lift, és a lépcsőházban Andrei nem csak szóbaáll Monicával, hanem... Később Andrei anyukája megkapja az ötmilliós telefonszámlát és majdnem kínos, de aztán mindenki heppi. Itt a vége.
Hatházi András Tetemrehívás című, 2003-as némafilmje kifejezetten humorosra sikeredett: élő és holt személyek játéka az Arany-balladával, korabeli és jelenkori-anakronisztikus elemekkel, cselekmény-szinten nagy adag balladai homállyal. A film a Duna Műhely díjat nyerte meg.
Ion Puican Most dolgozz! című, 2002-es filmje kafkai (és romániai) helyzetekre épül, nagyon letisztult képi világgal: egy férfi munkát keres, és három "Most dolgozz"-feliratú táblát viselő szendvicsember láttán jelentkezik is interjúra. Egy rettenetesen szőröző orvosi bizottság elé kerül, de hál'istennek felveszik, csak nem vadászpilótának, hanem szendvicsembernek: "Most dolgozz"-tábla viselésére. A film a Minimum Party Társaság díját nyerte el, mely egy meghívó a 2004-es alkotótáborba.
Az Illyés Közalapítvány (IKA) díját megosztva Groó Diana nagyon technikás, de méginkább modoros Tarka képzelet-Renoir álmai című, 2003-as animációs filmje kapta. A film Renoir szerelmeit mutatja a festő öt képe kapcsán. Az IKA továbbá Simone Massi Helytállás című animációját is díjazta, mely egészen bizarr módon járja körül a minden gyermek "mi van benne?"-kérdését.
Az Erdélyi Riport díját Alexandru Solomon kapta A száműzetés kenyere című, 2003-as filmjéért: a rendező I. L. Caragiale Berlinben töltött utolsó éveit próbálja rekonstruálni. A román dramaturg berlini tartózkodásának ma fellelhető nyomai ugyanúgy tragikomikusak, mint a Caragiale-színdarabok.
Magyar Filmlaboratórium díját Mundruczó Kornél 2003-as Kis apokrif-jának ítélték oda, mely groteszk filmes fantázia egy kisfiúról, aki elveszlődik a valóságban, miután egyre több Ő jelenik meg a színen. A Radio Romania Tineret díját Dawn Westlake Dottie: kislány, nagy hanggal című, 2002-es filmje kapta, mely az amerikában dívó "másság tisztelete"-kultuszt karikírozza: Dottie teljesen normális gyermek lenne, ha nem okozna kisebbfajta földrengést minden alkalommal, amikor megszólal.
A tanítónéni szépen megkéri, legyen tekintettel másokra, és hallgasson. Azonban miután Dottie megmenti az életét, a tanítónéni pedig úgy dönt, inkább hallókészüléket cserél, de Dottie-nak ne kelljen hallgatnia. Román Nemzeti Filmintézet díját pedig Billy Cowie és Liz Aggiss Anarchikus variációk című elsöprően dinamikus, videoklipszerű filmje kapta.
Kis szervezési elégtelenségek, melyek egyre zavaróbbak
Minden jel arra mutat, hogy a fesztivál egyre inkább befut a nemzetközi fesztivál-piacon, és emiatt azok a kisebb-nagyobb elégtelenségek, melyek eddig akár hangulatot is adtak a fesztiválnak, egyre zavaróbbá válnak. A szervezők védekezésképp a pénzhiányra hivatkoznak, de furcsamód nem azok a bakik a legkellemetlenebbek, melyeknek kivédése pénzbe kerülne: a One World prágai dokumentumfilm-fesztiválról hozott válogatás vetítésén például az első filmet nem feliratozták, és a szinkronfordítást sem oldották meg. Egy szervező kérdésünkre közölte, egyszerűen azért, mert a fordító srác nem jelent meg.
A nézőtéren közben lyukasóra-hangulat uralkodott, lévén, hogy valószínűleg egyetlen szót értett a közönség: azt, amikor egy szőke leány azt mondja, "szex". Amúgy pedig jó lenne kategóriákra bontani a versenyfilmeket, nem pedig "ömlesztve" tálalni: most már a felhozatal is megérdemelné, és lehet, hogy ez a zsűri dolgát is megkönnyítené. Ezenkívül – bár ez a résztvevőket nem hiszem, hogy zavarja – hasznos volna lenne fenntartani egy internet-kapcsolattal rendelkező számítógépet a sajtó számára, hogy ne kelljen állandóan a szervezőket zavarni munkájukban egy pár perces e-mailezésért... Ilyesmik.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
