Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában
Soós Róbert 2004. március 10. 11:04, utolsó frissítés: 2004. március 09. 16:12"Ha nem állt volna buddhista szerzetesnek, bizonyára rablóvezér lett volna belőle" – állította Lin-csi apátról egy 12. századi konfuciánus életrajzírója, nyilván félreértve a mester valamelyik tanítását.
Lin-csi már fiatalon buddhista szerzetesnek állt, s kínai buddhizmus irányzatai közül hamar megtalálta azt, amely egyéniségének leginkább megfelelt, a csan iskolát. Bár a csan-buddhizmus alapja is az indiai gondolatiság, az irányzat igen határozottan magán viseli a taoista filozófia és misztika jegyeit is, csakúgy mint a kínai gyakorlatiasság megnyilvánulásait.
A csan tanításának lényege is kínai szellemiségre utal. Azt tanítja, hogy minden, az üdvtechnikák alkalmazására irányuló törekvést el kell kerülni, sőt a nirvánába jutásra sem szabad eltökélten törekedni, hiszen a Buddhaság nem érhető el akarással, hanem csakis "könnyű járással", köznapi és egyszerű hozzáállással.
A csan hívek azt vallják, hogy az elme nem képes a világ valódi természetét feltárni, ezért minden ilyen törekvés hiú képzelgés csupán, mellyel mindössze a felszínről szerezhetünk felületes benyomásokat. A "lényeg" megismerésére semmi esély, ezért csupán az önmegvalósítás és önmegváltás létezik, ám ennek útja sincs előre kijelölve. A pillanat szüli a megvilágosodás lehetőségét, megragadásához pedig mindig nyitottnak kell lennünk.
Ebbe a nyitottságba még az is belefér, hogy a mester lehúz egy-egy jó pofont a bemerevedett tanítványnak, ám mindez nem a szerzetes faragatlanságának megnyilvánulása, hanem a csan szelleméből származó gesztus. A csan szerint egy-egy meghökkentő gesztus is rávezetheti az embert a jó útra, jó esetben pedig az általa okozott megvillanás fölérhet a teljes megvilágosodás élményével.
A reggeli beszélgetéseket akár tanúságos történeteknek is vélhetné a gyanútlan olvasó, ha nem lenne bennük a valóság és a valóság tagadása, valamint együtt mindkettő, ugyanakkor mindkettő tagadása. Az egymásnak ellentmondó, és egymást tagadó beszélgetéseknek talán egyetlen célja, hogy rávezessék a hallgatót arra, hogy egy olyan világban, ahol valójában semmi sem azonos önmagával, a legjobb amit tehetünk ha meg sem moccanunk, hiszen máris a célunknál vagyunk.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
