Álom vagy rémálom?
Balázsi-Pál Előd 2004. március 26. 09:36, utolsó frissítés: 2004. március 25. 18:46A kétgyerekes ír család New Yorkban kezdi újra. De képesek-e a drogosok és transzvesztiták Manhattanjében megbirkózni a magukkal hozott múlttal? Jim Sheridan önéletrajzi ihletésű filmje egy másfajta amerikai álomról.
Az ír család üres kézzel és zsebbel érkezik a csillogó éjszakai New Yorkba, és mire kivilágosodik, be is költözik új otthonába: egy lepukkant bérház emeleti szobájába. A szomszédok az alvilág színes egyéniségei: drogosok, transzvesztiták, félőrültek és koldusok.
Johnnynak (Paddy Considine) és Sarahnak (Samantha Morton) azonban ez a legkisebb gondja: a külvilág semmi ahhoz képest, amit magukban hordoznak. Az amerikai álomban, az újrakezdés ígéretében nem pénzt és jólétet, hanem a múlttól való szabadulást keresik. Mióta kisfiúk,
Frankie meghalt,
nem képesek továbblépni, és Amerika idegensége, hidegsége sem gyógyítja meg őket. Johnny élőholtként viselkedik, érzelmek nélkül, szürkén él, ezért színészként sem képes munkát találni. Sarah egy kávézóban dolgozik, a gyerekek pedig, bár nagyon is tisztában vannak a helyzettel, próbálják rendbe szedni a család életét.
Christy és Ariel (Sarah és Emma Bolger) sokkal otthonosabban mozognak ebben az új világban, mint szüleik, megpróbálnak beilleszkedni és megfelelni. Bár a Halloween-ünnepségen iskolatársaik furcsán néznek rájuk, amiért nem bolti jelmezt viselnek, ők nem adják fel, és házilag fabrikált ruha-kreációikban dörömbölnek szomszédjaik ajtaján cukorkáért. Az egyetlen, aki beengedi őket, a legbizarrabb lakó, Mateo (Djimon Hounsou). A fekete bőrű, enigmatikus festő új színt visz a család életébe, egy kapaszkodót jelent az idegen világban, és egy lehetőséget a megtisztulásra.
Az Amerikában önéletrajzi ihletésű alkotás, Jim Sheridan rendező (A bal lábam, Az apa nevében)
főhősei most is írek,
akárcsak ő maga. Jim már évek óta az Egyesült Államokban él, ahová ugyanúgy érkezett, mint főhősei, ugyanolyan teherrel: ő testvérét veszítette el, akit szintén Frankienek hívtak, és akinek emléket állít a filmmel. Ez az ő megtisztulása a múlttól, és ebben lányai is segítségére voltak, akikkel közösen írta a forgatókönyvet. Az epizódok jó része vele történt meg.
Egyszerre három szempontból meséli történetét a rendező: a külső megfigyelőéből, a kisebbik lány szemszögéből, és a nagyobbik kézi kameráján keresztül. Az utóbbi két szempontot ütközteti is, hisz a kisebbik lány elpanaszolja: nővére nem beszélget vele, mert neki
csak a kamera a barátja,
és csak azzal társalog. A kézi kamera szerepe ugyanakkor egy jelképekben dús képi világ teremtése és visszaadása, hasonlóan az American Beautyhoz.
Sheridan filmje igazi mélységekről szól, számára nem a külső környezeten, hanem a belső konfliktuson van a lényeg. A szegénység, a munkanélküliség, a forróság, a mocsok nem a szenvedés okozója, hanem a belső szenvedés, a sérült lélek kivetítése a fizikai valóságra. Az ír család számára létkérdés az, hogy megszabaduljon Frankie halálának emlékétől, amelyért a szülők kölcsönösen egymást okolják. Új barátjuk, Mateo az, akinek köszönhetően megváltozik halál-felfogásuk, és az új gyermek születése, ami megváltoztatja életképüket.
Az Amerikában, talán a személyes indíttatásnak köszönhetően, néha túl érzelgős, de ezt némileg oldja az egyszerű történetvezetés epizódszerűségével, valamint a mesterien megformált képi világ. Egy amerikai álom, amelynek teljesüléséhez nem a külvilágot, hanem önmagukat kell legyőzniük a szereplőknek.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
