Amikor Brad Pitt többet bambul, mint harcol
Sipos Zoltán 2004. május 14. 17:11, utolsó frissítés: 17:07Két szék közt a földön: a Trójának semmi köze az Iliász diszkrét szépségeihez, kalandfilmnek is túl unalmas. Mindenesetre kiderül, hogy az ógörög szépségeszmény megtestesülése, Szép Helené ma legfeljebb a Miss Kalotaszeg címért indulhatna.
Középiskolás korában elvileg mindenkivel elolvastatták az Iliászt, a mindenkori magyartanárok "ajánlójában" feltűnő gyakorisággal szerepeltek olyan megfogalmazások, mint: "Homérosz az ókori görögség legnagyobb költője", "ezt az ókori remeket minden, kicsit is művelt embernek ismernie kell", "verstani csoda", esetleg gyakorlatiasan: "aki nem olvassa el, meghúzom".
Így hát mindenki – többé-kevésbé lelkesen – nekirugaszkodott, és fájdalom: az eposz unalmas, meg hosszú is. Persze egyes hexameter- és mitológia-mániás licistáknak bejön Homérosz, mások pedig hivatalból lelkesednek, dehát valljuk be: ők nagyon kevesen vannak.
A többség így totál párhuzamos a Trója-sztorival
(akkor is, ha történetesen elolvasta), márpedig épp a nagy tömegek pénzét szeretné bekaszálni az eposzból készített film. A forgatókönyvíró Nigel Phelps-nek így nem lehetett könnyű dolga.
Ha kizárólag a cselekmény pörgetésére koncentrál, akkor abból nem nagyon jön össze egy jelmezes kalandfilmre való – lévén, hogy az eposz cselekményét öt mondatban össze lehet foglalni. Akkor hát muszáj valami töltelék: az egyik lehetőség az eposz szövegének többé-kevésbé hű követése istenségekkel, intrikákkal meg egyebekkel – ez unalmas, rendben.
Más megoldás a vérszegény cselekményt "saját", közhelyes eszmefuttatásokkal, illetve áldilemmákkal feldobni, az isteneket pedig legfennebb megemlíteni (az eposz pedig éppen hogy a görög istenségekről szól, ez azonban rég kiment divatból) – eredmény: a film nemcsak hogy unalmas, de hátborzongatóan rossz is. Sajnos ez utóbbi lehetőséget választották az alkotók.
Így a két főszereplő, Hectór (Eric Bana) és Akhilleusz (Brad Pitt) premierplánban gyakran bambulnak jó nagyokat a semmibe, majd mondanak egy-egy óriási ökörséget – mert izgi kis kalandfilm lenne ez, nem? Egyébként arra is rájöhetünk, hogy
a legendás Szép Helené (Diane Kruger), távolról sem olyan szép,
hogy az ember Ithakából áthajókázzon érte Trójába: bármely lakott szigeten, de akár egy kisvárosban is lehet három-négy hozzá fogható szépséget találni. Persze érthető, hogy elhúzta a csíkot férje, Meneláosz (Brendan Gleeson) mellől: a szűk agyú, tahó harcosnál valóban sokkal jobb pasi az ügyetlen, de legalább fiatal Parisz (Orlando Bloom).
Ami a csatajeleneteket illeti, a közelmúltban bemutatott Gyűrűk Ura harmadik részét (A király visszatér) illetve a Ryan közlegény megmentését lehet etalonnak tekinteni: sajnos Wolfgang Petersen Trójája ezektől messze elmarad. Egyrészt azért, mert a szereplőknek a sok elmélkedés miatt nem marad idejük harcolni, amikor pedig mégis kardjukhoz nyúlnak, akkor egy-kettőre kinyírják egymást.
A kamera – a normandiai partraszállással ellentétben – nem mutat igazán mozgalmas, közeli képeket, ehelyett inkább totálokkal próbálják éreztetni a csaták grandiózus mivoltát. A csaták pedig épp emiatt olyan ártalmatlanoknak tűnnek, mint valami izgalmasabb tüntetés. Ez egyébként annál is súlyosabb, mert a Trójára 185 millió dollárt költöttek – ehhez a büdzséhez képest pedig a Ryan közlegény potom 70 millióba, a Gyűrűk Urának harmadik része 94 millióba került, animációval együtt.
Igazi finomság azonban Achilleusz megölése
– az átlag-néző befogadóképességéhez szabva. Mert mi van akkor, ha valaki nem ismeri az Achilles-sarok sztorit? Csak azt fogja látni, hogy Párisz eltévedt nyila a legendás Achilleusz sarkába fúródik, az pedig – kész röhej, nem? – összeesik.
Nem túl logikus, valóban. Úgyhogy Parisz – miután Achilleusz már térdre esett – még belelő felsőtestébe egy fél tegez nyílvesszőt, biztos, ami biztos, mindenki lássa: most Brad Pitt meg fog halni, kész-passz, vége.
Mindent összevetve, ez az a film, amit ki kell hagyni: a látványos csatajelenetekre vágyók inkább a fent említett műveket nézzék meg inkább – ha még nem látták. Azok pedig, akik az antik fineszekre buknak, inkább olvassák el (még egyszer) az Iliászt.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
