Történetek a mondén Berlinről
Kerekes Tamás 2004. május 21. 10:41, utolsó frissítés: 2004. május 20. 14:39Fraulein Schroeder és Bobby meghitt barátok, Bobby csiklandozni szokta a házinénit, az viszont odasóz Bobby fejére a serpenyővel vagy a mosogatóronggyal – laza epizódokból álló, ritka szövésű elbeszélések egy fiatal brit író tollából.
Hogy mit jelenthetett a jazzkorszakban,
a múlt század 20-as éveinek elveszett amerikai nemzedéke számára Párizs, az ma már csak olvasható Gertrude Stein, Scottie Fitzgerald, Ernest Hemingway és Fitzgerald felesége, Zelda regényeiből. Berlin a húszas- harmincas években szintén a mulatók, kabarék, félvilági szórakozóhelyek világa volt, mely vonzotta az angol deklasszált arisztokráciát és a fiatal amerikai értelmiségieket.
Szerzőnk lakhelye Frau Schroedernél volt, hol a pohárszék és a mosdóállvány is gótikus utánzat, a legjobb szék a lakásban pedig püspöki trónusnak is beválna. A sarokban három középkori alabárd állófogasnak összeszerelve, amit a háziasszony időnként kifényesít, s melyek olyan élesek, hogy ölni lehetne velük.
A házinéni harminc éve albérlőket tart,
de büszke rá, hogy azok a legjobb körökből érkeztek. Frau Schroedernek még külön szobája sincsen, a nappaliban kell aludnia, spanyolfal mögött, egy tört rugójú díványon. Négy albérlője van, az egyik egy kereskedelmi utazó aki soha nincs otthon.
A másik Bobby, a mixer egy Trojka nevű bárban, a belvárosban. Azért hívja magát Bobbynak, mert az angol keresztnevek most éppen divatosak a berlini félvilágban. Sápadt, gondterhelt arcú, elegánsan öltözködő fiatalember, sima fekete haja olajosan fénylik. Kora délután, amikor kibújik az ágyból, ingujjban járkál a lakásban, és hajháló van a fején.
Fraulein Schroeder és Bobby meghitt barátok, Bobby csiklandozni szokta a házinénit, az viszont odasóz Bobby fejére a serpenyővel vagy a mosogatóronggyal. Itt lakik Kost kisasszony, aki prostituált és Fraulein Mayr, aki mint jodlerin működik közre egy kabaréban, és egész Németországban nemigen akad párja. Bajor tájszólásban beszél, ha otthon van, segít a házinéninek kártyát vetni. Mindketten gyakorlott jósnők, és el nem kezdenék a napot azelőtt, hogy ki ne kérjék a felsőbb hatalmak tanácsát.
Egy este, amikor az író hazamegy,
rájön, hogy Fraulein Kostnak viszonya van Bobbyval. Frau Schroeder mindezt nem tudja biztosan, de gyanítja és szörnyen féltékeny. Nagy veszekedés után felmond Fraulein Kostnak, a házban klinikai hangulat uralkodik, aztán Frau Schroder és Frau Mayr a nappaliban kártyát vet. Az eredmény megnyugtató, jobb nem is lehetne, háromszor jött ki a treff ász.
Christopher, az író, Fritznél találkozik egy angol lánnyal, aki színésznő és a Lady Windermere lokálban énekel. A lányon fekete selyemruha van, vállán egy kis kepp, fején valami boysapka, hetykén félrecsapva. Telefont kért, ekkor lett látható, hogy körme smaragdzöldre van lakkozva, mely ügyetlen színválasztás volt, mert felhívta a figyelmet a kezére, melyen erős foltokat hagyott a dohányzás és olyan mocskos volt, mint egy kislányé.
Fekete hajával, akár Fritz húga is lehetett volna.
Hosszú, keskeny arcát halotti fehérre púderezte. Nagyon nagy, barna szeme volt, de azért nem elég sötét a hajához és a szemöldökéhez képest. Néhány nap múlva meghallgatják a lányt. A lokál művészies volt, alig néhány lépésre a Tauenzeinstrasse sarkától, erőltetett montparnasee-i levegőt árasztott. A falakat étlapokra firkantott rajzok, és dedikált színészfotók borították. Maga Lady Windermemre legyezője, négyszeres nagyításban, a bárpult fölött volt látható.
A helyiség közepén, a dobogón, egy nagy zongora állt. A lánynak mély fátyolos hangja volt. Rosszul énekelt, kifejezéstelenül, két karja az oldalához tapadt, de a produkció a maga módján mégis hatásos volt, talán azért, mert látszott rajta, hogy fütyül rá, hogy mit szól a közönség.
Elég nagy tapsot kapott.
A lányt úgy hívták, hogy Sally Bowles. Ő volt a Kabaré főszereplője (Bob Fosse rendezésében Lisa Minelli). A történet jegyzője: Christopher Isherwood Isten veled, Berlin c. kötete a K.u.K. Kiadó gondozában jelent meg másik négy elbeszélésével együtt.
Isherwood James Joyce, Virginia Woolf, D. H. Lawrence utáni angol írónemzedék legérdekesebb képviselője, a camp culture fogalmának megalkotója, mely oly nagy karriert fut be a homoszexualitással foglalkozó lélektani és kulturális közegben.
Könnyed, eleven prózája, filmszerű vágásai, hatalmas technikai felkészültsége sajátos üzenetet hordozott: a húszas-harmincas évek emigráns angol értelmiségének jellegzetes életérzését. A kötetet azért is érdemes elolvasni, hogy lássuk, milyen prózai nyersanyagból született a Kabaré című világhírű musical.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
