2026. október 16. péntek
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Kolozsvári filmfesztivál-kalauz: filmek, tippek, trükkök

szerk. 2004. május 31. 17:52, utolsó frissítés: 17:22

Filmtett románul, fergeteges bulik, kínos protokoll a választások miatt, az előző évekhez képest bővülő program és kimagasló távol-keleti rendezők: péntek óta 3-4 helyszínen mennek a filmek párhuzamosan. #b#Naplót írtunk.#/b#





"Sokan kérdezték tőlem, hogy miért nem Bukarestben szervezzük a TIFF-et. Hát azért nem, mert Bukarest egyelőre még nincsen Erdélyben" – mondta Tudor Giurgiu fesztivál-igazgató a megnyitón, majd örömében Funar-nak is köszönetet mondott. Kis tudat-hasadás: a moziban balra nem lehet ülni, mert az a PSD-nek van fenntartva, jobbra sem, mert az a PRM-nek. Eckstein inkább balra ült.

______

Az elején azt hittük, ők valami Coca-Cólás gyerekek a Republica (Köztársaság) mozi előtt, a megnyitókor. Aztán Funar-szórólapokat akartak a kezünkbe nyomni:


– Nu-ne trebuie – mondjuk.
– Miért nem? – kérdez vissza az egyik.

______

A tavalyi Oscar-gála legjobb doksija, a Kóla, puska, sültkrumpli (Bowling for Columbine) hozzánk is elért, s még mindig aktuális. Az amerikaiak fegyverviselési és -használati szokásait kiveséző műben Michael Moore gyönyörűen helyezi egymás mellé az adatokat. Sajnos nem elég neki a filmes eszközökkel hatni, megpróbál direkt is beszólni, ráadásul a film végén teljesen átmegy érzelgős giccsbe.

______

Kissé szomorú a fesztivál második napján kifogni azt a filmet, amelyet a legjobbnak érez az ember – ezután arra megy a játék, hogy melyik übereli az Oázist. Lee Chang-dong dél-koreai filmrendező, jelenleg az ország kulturális minisztere. A két főszereplő amatőr, de zseni. A fiú, Jong-du Hong többszörös elítélt, családja beilleszkedésre vonatkozó elvárásait magasról ejti. A lány, Gong-ju Han, szinte teljesen beszédképtelen mozgássérült.

A dráma azzal a kifinomult, objektív, a nézőtől a csöndes szemlélődést elváró kamerakezeléssel párosul, amelyet iráni rendezők mozgóképein lehet tapasztalni: a kettő együtt nagyon hat. A végén a kortárs Rómeó erkély-jelenet helyett megkopaszt egy fát a szerelme ablaka előtt; alant a dühös szomszédok, illetve egy rendőrosztag.





Méltánylandó, hogy a Repcsi mozi halljába pirossal párnázott, nádfonatos székeket helyeztek a szervezők. Két film között bámulni lehet a mondén közönséget, illetve aki elbóbiskolt, belőheti a serkentőadagját. Felhívjuk a lestrapáltak figyelmét, hogy a zöld tea és a maté nem üt, mint a koffein, ellenben hosszú órákra kivirulsz tőlük.

______

Román nyelvű válogatást közöl cikkeiből a Filmtett mozgóképes hetilap fesztiválra megjelent különszáma, a FilmAct. A szakmai közönség csodálkozással fogadta a lapot; bár inkább az számít hírnek, hogy a kolozsvári magazin öt mozi bérlésével jövő héttől moziüzemeltetővé lép elő.

______

Az előző éveknél nagyságrendekkel jobb a filmfesztivál reklám-spotja: egy népviseletbe öltözött parasztlány barátkozik a kolozsvári, nagyvárosi élettel. Próbál lazán falat támasztani (az eredmény: kedvesen sete-suta), lelkesen sétál a városban és piros-fehér-zöld tréningbe öltözött srácokkal találkozik (a rendezők ezt szándékosan nem vágták ki).

Fehérneműt vásárol pirulva: fájdalom, a jelenetet láttuk már valamelyik, 80-as évekbeli román filmben. Végül a kiáll a Fellegvárra, ahol a szél felfújja a szoknyáját. Ez a Marilyn Monroe-idézet került a plakátra is, mely emiatt feltűnően hasonlít az idei cannes-i filmfesztivál plakátjára... de ne használjunk erős kifejezéseket. Mondjuk inkább, hogy véletlen egybeesés.

______

– Na jó, de két koreai meleg srác Argentínában, meg a tangó – valahogy nem állt össze.
– Szerintem ezt nem is lehetett volna megcsinálni például Hong-Kongban. Láttad a film végét: az valami keleti nagyvárosban játszódik, és teljesen semmitmondó, mivel túlzsúfolt. Buenos Aires képileg sokkal letisztultabb, plusz egy kis nyers tangó... ettől válik olyan kegyetlenül őszintévé az egész.

(elhangzott: Wong Kar-wai "Happy Together" című filmjéről kijövet)





Kifejezetten átverődött vasárnap este fél 8-tól a Művész mozi közönsége. A teltház szado-mazo nyálcsorgatásra gyűlt be az amerikai Steven Shainberg A titkárnő c. művére. Három-négy adag feneklés ugyan szerepelt a műsoron, de a nézők többsége csavarintosabb történetet várt volna el. Tanulság: igazi sznob ne higgyen a fesztivál műsorfüzetének sem, csak a saját szimatának.

______

Betörő az albérlőm (Ladykillers): az első szabadtéri vetítés, közel négyszáz nézővel. Kellemes, klasszikus komédia-remake a Coen testvérektől, Tom Hanks nagyszerű betörő-professzor alakításával, aki kecskeszakálla mögül zengi kedvenc Poe-idézeteit. A film végét pedig mintha szintén Poe írta volna.

______

A szervezők legkedvesebb és egyik legnépszerűbb kezdeményezése a szabadtéri vetítések sorozata a BBTE főépületével szembeni Echinox-épületben. Nem drive-in movie, de ez is hangulatos – egy diákjegy például potom 15.000 lej. Kuriózum volt a román reklám-filmkollekció itt: a Pub RectroacTIFF cím alatt 1938 és 1986 között készített klippeket vetítettek.

Vadiúj, ragyogó CEC-el nyert Daciák, a '60-as évek észbontó divata és stupidabbnál stupidabb munkavédelmi filmecskék – ilyesmiken szocializálódott az apukám. Szombat éjjel folyamatos kuncogás plusz röhögés közepette lehetett végignézni egy zseniálisan buta szovjet musicalt, a Volga, volgát (állítólag Sztálin kedvence).

Mivel itt általában laza a jegy–ellenőrzés, a beugrót meg lehet próbálni spórolni például úgy, hogy kellő határozottsággal kijelenti az ember: a sajtó-igazolványa egy kollégánál van, aki már bement... Ja és érdemes plédet vinni, szandál-viselet pedig a hűvös éjszakák miatt kifejezetten rossz ötlet.





Patty Jenkins Oscar-díjas Monster-e volt a vasárnap esti meglepetés–film: egy fiatal lányba szerelmes prostituált (Charlize Theron) sorra nyírja ki klienseit, hogy barátnőjét eltarthassa. A szerep eljátszása érdekében Theron 15 kilót hízott, kontaktlencsékkel szenny-barna színű szemeket varázsoltak neki és májfoltos bőrt – a színésznő mimikája eközben egy pszichopata kamionsofőrére hasonlít.

_______

Botrány-filmként lett beharangozva Ulrich Seidl Jesus you know c. dokumentum-filmje. Mielőtt unalmunkban kijöttünk volna, a legbotrányosabbnak tűnő rész az volt, amikor egy fiatal srác bevallotta: neki néha erotikus gondolatai támadnak a Bibliát olvasva.

Nem nagy cucc: mi már olyanról is hallottunk, aki differenciál-számítástól pörgött be...

_______

Két színvonalas HBO-produkció romániai bemutatója dobta fel a szombatot az HBO-nap alkalmával: Gus Van Sant Cannes-i fődíjas Elefántját teltház várta a Repcsiben, és az American Splendor is jó ajánlólevéllel érkezett (Sundance zsűridíj, Cannes nemzetközi zsűri-díj). Az esti HBO-parti már kevésbé sikerült: kék-szürke lufikban és sztárokban ugyan nem volt hiány, de a fene sem látta őket a túlzsúfolt Hubertusban.





Diesel-parti: a vasárnap esti buli már messze jobban sikerült, mint az előző. Éjfélkor már mindenki bulizott, többnyire méregdrága koktéllal a kezében, de a zsebére senkinek nem kellett gondolnia: a meghívottak 700 ezer lejre fogyaszthattak, amibe még a Diesel túlzott árai mellett is belefért öt mixtúra.

_____

A legjobb külföldi film kategóriában Oscar-jelölt mozi, a svéd Gonosz (Evil) egy rossz magaviseletéért iskolaváltásra kényszerült srácról szól, aki megneveli a felsőéveseket. Klasszikus történetvezetés, szokványos kamerabeállások, érzékeny fények, és nagyszerű, igazi hepiendes sztori a felnövésről.

A szokásos forgatókönyvet követi a Cabin Fever c. amerikai mozi: öt fiatal az erdő mélyén álló házikóban tölti a hétvégét, majd megjelenik egy foszladozó arcú félholt. Pánik tetőfokon, mindenki sikoltoz, aztán szétverik a betolakodó fejét, lelövik és felgyújtják – mit számít, hogy ő csak segítséget akart kérni. A film akkor kezd igazán mulatságos lenni, amikor már mindenki mindenkit öl, különösebb ok nélkül. Igazi kikapcsolódás, legalábbis annak, aki szeret vért okádó, foszladozó arcú betegeket nézve kikapcsolódni.

_____

Nyomozás a láthatatlan világban (Enquete sur le monde invisible): már az is elég érdekes, ha egy francia Izlandon forgat, pláne, ha egy dokumentumfilmet az elfekről, láthatatlan emberekről és egyéb jégvidéki legendákról. Jean Michel Roux rendező muszáj volt higgyen az északi embereknek, miután megnyugtatták, hogy a szellem, amely előző éjszaka nem hagyta aludni, barátságos, régi lakója a hotelnek. Most már mi is elhisszük.

_____

Ha a kinti hőmérséklet meghaladja a 25 fokot, lehetőség szerint igyekezzünk szellős helyett választani, mert a különböző testszagok is komoly mértékben befolyásolhatják egy film atmoszféráját. Fennáll a kondicionálás veszélye: a filmről mindig ez a szag (bűz?) jut majd az eszünkbe, illetve fordítva.

_____

Más tipp: a Victoria moziban kerüljük el a hátsó sorokat, mert a hátunk mögött az előtérben a jegyszedő nénik és az önkéntesek néha túl hangosan pletykálnak és kacarásznak.

_____

Amaro atya bűne (El crimen del Padre Amaro): Amaro atya bűnét igazán nem nehéz kitalálni, ha ránézzünk az Oscar díjra is jelölt mexikói film plakátjára. Egy katolikus pap szexuális élete ugyan nem számít filmes tabunak, de a tiltott gyümölcs iránti borzongás még mindig képes becsalogatni a közönséget.

Szép és naiv papot neveznek ki a kisvárosi plébániára, aki idővel, ha megnyerő külsejét nem is, de áratlanságát teljesen elveszti. A 130 éve íródott portugál regény modern adaptációjában álszent papokat, korrupt vezetőket, bigott, álmos kisvárost, gerillákat, drogkereskedődet tálalnak fel.

(Az Amaro atya bűne előtt az első sorban, teljesen elkülönülve egy idős, szemüveges bácsika hallgatta a hordozható rádióját. Kíváncsi várjuk az öregúr legközelebbi performanszát!)

_____

Az anya (The Mother, Nagy Britannia): Özvegy édesanyád ugyan már elmúlt hatvan, viszont egy nem túl szép napon korához nem illő obszcén vázlatokat találsz a rajzai között. Az öreglány minden jel szerint szerelmes, és fenn áll a gyanú, hogy ez az érzelem nem állt meg a plátói határnál. A dolgot tovább bonyolíthatja, ha az anyukádat boldogító férfi a tulajdon pasid...


Lars von Trier a nyolcvanas évek megkövetelte depresszív lepattantsággal kísérletezik az Elements of crime c. mozijában: csak angol-tudással és türelemmel bíró egyéneknek, az előbbit a felirat hiánya, a másodikat nyomasztó képekbe ágyazott ál-detektív történet követeli meg. A két ok miatt a film alatt a nézők nagyobb csoportokban hagyták el a termet.

_____

Elephant: Ugyancsak a Columbine középiskolában történt tragédia inspirálta az amerikai kult-rendező Gus van Sant Elephant című alkotását is. A tavalyi Gerry után a rendező még mindig a Tarr Béla stílusában nyomul és lő… bakot.

Ha valaki nem ismeri a történetet, vagy nem látta egy nappal korábban a Moore-alkotást, igencsak értetlenkedve szemléli a hosszas bevezető képsorokat. Az egész úgy hat, mintha egy iskolai filmklub forgatta volna le, amatőr módon az egészet. Akik szombati esti bemelegítőnek és diszkó előzetesnek szánták (a közönség jó részének ruházata és reakciói erre utalt) igazán pofára estek.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS