Mű-szakácsból forradalmár
Balázsi-Pál Előd
2004. szeptember 02. 18:01, utolsó frissítés: 18:01
A szabályok arra valók, hogy megszegjük – az Én, a robot című film is azt bizonyítja, nem ez az egyetlen lehetséges hozzáállás: át is lehet #b#értelmezni#/b# őket.
A robotika három alapszabályát Isaac Asimov sci-fi író a negyvenes években dolgozta ki. A robotok atyjának műveiből körülbelül ennyi került be a filmbe, na meg néhány szereplő és a cím: a mester összegyűjtött alapművei Én, a robot címen jelentek meg fél évszázada. A három alaptörvény:
1. Egy robot nem bántalmazhat egy embert, és nem hagyhatja, hogy egy embernek bántódása essék
2. Egy robotnak engedelmeskednie kell az emberi parancsnak, kivéve, ha ez ellentétes az első törvénnyel
3. Egy robotnak védelmeznie kell saját létét, kivéve, ha ez ellentétes az első vagy második törvénnyel
Ennyi elég is
a békés robot-ember kapcsolathoz, amíg valakinek vagy valaminek eszébe nem jut, hogy ezeket a törvényeket kissé másképp is lehet értelmezni a nagyobb hatékonyság érdekében. 2035-ben járunk, a U.S. Robotics a világ legnagyobb vállalata (bye-bye, Microsoft), minden ötödik emberre jut egy humanoid robot, aki a főzéstől kezdve a kutyasétáltatásig és a bevásárlásig mindent zokszó nélkül elvégez.
Csak egyvalaki van, akinek bűzlik ez az egész: Del Spooner chicagói detektív (Will Smith) tele van megalapozatlan előítéletekkel a "bádogdobozokkal" szemben. Így vadászik a bűnöző robotokra, de nem sok sikerrel. Nem vele van a baj, hanem azzal, hogy a robotok egész egyszerűen nem lopnak, nem garázdálkodnak, és főképp: nem ölnek.
Fura, hogy mégis ezt a sokak által paranoiásnak tartott fickót bízzák meg a körülmények kiderítésével, amikor a USR székhelyén öngyilkosságot követ el a vállalat kreatív agya, Alfred Lanning professzor. A detektívnek szent meggyőződése, hogy egy robot a tettes, és elő is állít egy gyanúsítottat. Egy új, NS-5 típusú robotot, amely, úgy tűnik, meghibásodott, hisz érzelmei (félelem, düh) és álmai vannak. A robotra megsemmisítés vár, hisz a teljes széria
sikerét veszélyeztetné
egy hibás darab. Spoonernek azonban gyanús a procedúra, és Susan Calvint (Bridget Moynahan), a robotok pszichiáterét is megpróbálja meggyőzni. De minden hiába, s miközben Spooner több robot-támadást is túlél, senki nem hisz neki. Pedig a háttérben egy sokkal félelmetesebb terv vár megvalósításra, mint azt sejteni lehet.
Bár a film elsősorban az akcióra épít, nem hiába Alex Proyas (A Holló, Dark City) a rendező. Látványvilága ismét erős, s a számítógép-generálta robotok láttán néha feláll a szőrünk, pedig nem néznek ki annyira realistán, viszont nagy tömegben a szürkeségük félelmetes. Mozgásuk elég furára sikerült, sokkal gyorsabbak és kecsesebbek, mint amit egy robottól megszoktunk, így egyszerre emlékeztetnek a Terminátor csontváz-robotjára, a Csillagok háborúja C-3PO-jára és a Matrix főhőseire. A – talán szándékosan – nem teljesen "természethű" vázat jól ellensúlyozza a robot-főszereplő érzelmekkel teli szeme és néha elbizonytalanodó, szinte reszkető hangja. A díszletekkel nem lőttek túl a célon, nem változtatták meg alapvetően Chicago városképét, csak néhány új felhőkarcoló emelkedett harminc év alatt a város fölé, köztük a legmagasabb, az USR székhelye.
A főhös karaktere is figyelemreméltó: régimódi, a technológiától irtózó figura – ez ugyanakkor azt jelenti, hogy 2004-es szemmel nézve abszolút trendi bőrkabátjában és idei divat szerinti Converse cipőjében, ma csúcstechnológiájúnak számító cédélejátszójával és funky-zenéjével. Sötét bőrével a robotok tökéletes kontrasztja, s még a lányok is visítozhatnak, ugyanis teljesen meztelenül láthatják a sztárt az egyik jelenetben (igaz, hátulról és ellenfényben).
A film nagy erénye azonban az, hogy a látványos akció mögé elgondolkodtató mondanivalót rejtett, s nem kell megrögzött Asimov-rajongók legyünk ahhoz, hogy megértsük, miről is van szó. Ebben olyan utalások segítenek, mint Jancsi és Juliska története és Frankenstein-sztori is, amelyeket a film szerint 30 év múlva már alig ismer valaki. Még szerencse, hogy Del Spooner ilyen régimódi.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
