XXX2: A nagy léggömb
Papp Sándor Zsigmond 2005. április 28. 13:51, utolsó frissítés: 13:48Ki hitte volna, hogy egyszer valaki még a Rambo III-at is képes alulmúlni? Lee Tamahori nem pusztán #b#aláfeküdt#/b# a klasszikusnak, hanem sikerült meggyőzően jeleznie: bajban van az akciófilm.
Bruce Willis visszavonulása óta nem volt még ilyen mélyponton a műfaj, s csak remélni lehet, hogy a zűrzavar mindössze átmeneti. Talán az a legnagyobb baj, hogy az amcsi moziguruk nagyon irigykednek az angol kollégák James Bondjára.
A Mission Impossible-sorozattal Tom Cruise próbálta létrehozni az angol úrigyerek laza tengerentúli változatát, felemás sikerrel. Aztán jött az újabb próbálkozás: még több adrenalin, még több lazaság és egy
rekedt hangú trónkövetelő, Vin Diesel.
Irányításával az extrém sportolóból szupertitkos ügynökké előlépő terminátor története jól szerepelt a mozikban: csak Amerikában 142 milliót szedett össze, ami nyugdíjnak sok, az örökkévalósághoz viszont kevés. Csakhogy Diesel vérszemet kapott, s mivel nem kapta meg a folytatásért kért csillagászati gázsiját, kilépett a projektből.
Így a Triple X akárcsak a Halálos iramban (The Fast and the Furious) halálos sebet kapott. (Rossz előjel a Diesel nélküli autós-akció folytatása, a 2 Fast 2 Furious seperc alatt elhasalt a pénztárnál. S valszeg ez vár a Triple X sequeljére is.
Merthogy Ice Cube minden erőlködése és keménykedése ellenére sem igazi akciósztár. Ezt már a Vas (Torque) nevű motoros katasztrófafilmben is bebizonyította, és a Sivatagi cápákból (Three Kings) sem igazán rá emlékezünk. S bár sokoldalú művészember ő (rendez, forgatókönyveket ír, zenél, színészkedik) ez valahogy nem akar átjönni a vásznon.
Személyében sokkal inkább
az izomból pusztító, csípőből kérdező hőst tisztelhetjük, amely utcahosszal rosszabb a karakter ős-klasszikusánál, Arnold Schwarzeneggernél. A legnagyobb robbanások és töltényhüvelyzáporok között is olyan, mintha fakanálnak látszó tárggyal próbálna betörni egy bankba. Pusztán a nyers erőre hagyatkozik, ez viszont ma már nem elég.
Igaz, nagyobb teljesítményre a forgatókönyv nemigen sarkallhatja. És épp itt érhető tetten a műfaj válsága. Az újkori akciókban ugyanis a sztori hihetősége és a fizika szürke törvényei már nem mérvadóak, a tét: ki tud minél több robbanást, lődözést beiktatni kerek három percbe.
Így aztán az XXX2 a fizikai lehetetlenségek tárháza (hősünk cirka 350-el száguld autójával a síneken hála a lerohadt gumiknak, majd mosolyogva beveszi a kanyart). Tessék mondani: ilyenkor sírni kell vagy nevetni, esetleg felpofozni a fizikatanárt?
A szupertitkos, szupervédett
számítógépes rendszerek feltörésére is már elég húsz másodperc (hol van már a Kardhal stílusos hackelése...), főhősünk addig átveszi életének utolsó kilenc évét, megannyi tévedését s a nagy szerelem csődjét. A sztori egyszerre zavaros és üdítően lapos, olyan párbeszédpanelekkel, amelyeket simává koptatott a hosszú használat. A hiányt pótolja a high-tech cuccok magabiztos felvonultatása. Aki meg gondolkodni akar, vigyen magával könyvet.
Nincs idő sem motivációra, sem bármire, ami kicsit is emberi: érzelmek, gondolatok, kétségek, ez mind nem fért már el. Elég legyen annyi, hogy a szuperügynök olyan könnyedséggel vezet tankot, mint más taxit, s nincs az a kommandós, akit ne intézne el egyetlen, max. két csapással. A film tehát izgalmas.
S valahogy semmi sem sikerül. A rossz ember pózába belesavanyodó Willem Defoe (Pókember, Féktelenül 2), mára azt is feledte, hogy egykor színészként alkalmazták (A szakasz). Samuel L. Jacksont pedig nem értem, hacsak nem drog hatására írta alá a szerződését.
Az akarat azért látszik.
A rendezői székbe Új-Zéland másik nagy filmes exportja került (az első természetesen Peter Jackson), aki már a Bond-sorozatban is kipróbálhatta önmagát (Halj meg máskor). A tapasztalat azonban most nem segít, sztori nélkül a Mágus is csak hitvány pózőr. A néző pedig számolgathat magában: mi mást is vehetett volna a mozijegy fejében. Lufit biztosan.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
