Alter-Native: filmdömping
tudósító:Botházi Mária 2005. november 04. 15:29, utolsó frissítés: 15:23A látogatók nagy hányadának a kísérleti film, buli és sör szavak véres káromlásnak tűnnek a fesztivál végére.
Többnyire zavarban van a fesztiválokról tudósító újságíró: általában az az érzése, éppen lemarad valamiről, ráadásul éppen arról, ami a legfontosabb részét képezhetné elküldendő anyagának.
Ezzel a nehéz teherrel vállán rohangál (ha a ma reggeli állapotokat vesszük figyelembe, pontosabban fogalmazunk, ha azt mondjuk: kóvályog) a marosvásárhelyi Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztiválra összesereglett népes tudósítótábor jelentős hányada, nem kis irigységgel tekintve a boldognak és nyugodtnak látszó, egyszerű résztvevőkre, akik tetszés szerint válogathatnak a sűrű programból.
A tegnap esti hivatalos szemlenyitót például
ez az irigyelt tömeg a közeli kocsmák valamelyikében töltötte el, míg erre csupán média legvakmerőbb munkatársai vetemedhedtek – a többiek a Kultúrpalota nagytermében várták, hogy történjen valami. Történt: hivatalosan is megnyílt a fesztivál.
Díjazták a filmszakma két jeles képviselőjét, a 80 éves Kovács Andrást, a legendás Hideg napok című film rendezőjét, és a marosvásárhelyi színművészt, Ion Fiscuteanut, számos kiemelkedő román film – legutóbb a Lăzărescu úr halála című alkotás – szereplőjét.
A művészek az Alter-Native díjakat vehették át – az elismeréssel azokat az alkotókat jutalmazzák a szervezők, akik a városért, az ottani emberekért tesznek úgy, hogy maradandót, nemzetközi hírűt alkotnak.
A megnyitót egyébként kifinomult hallású jelenlévő nehezen viselte, ugyanis dobhártyaszaggatóra hangosították a mikrofonokat, ráadásul a műsorvezetők az Oscar-díjátadót is überoló hurráoptimista lelkesedéssel és hangerővel konferáltak. A Transindex megfigyelései szerint
a maszkulin estélyi VIP-divat idén a nyakbavaló:
a megnyitón Gáspárik Attila, a fesztivál művészeti igazgatója szomorúfekete öltönyét hosszú piros bohókásan nyakba dobott sállal sármosította – a foghíjas széksorokban megoszlottak a vélemények erről: sokak szerint “rettenetes” volt a viselet, mások “szokatlan, de vidáman művészi” jelzővel illették.
Ion Fiscutenu galambszürke öltönyét fényes ezüstszínű sállal dobta fel, míg az egyik műsorvezető kissé kopottas, barna viseletét egy nyakban hordott Nokia mobiltelefonnal – a néző mindvégig azon izgult, vajon meg fog-e szólalni a készülék.
A szemle ugyan egy román (Cristi Puiu: Lăzărescu úr halála) és egy magyar (Groó Diana: Csoda Krakkóban) nagyjátékfilmmel és Hobo József Attila-estjével már szerdán megkezdődött,
a versenyfilmeket a tegnap délután kezdték vetíteni
– akkor viszont ezerrel. Bár a fáma szerint a rövidfilmfesztiválra nem rövidfilmeket nézni jönnek az emberek, az első nap vetítésein szinte teltház volt – bár meglehet az esti bulik beindultával, és az óhatatlanul bekövetkező film-túltelítettség miatt alábbhagy majd a lelkesedés.
Az ember ugyanis már az első nap után csak elmosódó részletekben emlékszik vissza, mit is látott voltaképp – a fesztivál végére vélhetőleg a látogatók jelentős hányada számára a művészfilm, kísérleti film, buli és sör szavak legvéresebb káromlásokkét fognak hatni, és a jövő héten emlékeik elől menekülve sokan a Bűvölet című filmsorozatot követik majd nyomon a Duna tévén, magányosan, zöld teát kortyolgatva.
Az idei szemlén igen erős az animációs-vonal,
legalábbis erre a következtetésre juthattunk az első versenyfilm-vetítési napon. Vélheltőleg a különféle rendezvényeken lesz még lehetőség megtekinteni Tóth Szabolcs alig több mint három perces animációját. A Vilmos és Artúr a szerző első alkotása, szinopszisa szerint semmit nem akar mondani – viszont éppen ettől válik rendkívül bájossá és humorossá.
A film az idei Filmtett-Duna Műhely alkotótáborban készült, és (laikus szemlélő számára legalábbis) korántsem érződnek rajta a tábori körülmények – technikailag rendben lévő, szimpatikus figurákat használó, ötletes animációról van szó.
Kedvenceink közé tartozik a M. Tóth Géza négy és fél perces Maestro című animációja, és Gyulai Líviusz Könny nem marad szárazon című rajzfilmje – az alkotás a mindenkori szentimentális limonádé-irodalom és napjaink szappanoperáinak paródiája a néhai Stephen Lacock angol humorista emlékére.
Dokumentumfilm viszonylag kevés szerepel a programban
– tegnap összesen kettőt láthattunk. Az egyiptomi Mahmood Soliman Közöttünk élve című munkája – bár a maga huszonnégy percével fesztiválkörülmények között kissé hosszúnak tűnt – elnyerte a közönség tetszését. A rendezőnek úgy sikerül bemutatnia a három gyermekét egyedül nevelő muzulmán nő, Nadia gyötrelmes életét, hogy az nem billen el az érzelgősség, a giccs felé.
Idén 39 országból érkeztek a nevezett filmek (összesen 411, ebből a versenyprogramba 57-et válogatott az előzsűri), újdonságnak számít egy Thaiföldről és palesztin területről származó film szereplése.
A díjakról, melyeket szombat este adnak át, héttagú nemzetközi zsűri dönt. Fókuszban idén a francia mozi áll, ebből egyelőre keveset érezni a szemlén: tegnap este mutatták be Dominique Cabrera Az emberi gyöngédség teje című játékfilmjét, szombaton pedig Sylvain Chomet A Belleville-i trió című animációs alkotása lesz látható. A játékfilmeknél maradva: csütörtökön este tartották
Dan Pita Álmok asszonya című frissen készült mozijának
ősbemutatóját – mely igencsak megosztotta a közönséget. A zsúfolt teremmel kezdett vetítés végére már csak a nézők mintegy fele maradt. A képileg szépen megalkotott történet (egy idős rendező lázálmaiból kikerekedő szerelmi sztori) nehezen érthető, és igen kevéssé fogyasztóbarát – erre vélhetőleg rájátszott az is, hogy a hang gyalázatos volt, és a színészek is hadarva beszéltek: a közönség felirat után áhítozott.
A szervezést a technika miatt most egyébként kritka nem éri:
a filmek általában jó minőségben láthatók,
és számottevő csúszás sincs a programban. Egyedül az írott sajtó képviselői szomorkodnak a sajtószoba hiányán, illetve azon, hogy változatlanul egyetlen gépen van (dial-upos) internet – egyébként összesen két számítógép áll a szervezők, a sajtó és a résztvevők rendelkezésére a Kultúrpalota előterében.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
