Sidney Lumet, a legenda
Gyenge Zsolt 2006. március 05. 23:53, utolsó frissítés: 2006. március 04. 10:44"Az intellektuális Schwarzenegger" – csipkelődtek a Berlinálén Vin Diesellel. Az akciószínész az amerikai film nagy öregjének remekében parádézik. Velük beszélgettünk.
Sidney Lumet 49 évvel ezelőtt,
1957-ben Arany Medvét nyert Berlinben azóta klasszikussá vált alkotásával, a 12 dühös emberrel. Akkor nem jött el a fesztiválra, és nyert, most eljött, de üres kézzel ment haza. Akkor azért maradt távol, mert három évvel korábban járt a lehangolónak bizonyult városban, amely még viselte a közelmúlt történelmének nyomait.
"De hát maguk közül senki sem élt még akkor" – szólt ki az őt hallgató sajtónak a rendező a filmjét bemutató tájékoztatón. Most azonban egyszerűen le van nyűgözve a várostól, és attól az őszinte önvizsgálattól, a múlttal való szembenézéstől, amit a német társadalom megvalósított. "Egyetlen ilyen országot sem ismerek, a franciák például máig nem ismerték el a náci kollaborációt" – hízelgett házigazdáinak Sidney Lumet.
A Berlinben most bemutatott, valós történeten alapuló Find Me Guilty a New York-i olasz maffia elleni megapert meséli el, amelynek középpontjában egy karizmatikus figura, Jack DiNorscio állt. Őt az a Vin Diesel alakította, akit eddig főleg kétes értékű akciófilmekben, sematikus színészi játék kíséretében láthattunk. Most azonban, Sidney Lumet keze alatt valami különlegeset produkált.
"A film műfajától függetlenül ugyanakkora figyelmet fordítok a megformálandó karakterre" – nyilatkozta a radikális váltást firtató kérdésekre válaszolva. "Itt az volt a szerencsém, hogy egy olyan rendezővel dolgozhattam, aki imádja a színészeket. Ez nagyon ritka egy olyan iparban, ahol a rendezők elsősorban a speciális effektekre figyelnek. Mr. Lumet azonban annyira törődött a színészeivel, hogy az teljesen rá merte bízni magát, és oda ment, ahova a rendező mondta."
A filmben egy olasz klánt
– elsősorban DiNorscio lehengerlő modora és kisugárzása miatt – a hatalmas, több éven keresztül tartó per végén felment az esküdtszék. Ezúttal Lumet azonban nem az esküdtek vívódásait vizsgálja, mint ama régi filmjében, hanem arra kíváncsi, ami előtte történik. A Find Me Guilty azonban nem pszichologizáló „fesztiválfilm” – mondja Lumet.
"Csodálkozom is azon, hogy meghívtak ide, mert ez nem fesztiválfilm, ahhoz nem elég unalmas. " Pedig könnyen lehetne az, hiszen a film semmi másról nem szól, mint erről a tárgyalásról – meghallgatások, tanúk, fénykép- és hangfelvételek sorakoznak két órán keresztül, anélkül, hogy a feszültség egy pillanatra is csökkenne.
A 81 éve ellenére fiatalos rendező valószínűleg az utolsó az amerikai film azon nagy mesterei közül, akik úgy váltak művésszé, hogy elképesztő alapossággal tanulták ki és ismerték meg a szakmát. Ez a mesterségbeli tudás és magabiztosság teszi ugyanis képessé őket bármilyen történet, érzelem vagy gondolat pontos és hatásos kifejezésére.
A sajtóvetítésen a mozi őskorára emlékeztető taps tört ki a főhős sikerének bejelentése pillanatában –
kevesen tudják ma ezt egy moziban elérni.
Lumet természetesen nem kerülhette el, hogy a "rosszfiúnak szurkolás"-sal kapcsolatos morális problémákkal is szembesítsék. Ezekre a kérdésekre úgy válaszolt, ahogy az az álomgyár egyik klasszikusától elvárható:
"A maffiózók nem hősök, csalnak, lopnak és embereket is ölnek. Azonban mi most filmet csinálunk, nem valóságot – és egy filmben szükséged van hősökre. Ezért válaszottam Vint a főszerepre, akinek van egy kis sármja, és képes szimpatikussá tenni a főhőst."
Valószínűleg Lumet életművének egyik legnagyobb különlegessége a változatosság. Ez előtt az óramű pontossággal működő, de alapvetően szórakoztató film előtt például az HBO finanszírozásával egy gyomorba markoló, kegyetlen, politikailag inkorrekt filmet készített.
Az amerikai bűnüldözési módszerek szeptember 11.-e utáni megszigorodására reflektáló Strip Search (magyar címe: Vallatás) párhuzamosan követ végig két kihallgatást: egy amerikai lányt Kínában, egy arab férfit pedig Amerikában fognak el.
A drámai a történetben az,
hogy mindkettőtől szóról-szóra ugyanazt kérdezik, és mindketten pontosan ugyanazt válaszolják, ugyanúgy reagálnak a tökéletesen azonos megaláztatásokra, testi-lelki kínzásokra. A felszíntől függetlenül a hatalmi rendszerek pontosan ugyanúgy működnek, és, ami talán még fontosabb, bőrszínűktől, anyanyelvüktől, neveltetésüktől és vallásuktól függetlenül az emberek alapvetően egyformák – állítja ebben a filmben Lumet.
Az, hogy egy ilyen hihetetlenül erős, az aktuális politikai problémákra ilyen élesen reflektáló filmet készített, az ő esetében nem véletlen. "Nem tudom, hogy honnan ered ez a vonzódásom az igazságszolgáltatáshoz. De talán a gyerekkoromból származhat a dolog. Egyszer érméket dobáltunk az utcán a falhoz. Jött egy rendőr, elzavart minket, és elvette mindannyiunk pénzét – azt hiszem, akkor ébredtem először tudatára az igazságtalanságnak."
Nyolcvanegy év és 63 (!) befejezett film után Lumet továbbra sem nyugszik, már újabb filmtervét is bejelentették, Whistle címmel.
"Imádom a filmeket, nincs semmi más, amit inkább csinálnék. Szívesebben pihenek úgy, hogy filmet rendezek, mintsem hogy ne csináljak semmit" – hangzik e hatalmas tapasztalatú és tudású személyiség mozi iránti alázattal és rajongással teli hitvallása. A mai fenegyerekek és zsenipalánták a harsogás közepette időnként odafigyelhetnének ezekre a halk szavú mesterekre.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
