2026. november 13. péntek
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

A kézikamera visszaüt még a szörnyeknek is

Balázsi-Pál Előd Balázsi-Pál Előd 2008. február 05. 09:40, utolsó frissítés: 2008. február 04. 23:33

Képzeljünk el egy olyan filmet, amelyben Godzilla és a Blair Witch Project szereplői egyszerre látogatnak New Yorkba, 2001. szeptember 11-én. Gyenge a fantáziánk? – akkor inkább nézzük meg a Cloverfieldet.





A Cloverfield a tavalyi év közepétől az egyik legerősebb reklámkampányt nyomta. A trailerük a Transformers vetítései előtt futott a mozikban, és az óriásrobotok földi háborújához nagyon illett ez a kézikamerás bevezető, amiben a Szabadság-szobor feje gurigázik Manhattan utcáin.

A trailerből egyébként szinte semmi sem derült ki, még csak a film címe sem, így érthető, hogy a sokkoló képsorok felcsigázták az érdeklődést, és persze sokan számítottak arra, hogy az egész csak becsapás, és a film majd teljesen másmilyen lesz, mint az előzetes.


Nos, nem így történt. A Cloverfield pont azt nyújtja, amit a trailer képei ígérnek: 83 pernyi kézikamerázást, amiből szinte semmi sem derül ki a címen kívül. Van ugyan egy hatalmas szörny, ami


tönkrezúzza New York legcuccosabb negyedét,

de még annyit sem tudunk meg, mi ez, honnan jött, miért, és mi történik végül vele. Még azt is egy fórumról kell megtudnunk, miért Cloverfield a cím. Hát véletlenül: a készítők munkacímként használták a producer irodájához közel eső utca nevét, és Greyshot lett volna a rednes cím, csak közben a neten annyira elterjedt a titkos munkacím, hogy inkább megtartották.

A sztori: a haveri társaság összegyűl, hogy búcsúztassa el Ront, aki Japánba öltözik. A házibulit azonban egy földrengésnek tűnő robajlás szakítja meg, és azzal elszabadul a CGI-pokol. A felhőkarcoló nagyságú szörny ráveti magát Manhattanre, és nem úgy néz ki, mint amit meg lehet állítani. Mindebből szereplőink (és a kézikamerához kötött nézők is) vajmi keveset látnak, de a lényeg, hogy minden lángol, robban és düledezik, miközben mindenki menekülni próbál.


A többség nem sok sikerrel.

A történet nem túl bonyolult, és nem is lehet az: pont olyan, mint a Youtube-ra feltöltött filmecskék meghatározó többsége – és hát persze pont ettől jó, mert ki látott még olyant, hogy egy csávó szabadkozik, hogy nem tudja kezelni az egy gombnyomásra működő cuccot, aztán meg szép kerek történetet filmez vele, miközben körülötte leomlik a város.

A film készítőinek zseniális húzásáként ugyanis csak egy búcsúparti kedvéért elindított kézikamerán keresztül követhetjük, mi történik a szereplőkkel, és így az élmény sokkal személyesebb, megrázóbb és idegtépőbb, mint a hasonló zsánerű szörnyes filmek – lásd Godzilla, King Kong – esetében lenni szokott.

Persze, a kézikamerás horror nem újdonság, 1999-ben már az Ideglelés (Blair Witch Project) is ezzel játszadozott, de amíg ott semmit nem látunk, itt bizony látunk egy nagy szörnyet és sok kicsit, vészesen közelről. Sőt, a nagy egy adott ponton bekapja a kamerát (az amatőr operatőrrel együtt), a kicsi meg pont a kamerától kap egy sallert. A lángokban álló, összedőlő New York-i felhőkarcolók persze


óhatatlanul szeptember 11-ét juttatják eszünkbe,

és a képek pont annyira megrázóak, mint az akkor készült amatőr felvételek. És ha már a rázkódásnál tartunk: a kamera annyira instabil, hogy a filmhez kapcsolódó fórumokat ellepték a felháborodott amerikai mozilátogatók, akik tengeribetegek lettek a hirtelen kameramozgásoktól, és már a film közepét sem bírták megvárni.


Pedig több van ebben a kézikamerában, mint gondolnák. Először is nagyon részletesen ki van találva maga a kamera története: a film elején egy feliratban tudatják velünk, hogy a felvétel az FBI archívumából származik, és hogy az


egykor Central Parknak nevezett helyszínen

bukkantak rá. A másik érdekes elem, hogy a kazettán nem ez az első felvétel: a szörnyes filmezések közti szünetekben (azaz vágáskor) egy korábban rögzített romantikus nap képei villannak be. Ezek az elemek teszik valósághűbbé az egészet, miközben a kompjúteranimáció annyira jó, hogy egy pillanatig sem tűnik fel, hogy nem reális, ami a szarul beállított fehéregyensúly, az éjszakai üzemmód, a képbe belógó mobilos filmező és egyebek mellett mégis látható.

De végülis mit veszítenek, akik nem nézik végig a Cloverfieldet? A film végén ugyannyit tudunk, mint az első félóra után, semmivel sem többet, tehát aki csak arra kíváncsi,


mit keres egy ekkora behemót

Amerika legnagyobb városában, és hogy lehet legyűrni, nem kap válaszokat. A szereplők sorsa sem teljesen egyértelmű, talán túlélnek páran, de inkább nem.

Mindezzel együtt a Cloverfield a bevezető házibulis epizódot leszámítva egy percig sem unalmas, és valószínű, hogy folytatás is lesz belőle – erre lehet következtetni legalábbis a 3 hét alatt bejött több mint 70 millió dolláros bevételből, illetve a rendező és a producer nyilatkozataiból. Igen, izgalmas lenne ennek a creature feature-nek a "hivatalos" verzióját is látni, ezúttal sok kamerával, intenzív akciókkal. Mert a demo, az bejött.



Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS