Irina Palm: a legkeresettebb tenyér Londonban
Kertész Melinda
2008. március 05. 15:14, utolsó frissítés: 14:06
Maggie, a nagymama unokája életének megmentése érdekében nem átall Markos Irinává változni. A képzetlen középkorú hölgy munkaköri leírása: férfiak kielégítése, kézzel.
Sajnálkozni vagy derülni kell-e a tiszteletreméltó középkorú hölgy esetén? A néző azon kapja magát, hogy szégyenkezve tekinget körbe, vajon a többi néző észrevette-e a szája zugában meghúzódó mosolyt.
Majd talán saját maga előtt is pironkodni kezd. De megnyugodhat, hiszen valószínűleg ugyanolyan jól mulat mindenki az 50 éves londoni özvegy tragikomikus esetén, akit valójában egy szomorú élethelyzet kényszerít arra, hogy közelről, sőt testközelből is megismerje a sohói szexipar világát.
Egyetlen unokája a kórházban fekszik, állapota válságos. Az orvosok azt tanácsolják a kétségbeesett családnak, hogy azonnal repüljenek Ausztráliába: az ott kikísérletezett módszer lehet a kisfiú életben maradásának utolsó esélye.
Igen ám, de a kisfiú régóta tartó kezelése felemésztette a család vagyonát, nem futja repülőjegyre, kórházi költségek fedezésére, szállodára...
A képesítéssel nem rendelkező Maggie (Marianne Faithfull), aki életében nem dolgozott, elhatározza, ha törik, ha szakad, előteremti a pénzt.
Végigjárja az összes lehetséges útvonalat: a bank nem ad neki kölcsönt, a munkaközvetítő irodában is eltanácsolják. Ugyan ki alkalmazna egy képesítés nélküli középkorú nőt? Elkeseredetten bolyong az utcákon, mígnem meglát egy hirdetést az egyik szexklub ajtaján: hoszteszt keresnek. Kis időbe beletelik ugyan, míg ráveszi magát, hogy belépjen a Sexy World nevű lebujba, de megteszi.
A folyosón megbámulják az alkalmazottak, a báros nő epés megjegyzést tesz a koros hölgy láttán, arról faggatja, hogy talán elvesztette férjét, amiért ide betért. A hét éve megözvegyült asszonyt ez sem tántorítja el: csupán egyetlen cél lebeg a szeme előtt:
megmenteni unokája életét.
Hamarosan meglepetés éri: „hosztesz” címszó alatt ugyanis korántsem az értendő, hogy a teafőzés tartozik az állás betöltőjének munkakörébe. Mielőtt a metanyelv rejtelmeibe beavatott hölgy belátná, hogy rossz helyen jár, a tulajdonosnak, Mikkynek (Miki Manojlovic) feltűnik Maggie kellemesen puha keze.
Innen már csak a kecsegtető összegű fizetésben való megállapodás szükséges, és Maggie Irina Palmmá, a titokzatos dizőzzé változik, aki éjszakánként férfiakat elégít ki kézzel.
Hamarosan neki tulajdonítják London legérzékibb jobb kezét, férfiak hada sorakozik a fülke ajtaja előtt. Irinát nem láthatják, hiszen fal választja el a kliensektől, egy lyukon keresztül juttatja el a menyországba a szexuális kielégítést kereső férfiakat. Amit ők nem is sejtenek: a falon túl nem az álomhölgy ül, hanem inkább
egy középkorú asszony, vécésnéni szerelésben.
Az Irinává vált Maggie képességének hamarosan híre megy, Mikky előlegben kifizeti neki az unokája kezeléséhez szükséges pénzt, így arra kötelezi, hogy hetekig a szexklubban dolgozzon. Luisát (Gryllus Dorka), az azonos munkakörben dolgozó egyedülálló anyukát bízza meg Maggie betanításával.
Eközben Maggie sznob és pletykálkodó barátnői egyre kíváncsibbak lesznek, hol tölti az asszony éjszakáit. Aggodalmuk egyre fokozódik, amikor Maggie-nek nem tenisz-, hanem péniszkönyöke lesz, és gipsszel kell járnia.
Egy ötórai teázás alkalmából sarokba szorítják kérdéseikkel, Maggie pedig mindent bevall, ezzel jócskán megbotránkoztatja a prűd hölgykoszorút. A helyzet komikuma abból fakad, ahogy
a hölgyek megpróbálnak jó képet vágni a dologhoz,
leplezni megdöbbenésüket, amelynél csak a kíváncsiságuk erősebb: nem tudják megállni, hogy ne faggassák ki Maggiet a méretekről, módszeréről, aki egy ideig felelget, majd büszkén elhagyja a társaságukat, hiszen neki dolgoznia kell.
Fia, Tom (Kevin Bishop) nem nyugszik bele, hogy anyjától nem kapott magyarázatot a pénz származását illetően. Nyomába szegődik, és érthető módon nem örül a felfedezésnek. Előtör belőle a szemérem, anyját kurvának nevezi és a pénz nem akarja elfogadni.
Felesége, Sarah (Siobhan Hewlett), akinek anyósával való viszonya nem éppen felhőtlen, értékeli Maggie önfeláldozó tettét. Végül minden jóra fordul, Mikky összemelegedik Maggie-vel, aki végül nem megy a családdal Melbourne-be, a szexklub tulajdonosa mellett dönt, aki addigra már igen-igen bánatos az asszony távolmaradása miatt.
Marianne Faithfull játéka visszafogott, nem engedi szereplőjét még a legmeghökkentőbb helyzetekben sem kimozdulni lelki egyensúlyából. Élénk mimika helyett gyakorlatilag ugyanazt az arckifejezést viszi végig a teljes filmen. Ezzel fokozza Maggie alakjának titokzatosságát, a nézőre hagyja, hadd találgasson, az események miként befolyásolják a nő lelkivilágát.
A film képi világa a tévéfilmek jegyeit hordozza magán: a dialógus dinamikájának és a snittek váltakozása ritnusának viszonya a szappanoperák szerkesztési módjára emlékeztet.
A filmet végig kézi kamerával filmezik, amely élethűséget ad a történetnek, a nézőben azt a benyomást kelti, mintha a cselekmény részese lenne, vagy mintha egész közelről szemlélné az eseményeket.
Mikky (Miki Manojlovic) meggyőzően alakítja a sohói lebuj királyát, aki bár tisztában van az összes nyerészkedési lehetőséggel, és egy szőke bombázót vezet karján,
mégis titokban Maggie kegyei után ábrándozik.
Luisát is könyörtelenül kirúgja állásából, amikor rájön, hogy a fiatalasszony teljesítménye nem hoz elég pénzt a konyhára. Luisa alakja cseppet sem meggyőző: egy bántalmazott, gyerekével magára maradt asszonyról senki nem képzel el ennyi fölényességet és fennhéjázást, mint amennyit Gryllus Dorka vitt szerepébe.
A kielégítés aktusát kézmozdulatokkal szemlélteti a rendező, egyetlen "illetlen" kép sem kerül be a filmbe. Snitt snitt után következik, hét-nyolc szögből filmezik munka közben a főszereplőt, azonban mindig akad egy termosz, vagy a képbe belógó könyök, ami eltakarja a „lényeget”.
A helyszínek, szereplők megvilágítása első pillantásra hanyag munkának tűnik, nem léteznek szürke tónusok, a kép gyakran kiég, a fekete elnyeli az árnyalatokat,
hiányoznak az élénk színek:
mindez, és a gitárszólón alapuló, Ghinzu szerezte zene a történet vezérfonalához illő komor hangulatot festenek.
Ugyancsak filmszerűtlenek a be nem világított arcok fekete szemgödrei, viszont ez is tendenciózus: Sam Garbarski rendező nem a tekintet expresszivitásával akar tarolni. Bármennyire is komor a képi világ, a történet drámaisága egy pillanatra sem teljesedhet ki, feloldódik a film finoman adagolt komikumában.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
