Amélie csodálatos...
Sipos Géza 2002. március 21. 18:07, utolsó frissítés: 18:07[Filmszemle] Semmi igazán különös nem történik J.-P. Jeunet új filmjében. Különcök élik egymás mellett különbejáratú őrültségeik szerint szabva sorsukat. #b#Aztán érkezik valaki#/b#, aki mindent felborít és helyretesz. Főként a nézők kedélyállapotát.
A Boulevard St Michel s a Rue
Cujas sarkán egy kissé lejt a járda.
Nem hagytalak el gyönyörű
vad ifjúságom, hangod mintha tárna
visszhangzana, szívemben szól ma még.
A Rue Monsieur le Prince sarkán lakott a pék.
Radnótis filmet rendezett Jean-Pierre Jeunet (Delicatessen, 1991; Elhagyott gyermekek városa, 1995), amelyben a részletek, a tűnő jelenségek, az apró örömök (mint mikor valaki rendszeresen egy zsacskó mandulába csúsztatja a kezét) az igazán fontosak. Az életek szépen, enyhén nosztalgikusan berendezett lakásokban csordogálnak, a szomszédok mind ismerik egymást, mindeniküknek van valamiféle rigolyája, és az egészet finom, sohasem tolakodó, kamaszos érzelmesség borítja.
S balról, a park nagy fái közt
az egyik úgy sárgált az égre, mintha
előre látná már az őszt.
Szabadság, hosszucombu drága nimfa,
aranyló alkonyatba öltözött,
bujkálsz-e még a fátylas fák között?
A film könnyedén ironikus narrátori hanggal indul: mintha egy mesemondót hallanánk, amint bemutatja szereplőit. A rendező-forgatókönyvíró tobzódni kezd a szellemes képi és szöveges sziporkákban: hétköznapi félelmeiken és örömeiken keresztülugrálva ismer meg a néző két befeleforduló figurát: Amélie kórboncnok édesapját, Raphale Poulain-t (Rufus), és nejét, Amandine Fouet-et (Lorella Cravotta).
A film legnagyobb erénye már az első tíz percben megmutatkozik: Jeunet szellemmel és szeretettel vázolja fel azt a folyamatot, ahogy az introvertált egyéniség saját, különbejáratú bolondságaihoz, saját kisvilágához próbálja szabni környezetét.
Úgy éltem akkor, mint gyerek,
kedvemre, s úgy is, mint tudóskodó
öreg, ki tudja már: a föld kerek.
Zöld voltam még s a szakállam mint a hó.
Sétáltam és kinek volt gondja rá?
Később leszálltam én a forró föld alá.
(Radnóti Miklós: Páris - részletek)
A furcsa, akaratos kislányból introvertált felnőtté növő Amélie életében akkor következik be fordulat -- ez a forgatókönyv egyetlen csavarja -- mikor rádöbben, az egymás bogaras életét ugyan félig-meddig ismerő és tisztelő ismerősök életébe be lehet avatkozni. Így az ő kisvilága roppantul kitágul: Párizs Montmartre negyede játszótérré válik, melynek ő a játékmestere és titokzatosan mosolygó bohóca.
Így válik gyakorlatilag egyetlen szereplős filmmé az alkotás -- a többi, kedvesen szédült alak, Amélie bisztróbeli kolléganői, a bisztró különc vendégei, a kiállhatatlan sarki fűszeres és enyhén gyengeelméjű segédje, a férje után nosztalgiázó házmesternéni, a csontritkulásos amatőr festő: nos, ők mindnyájan másodrendűvé válnak, hiszen Amélie az ő életükből formál grandiózus, de még kezelhető bújócskát.
"Kislány futott el épen,
almát tartott kezében.
Piros, nagy alma volt,
a kislány ráhajolt.
Lehellet még az égen,
olyan halvány a hold."
(Radnóti Miklós: Cartes postales - Quai de Montebello)
Még a széttépett automata-fényképeket gyűjtögető srác, Nino Quincampoix, ki gyengéd érzéseket kezd táplálni főhősnőnk iránt (Mathieu Kassowitz alakítása) is háttérbe szorul ebben a forgatókönyvben. Ha van hibája a filmnek, talán ez, mikor a film világát Amélie alakjára építi. S ez sem hiba végülis, hiszen nem lehet vétkes az, aki csakis a jóságra alapoz. Audrey Tautou alakítása előtt valóban le a kalappal: bájos, kissé esetlen mosolyát, eszköztelen, szerény játékát elég nehéz elfelejteni.
Nem volna illendő lelőnünk Jean-Pierre Jeunet, Audrey Tautou, Kassowitz, Serge Merlin és a társ-forgatókönyvíró Guillaume Laurant (és az egész stáb) agyafúrt ötleteit. Ezt a roppantul igényesen megkomponált euromesét (akárcsak Enyedi Ildikó Bűvös vadászát és Simon mágusát) föltétlenül érdemes megnéznie annak, aki kedveli a városi, 120 perces, apró örömöket.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
