A legvitatottabb filmek: vallás
Fülöp Noémi 2009. augusztus 27. 09:54, utolsó frissítés: 13:53Nehéz eldönteni, hogy a keresztények vagy a muzulmánok kötnek bele gyakrabban egy-egy filmbe – utóbbiak mindenesetre agresszívabbak.
Induló sorozatunkban a legvitatottabb filmeket vesszük sorra, témakörök szerint – az első a sorban a vallás. Erről persze bárkinek a Da Vinci-kód (2006) jutna eszébe, ám a pár száz fős tüntetés, illetve a forgatócsoport templomokból való kitiltása semmi ahhoz a felháborodáshoz képest, amelyet más filmek kiváltottak. Akad olyan rendező, akinek a halálát okozta, hogy bele mert kötni egy világvallásba.
The Last Temptation of Christ
(Krisztus utolsó megkísértése, 1988, r.: Martin Scorsese)
Scorsese egy esendő, hibákat elkövető, önnön küldetését megkérdőjelező Krisztust állított a néző elé. Ez a Jézus bármit elkövetett volna, hogy ne neki kelljen teljesítenie az emberiség megváltásával járó küldetést: kereszteket ácsolt a rómaiak számára, és segített rájuk feszíteni zsidó társait, hogy Isten feldühödjön rá, és békén hagyja. Ráadásul a megkísértés jelenetében Jézus arról álmodik, hogy Mária Magdolnával szeretkezik.
A film alapjául szolgáló könyv szerzőjét, Nikos Kazantzakis-t kis híján kiátkozták a görög ortodox egyházból. Nem várt jobb sors Martin Scorsese-re sem: hetekkel a bemutató előtt különböző egyházakhoz tartozó tüntetők fenyegették a rendezőt. Egy fundamentalista csoport 6,5 millió dollárt ajánlott a Universal stúdiónak, hogy bocsássa rendelkezésére a filmet – azért, hogy elpusztíthassák.
Több mozi megtagadta a film vetítését, a Blockbuster Video kölcsönzőlánc pedig nem volt hajlandó üzleteiben elhelyezni a videót. A filmet betiltották Burmában, Szingapúrban, sőt, néhány hétig az AEÁ Savannah nevű városában is.
The Passion of the Christ
(A passió, 2004, r.: Mel Gibson)
A rendező hívő katolikusként bemutatta a közönségnek Jézus élete utolsó tizenkét órájának szenvedéseit – azonban a bemutatás kissé túl szemléletesre sikeredett. A legtöbben egyszerűen a brutális jelenetek miatt háborodtak fel, egyesek azonban a Biblia helytelen értelmezésével, illetve antiszemitizmussal vádolták a rendezőt.
Mel Gibson ugyanakkor azzal védekezett: a film azért lett ennyire sokkoló, hogy a közönség minél jobban átérezhesse Krisztus szenvedéseit. 2005-ben azonban bemutatott egy vágott verziót, amelyben már nem szerepeltek az eredeti alkotás legdurvább percei. A rendező a nézőktől kapott levelekkel indokolta döntését.
“Sokan írtak arról, hogy ajánlanák a filmet szeretteiknek, ám félnek attól, hogy azok nehezen viselnék el a brutális jeleneteket” - magyarázta Gibson. Szaúd-Arábiában, Kuvaitban és Bahreinben betiltották a filmet, és eredetileg Malajziában sem lett volna szabad vetíteni. Később azonban a lakosság keresztény része számára engedélyezték A passió megtekintését, az erre a célra kijelölt mozikban. Bár Izraelben nem tiltották be a filmet, a mozik soha nem mutatták be, mert minden cég megtagadta a forgalmazását.
Dogma
(1999, r.: Kevin Smith)
“...ez a film – elejétől végéig – a képzelet komikus szüleménye, nem kell komolyan venni. Aki azt állítja, hogy a most következő film felszító, bujtogató, figyelmen kívül hagyja a szándékunkat és igazságtalanul ítélkezik – az ítélkezés joga pedig kizárólag Istené...” – állítja a Dogmát bevezető disclaimer.
A történet főszereplője két bukott angyal, akik felfedezik, hogyan kerülhetnek vissza a mennybe, felfedezve egy kiskaput a katolikus egyház dogmájában. Azonban ezzel bebizonyítanák, hogy Isten tévedhet, és semmissé tennék a teljes teremtést – azaz meg kell őket állítani. Ja, és ez az a film, amelyben Alanis Morissette játssza Istent.
A katolikus egyház azonban túl komolyan vette a dolgot: főleg a film Isten-képén háborodtak fel. Nem elég, hogy nem tévedhetetlen, a Dogma Istene ráadásul játékos és nőies. A film készítői az alkotás honlapján közölték a több mint 300 ezer gyűlölködő és fenyegető levelet, amelyet kaptak. A Dogmát egyedül Malajziában tiltották be (ahol egyébként Babe kismalac kalandjait és Pinokkiót is tilos vetíteni).
Life of Brian
(Brian élete, 1979, r.: Monty Python)
A fiatal zsidó, Brian Cohen egy helyen és időben született Jézussal, ám ennek eredményeként folyton összetévesztik a Megváltóval. A film jó néhány mondata szállóigévé vált, ahogy a záródal (Always Look on the Bright Side of Life) sem fog egyhamar feledésbe merülni.
A Brian élete jó néhány jelenete görbe tükröt tart a keresztény egyház és az elvakult hívők elé – ezt persze nem hagyták szó nélkül. Többször tüntettek a film ellen, istenkáromlónak nevezve azt, New Yorkban együtt tiltakoztak a rabbik és az apácák. Nagy-Britannia egyes városaiban csak nemrég engedélyezték a film vetítését – például Torbay-ben vagy Aberystwyth-ben.
Norvégiában 1980 és 2006, Írországban 1979 és 1987 között volt tilos vetíteni a filmet. Szingapúrban, Új-Zélandon, Ománban, Dél-Afrikában, Burmában, Bhutánban máig sem engedélyezték a vetítését.
Amen.
(2002, r.: Costa-Gavras)
A Bukarestben forgatott film a Vatikán és a náci Németország kapcsolatait firtatja: a főszereplő Kurt Gerstein, a Waffen SS higiéniáért felelős intézetének tagja. Gerstein elborzad a haláltáborokban tapasztaltak miatt, és XII. Piusz pápához fordul segítségért, ám nem kap választ a katolikus egyháztól.
Bár a történetnek csupán annyi köze van a valósághoz, hogy Gerstein valóban élt, az Amen. nagy viharokat kavart – ebben része volt a plakátnak is, amely a keresztény kereszt és a szvasztika kombinációját ábrázolja.
Mohammad, Messenger of God
(Mohamed, Isten küldöttje, 1977, r.: Moustapha Akkad)
A próféta életéről szóló film mindenben igazodik az iszlám előírásaihoz, többek között abban is, hogy sem Mohamed arca, sem hangja nem jelenik meg a mozivásznon. A Korán ugyanis tiltja a próféta bármilyen ábrázolását. Ennek ellenére a történelmi filmnek is tekinthető alkotás bemutatását véres tiltakozás kísérte.
Egy évvel a bemutató után Washingtonban muszlim terroristák ejtettek foglyul több mint száz embert, megöltek egy riportert és egy rendőrt, illetve megsebesítették a város későbbi polgármesterét a két napos ostrom alatt. Követeléseik között a film betiltása is szerepelt az egész világban. Ugyancsak Washingtonban egy másik muszlim terroristacsoport egy lakótömb felrobbantásával fenyegetőzött, mivel – tévesen – azt hitték, hogy a filmben Anthony Quinn játssza Mohamedet.
Mindezt annak dacára, hogy a rendező egyházi szakértőket kért fel tanácsadásra a forgatás során (igaz, ezek egy vita után magukra hagyták a filmkészítőket), a libanoni iszlám kongresszus pedig jóváhagyta a filmet. Arról egyetlen forrás sem számol be, hogy a próféta megjelenítésével kapcsolatos félreértésen kívül tulajdonképpen mi háborította fel a terrorista csoportokat?
Submission
(2004, r.: Theo van Gogh)
A film címe az iszlám szó fordítása – magyarul engedelmességet jelent. A tíz perces Submission az egyes iszlám társadalmakra jellemző, a nőkkel szembeni erőszakosságot mutatja be. A film szereplői olyan nők, akik fátyolt viselnek, de meztelen testükön idézetek szerepelnek a Koránból, amelyek a nőkkel szembeni erőszakra buzdítanak.
A filmet a holland közszolgálati televízió mutatta be, és nem sokkal sugárzása után van Gogh és a forgatókönyvíró, Ayaan Hirsi Ali halálos fenyegetéseket kaptak – ám ezeket a rendező nem vette komolyan. 2004 novemberében Theo van Goghot meggyilkolta a marokkói muszlim Mohammed Bouyeri, a testét átdöfő tőrre egy levelet erősítve, amelyben tisztázza: a gyilkosság oka a film volt.
A gyilkosság erőszakhullámot szült Hollandiában: mecseteket és muszlim iskolákat rongáltak meg, ezt pedig a keresztény templomok elleni támadások követték. Van Gogh gyilkosa mellett tizenegy másik muszlim férfit tartóztattak le, akiket Hirsi Ali meggyilkolásának szándékával vádoltak.
Fitna
(2008, r.: Geert Wilders)
A holland parlamenti képviselő 17 perces filmjének címe arabul egyet nem értést, de a hit próbáját is jelenti. Már az első jelenetek egyikében Mohamed bombával a fején jelenik meg, később pedig televíziós híradók felvételei és újságkivágások illusztrálják a muszlim fanatikusok vérontásait. A rendező célja bebizonyítani, hogy az iszlám terrorizmusra, antiszemitizmusra, nők és homoszexuálisok elleni erőszakra buzdít.
A filmet a Liveleak videómegosztó oldal tette közzé, ám néhány nappal később eltávolították az oldal működtetőit érő fenyegetések miatt. Wilders ellen fatvát (azaz halálos fenyegetést) bocsátottak ki, a holland kormány elhatárolódott a filmtől.
A Fitna miatt Indonéziában, a legnépesebb muszlim országban több hétre letiltották többek között a YouTube-ot, a MySpace-t, a Rapidshare-t. A rendező ellen 2009-ben bírósági eljárás indult gyűlöletre és diszkriminációra való uszítás vádjával, illetve kitiltották Nagy-Britannia területéről.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
