Comedy Cluj: nem csak nevetős filmek
Fülöp Noémi 2009. október 14. 16:58, utolsó frissítés: 16:58A kolozsvári vígjáték-fesztivál nagyon hasonlít a TIFF-re, csak sárga és nevetős – legalábbis négy nap után.
Szervezési kérdésekben a vígjáték-fesztivál még a ma este esedékes gulyáspartit tekintve is követi a "nagytesó" TIFF hagyományait – és szerencsére ez igaz a vetítendő filmekre érvényes válogatási elvekre is.
Jó néhány olyan film szerepel a programban, amelyen nem fogja a hasát fájlalni a nevetéstől a nagyérdemű, ám a kínálat nem csak műfajok tekintetében széles. A harmincas évektől napjainkig minden évtizedből akad néznivaló, akár egyazon napon, egyazon moziban is lehet nosztalgiázni és nagy felfedezéseket tenni.
A közönség – először megszervezett fesztiválon teljesen érthető módon – még nem áll sorban a pénztárnál egy-egy versenyfilm előtt, de jó látni, hogy a huszon-harmincévesek mellett az idősebb, akár nyugdíjas korosztály is beül a moziba. Mi a versenyfilmek közül, illetve a Francia Mozi Panorámája szekcióból csemegéztünk.
A mocsár – La Ciénaga
Argentína-Franciaország-Spanyolország, 2001
r.: Lucrecia Martel
Egy rakás gyerek, fiúk és lányok (akiknek pontos életkoráról soha nem esik szó, úgy hét és tizenöt év közöttiek lehetnek) úgy nő fel egy esős, lepukkant dél-amerikai országban, mint egy alomnyi kutyakölyök. Az összes felnőtt, aki körülveszi őket, mintha akut letargiában szenvedne – folyton röviditalokat kortyolnak, rengeteget alszanak, egyetlen érzelmi reakciójuk egy-egy nyári zivatar-életű dühroham.
Mindezt olyan környezetben, ahol az erdőtől a hűtőszekrényig minden hihetetlenül lehurbolt, a medence vize szürke a szennytől, minden ágy keservesen nyikorog, a gyerekek ruhái mintha a szeretetszolgálattól származnának. Pedig a két család annak ellenére sem küszködik anyagi gondokkal, hogy a filmben említés sem történik arról, hogy valaki, valahol dolgozna.
A lepukkantság bája és az anyukák-apukák hihetetlen érdektelensége gyerekeikkel szemben elég ahhoz, hogy harminc-negyven percig lekösse a néző figyelmét. Utána viszont kezd zavaróvá válni a történet – vagy legalább a kerek, lezárt jelenetek – hiánya, meg a teljes információzárlat azt illetően, hogy kik ezek az emberek, miből élnek, és mitől lettek ennyire letargikusak? A mocsár tipikusan az a film, ami után az ember azzal jön ki a moziból: és most akkor mi van?
A filmet legközelebb szombaton 13 órától vetítik a Republica moziban.
A szakács specialitása – Fuera de carta
Spanyolország, 2008
r.: Nacho G. Velilla
Maxi egy csőd szélén imbolygó étterem szakácsa, akinek leghőbb vágya egy Michelin-csillag, ám ennek megszerzéséhez kelekótya és szemtelen személyzet adatott neki. Amikor Maxi kénytelen magához venni 15 éves fiát és 6 éves lányát, akiknek édesanyja meghalt, az egész élete a feje tetejére áll – ráadásul a séf közben szerelmes is lesz.
Bár a főszerepet a Hable con ella vagy a La mala education című Almodovar-filmből ismerős Javier Cámara alakítja, mindez vele együtt sem nyújtana többet a tizenkettő-egy-tucat romantikus komédiáknál, ha a film nem Spanyolországban készült volna – és a főszereplő szerelmespár nem két pasiból állna.
A néző számára az első perctől kezdve természetes, hogy itt melegek heppiendjéért kell szurkolni, és ugyanilyen magától értetődő az is, hogy a két botcsinálta apuka felváltva ugyan, de képes megtalálni a hangot a gyerekekkel. A Fuera de carta legnagyobb piros pontja, hogy pátosz vagy vulgaritás nélkül kezeli a homoszexualitás témáját – egyelőre nem készül túl sok ilyen film.
A filmet legközelebb csütörtökön 23 órakor vetítik a Republica moziban.
Ti, az élők - Du Levande
Svédország, 2007
r.: Roy Andersson
A tizen- és huszonévei határán lévő lány reménytelen szerelméről, egy zug-rockbanda énekeséről álmodik. Az álomban rögtön az esküvő után, de már otthon látja magukat, a pasi Tokyo Hotel-stílusú frizurával gitározgat a konyhaszéken, amíg a lány menyasszonyi ruhájában zavartan ücsörög az ágyon. Közben az ablakban elindul a táj, kiderül, a ház mozog velük: egy állomásra tart, ahol ismeretlen emberek tömege várja, hogy gratulálhasson a friss házasoknak. Ez az egyik jelenet a Du levande-ból, amely valószínűleg évek múlva is be-bevillan majd.
Roy Andersson rendező azzal kísérletezik, hogy lineáris történet nélkül és egyetlen snittből felvett jelenetekkel szórakoztassa el a nézőt másfél órán keresztül. Mivel az elsősorban vígjátékokra ácsingózó közönség egyetlen tagja sem sétált ki a moziteremből a film vége előtt, elkönyvelhető: a kísérlet sikerrel járt.
Hogy mindennek mi a titka, azt nehéz elsőre belőni. A profi operatőri munka, az átgondolt, de nem túlkomponált képek mindenképpen közrejátszanak. Elengedhetetlen még a dologhoz a nagyon finom humor is – illetve a látszólag legbanálisabb helyzetekben is ott lappangó feszültség. Aki pedig akarja, felfedezheti vagy belemagyarázhatja a filmbe a filozófiai mélységeket, minimál-utalásokat – mondjuk amikor harmadszor nézi meg. Érdemes.
A filmet legközelebb pénteken 17 órakor vetítik a Studházban (Diákok Művelődési Háza).
Szabadon lebegve – Svobodnoe plavanie
Oroszország, 2006
r.: Boris Khlebnikov
Lyonya éjjel diszkóban volt, úgyhogy a gyárban a főnöke azt tanácsolja neki: inkább keressen egy kanapét, és aludjon egyet. A huszonéves srác így átalussza azt a pillanatot, amikor a gyárat felvásárolják az amerikaiak – és azonmód be is zárják.
A film elején akár meg is jelenhetne a felirat: valahol Oroszországban – ez itt a teljes, abszurd semmi, ahol téglával tömik be a gödröket az úton, amelyen óránként ha eldöcög egy építőmunkásokat szállító, özönvíz előtti autóbusz. Az egyikben ott ül Lyonya, aki cseppet sem lusta, és bármilyen munkát hajlandó volna elvégezni, mégis sokadik nekifutásra sem találja meg a helyét.
A kis faluban gyanús, ha valaki túl sokat beszél – azt jelenti, hazudik, de minimum titkol valamit. Amikor Lyonya és a lány, aki tetszik neki, hosszú perceket ücsörögnek némán az éjszakában, egyértelmű, hogy sokkal több történik közöttük, mint bármilyen érzelmektől fűtött párbeszéd alatt. Meglepő, hogy mennyi mindent lehet kihozni a semmiből – lakik benne egy jó filmre való remény és kétségbeesés, fekete humor és pátosz.
A filmet legközelebb csütörtökön 21 órától vetítik a Republica moziban.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
