Beszéd helyett botrány, majd elhallgatás: egy kutatás mostoha sorsáról
B. D. T.
2009. október 29. 10:47, utolsó frissítés: 2009. október 30. 10:01
Az amerikai magyarokról elemzéseket és adatokat közlő kötetet „zárolták”, majd „kiszabadították” ugyan, de szerkesztőjét kirúgták. Öntényfeltárás és felhívás keringőre.
Szakmaiatlan, személyes kapcsolatokon, ismeretségeken alapuló döntéshozatali mechanizmusról, demokráciadeficites vezetői kultúráról, mindenkori magyar fennforgók túlérzékenységéről, sértettségéről is árulkodik az a történet, amelyet Papp Z. Attila szociológus kutató rekonstruált a Regio folyóirat idei 2. számában, az általa szerkesztett, a Magyar Külügyi Intézet kiadásában 2008-ban megjelent tanulmánykötet körüli botrány kapcsán.
Tavaly a szelterszi társadalomtudományi táborban Papp Z. Attila és Pakot Levente ismertette az akkor frissen megjelent Beszédből világ – Elemzések, adatok amerikai magyarokról című kötetet.
Az erről beszámoló Transindex-cikket átvette az Amerikai Magyar Népszava Szabadság nevű újság, majd részleteiben további magyar kiadványok is (itt például hivatkozás nélkül), és az akkor még a Miniszterelnöki Hivatal vezető tanácsosaként dolgozó szociológus egyszerre csak
fenyegetőzések és támadások
kereszttüzében találta magát - elsősorban Bartus László, az Amerikai Magyar Népszava Szabadság főszerkesztője részéről.
Az újságíró a róla és lapjáról a könyvben megjelent „pletykákat” kifogásolta, elutasítva az érveket, miszerint egy kvalitatív szociológiai elemzésről, azaz különböző interjúkban elhangzott kijelentésekről volt szó, amelyek kontextusából nyilvánvalóan kiderült, hogy a kutatók mindezt egyes alanyaik véleményeként közlik.
Bartus leveleiben fizikai, pszichikai, szakmai megsemmisítést helyezett kilátásba, a szélsőjobb bérencének nevezte a kutatót, és igyekezett minden lehetséges fórumon hitelteleníteni a kötetet és szerkesztőjét.
Papp Z. Attila érvelését és kísérleteit a helyzet tisztázására figyelmen kívül hagyva Bartus végül kapcsolatait mozgósítva a Miniszterelnöki Hivatalban elérte, hogy a kötetet 2008 októberében zárolták. A kötet szerkesztője igyekezett tájékoztatni feletteseit a helyzetről, ám többszöri megkeresésére sem voltak kíváncsiak a véleményére, érveire, és a kötetekhez sem engedtek hozzáférést.
De melyek is voltak egyes amerikai magyar értelmiségiek kifogásai?
Bartus szerint a róla és lapjáról megjelent interjúalany-vélemények a rágalmazás kategóriájába tartoznak. Azáltal, hogy a kutatók vele nem készítettek interjút, és „kritikátlanul” közölték e véleményeket, például lapjának példányszámára vonatkozó, szerinte nem pontos becsléseket, hitelrontást követtek el, és emiatt lapja hirdetőket veszíthet.
>> Bartus László, Gereben István, Bika Julianna és Harmath István reakciói >>
>> Nagy Károly: “Egy magyar-Amerika történet” - recenzió >>
>> Papp László: Egy elmulasztott alkalom az amerikai magyarokról >>
Mások azt róják fel, hogy a könyv elmaradottként, provinciálisként ábrázolja az amerikai magyarok közösségét. Mivel (a szociológiai interjúelemzés módszertani szabályainak megfelelően egyébként – szerk. megj.) a kötetben „szó szerint” közlik az interjúrészleteket, beleértve a magyartalanságokat, félig angol, félig magyar mondatokat, a recenziószerzők szerint ezáltal szándékosan le akarták járatni az amerikai magyarokat.
Ugyanakkor (bár a kötetnek nem volt célja, hogy teljes egészében, minden sajtóorgánumra kiterjedően nyilvántartásba vegye az amerikai magyar médiát, sőt kifejtik: ez további kutatási téma lehetne) egyesek felróják, hogy egyes lapok, személyek nem szerepelnek a kötetben, és reprezentativitást kérnek számon a minőségi módszernek számító interjúkészítésen és tartalomelemzésen.
A bírálatokkal Papp Z. Attila részletesen foglalkozik a Regio 2009/2., néhány hete megjelent számában. Pontról pontra igyekszik cáfolni, illetve rámutatni az ellentmondásokra. Bartus szerinte a félezer oldalnyi könyvből feltehetően csupán a lapjára és személyére vonatkozó két oldalt olvasta el, amely az amerikai magyar sajtóval foglalkozó fejezetben jelent meg. E fejezetben is és a kötet módszertani bevezetőjében is a szerzők hangsúlyozzák, a több mint 50 mélyinterjú kvalitatív elemzésének
nem az a célja, hogy az elhangzottak igazságtartalmát megállapítsák,
hanem „az elmesélések mögött feltételezett érdekek, értékek és viszonyulások felfejtése”. Ezek az interjúk nem sajtóinterjúk, az alanyokról van ugyan egy lista a kötet végén, de a szövegtestben név nélkül jelennek meg véleményeik, megállapításaik. Ám minden esetben világosan kitűnik, véleményekről van szó, amelyeket kontextusba helyezve és/vagy lábjegyzetelve a szerzők objektív információkat is közölnek az idézetekben megjelenő intézményekről, sajtóorgánumokról és személyekről is.
Idén márciusban a kötetek kiszabadítására tett sikertelen kísérletek után végül a kutatók és szerzők közös nyilatkozatban fordultak Gémesi Ferenc szakállamtitkárhoz és Terényi Jánoshoz, a kiadó vezetőjéhez.
Az ügyben tanúsított eljárás, illetve az ellen tiltakoztak, amiért a döntésnél mellőzték a szakmai logikát és a demokratikus alapértékeket.
„Azt gondoljuk, az csak egy más korszakban történhetett meg, hogy egy szakmai munkát nem szakmai kritériumok alapján és nem a tudományos mezõben ítélnek meg, illetve ’elzárnak’ a nyilvánosság elől. Azt is gondoljuk,
a mai Magyarországon elfogadhatatlan,
hogy egy szakmai munkáról – a tudományos logikától eltérő más kritériumok alapján – hivatalnokok, felelõs intézményvezetők úgy döntsenek, hogy nem engedik a szélesebb szakmai célközönség felé való terjesztését” – állt a Regio-cikkben idézett nyilatkozatban.
Mivel a szakállamtitkár nem reagált a kutatók megkeresésére, ők áprilisban Kiss Péter akkori kancelláriaminiszterhez fordultak.
Miután Papp Z. Attila végre igazolni tudta, hogy Bartus állításával ellentétben a Magyar Szociológiai Társaság (MSZT) nem akarja etikai bizottság elé citálni őt, megkapták az elzárt könyveket.
A kutató jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének tudományos munkatársa. A MeH-ben felsőoktatási szakreferensként dolgozott, többek közt ő dolgozta ki a Sapientia-EMTE normatív támogatását biztosító rendszert.
A kötet “kiszabadítása” – melyben a Magyar Szociológiai Társaság is közreműködött – után végre a szakma is érdemben foglalkozhatott a kötettel. Idén májusban a Magyar Tudományos Akadémia kerekasztal-beszélgetést szervezett a Beszédből világról Budapesten; a kötetről júniusban egy könyvbemutatón Szekeres Zsolt referált. A Berkeley Egyetemen egy konferencián Némethy Kesserű Judith (New York University) és Szentkirályi Endre (Nordonia Hills City Schools, Northfi eld, Ohio) ismertette a könyvet. Az Élet és Irodalomban Nóvé Béla írt recenziót „Magyarkodók” és „szívmagyarok” címmel idén augusztusban.
Bartus válaszként Beszédből hazugság cím alatt szeptember elején megismétli kifogásait és vádjait, sőt azt írja, “A kritikus nem tudja, hogy ez a könyv egyszer már megjelent, de jogos panaszok miatt kivonták a forgalomból” (miközben ugyanarról a könyvről van szó, csak a zárolás feloldásáig maguk a szerzők sem juthattak hozzá a példányokhoz – szerk. megj.). Az ÉS szeptember 18-i számában Papp Z. Attila Egy rágalomhadjáratra címmel reagált Bartus írására.
Az immár a nagy nyilvánosság előtt zajló vitában
talán az érintett magyar szervek sem kerülhetik el a hivatalos állásfoglalást: “talán itt lenne az ideje, hogy a Magyar Külügyi Intézet, illetve a MeH illetékesei nyilvánosan is számot adjanak arról, miért voltak a könyvek hónapokon keresztül elzárva a nyilvánosság elől (…) úgy tudtam, demokratikus viszonyok között egy könyv a nyilvánosságban megvitatható. Az viszont már nem szabadelvű, demokratikus vagy tudományos elköteleződésre vall, ha egy szerzőt rágalmakkal és fenyegető levelekkel halmoznak el, majd ezek hatására hivatalosságok a könyvet elzárják a nyilvánosság elől” – szögezi le az ÉS-ben Papp Z. Attila.
A Transindex megkereste az érintett illetékeseket, fejtsék ki álláspontjukat, és adjanak magyarázatot, miért zárolták a kötetet és akadályozták a szakmai viták lefolytatását. Az ügyre visszatérünk.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
