Fiatal erdélyi filmesek az idei Filmszemlén
kérdezett: Dunai László 2010. január 07. 18:02, utolsó frissítés: 2010. január 08. 10:14#b#Felméri Cecília#/b# nem akart újabb Mátyás-mesét készíteni, #b#Székely Róbert#/b# stábja pedig nem lehetett kisebb: ő maga forgatott egy kamerával.
Felméri Cecília a Mátyás, mátyás című animációs-riport-dokumentumfilmjével, míg Székely Róbert Misike című filmjével jutott be a magyar filmek legrangosabb versenyére, a 41. Magyar Filmszemlére. Ennek kapcsán kérdeztük őket a filmkészítésről és az előzetes várakozásokról.
Ki a címbeli Misike és miről szól a film?
Székely Róbert (Sz.R.): – Misike egy nagyon intelligens, most már 11 éves kisfiú, akinek a sorsát már első találkozásunktól kezdve (2006) követtem.
A szinopszisban (a film rövid leírásában) annak idején azt írtam, hogy a Misikeegy szituációs dokumentumfilm, amely egy kisgyerek, a 8 és fél éves Misike sorsán keresztül mutatja be a város szélén élő emberek életét és környezetét. Ezzel szemben a film elkészült változatában inkább a kisgyerek és az édesapa, az öreg Misi élete jelenik meg.
Hogyan találtál rá Misikére?
Sz.R.: – Elég egyszerűen. Dunaversitas-os vizsgafilmemhez kerestem témát Marosvásárhelyen. Az eredeti téma nem jött össze és kisétáltam a negyedből város szélére, ahol egy nagyon érdekes környezetben egy igen intelligens emberrel találkoztam, Misike édesapjával.
Ezek után hazamentem vele és találkoztam egy ugyanolyan intelligens emberkével, csak kicsiben. Ö volt Misike. Miután jobban megismertem őket elkezdett érdekelni az életük, történetük és a jövőjük is.
A film címéből és abból, hogy az alkotás dokumentumfilm szekcióban versenyez arra következtethetünk, hogy a film főszereplője Mátyás király. Miről szól ez a film?
Felméri Cecília (F.C.): – A film főszereplője valójában nem is Mátyás király, hanem a kolozsváriak, a film róluk szól, és arról, hogy mit tudnak ők Mátyás királyról.
Hogy jött az ötlet, hogy animációs dokfilmet készíts?
F.C.: – Úgy, hogy a Reneszánsz év kapcsán az Argo Audiovizuális Egyesület kapott egy felkérést, hogy rajzfilmet kéne készíteni Mátyás királyról. Mi pedig nem akartunk egy újabb Mátyás mesét készíteni, abban nem lehet versenyezni a kecskemétiekkel.
Mindig szerettem volna kipróbálni az animációs dokumentumfilmet. Ráadásul ennek a műfajnak köszönhetően a film egyszerre szól Mátyásról és a jelenről.
Mióta készítitek és hányan dolgoztatok rajta?
F.C.: – Több mint egy éve készítjük, megszakításokkal, a munkatársaim: Jánosi Andrea rajzoló, Csont Zsombor, Kassay Réka, Both Rita animátorok, Várhegyi Rudolf hangmérnök, és a producerek: Muhi András, az Inforg Stúdió részéről, illetve Lakatos Róbert és Szántai János az Argo Audiovizuális Egyesület részéről.
Sz.R.: – A stábban ketten voltunk: én meg a kamera. Az egyik tanárom, aki aztán a film producere is lett, ellátott néha jótanácsokkal és a hangutómunkát kedves lakótársam Péter "Pötyi" Attila végezte el.
Melyek voltak a munkafázisok?
F.C.: – Először elkészítettem az interjúkat, összesen több mint 20 órát, aztán összevágtam belőle 13 percet, Andreával kitaláltuk a figurákat és a stílust, ő megrajzolta, beszkennelte, elkészült a szájszinkron, aztán a hátterek és a figurák megmozgatása következett.
Sz.R.: – Én ezzel a filmmel rengeteget tanultam, amolyan tanulófilm nekem. Az elején, talán egy kicsit kényszerből is, amikor kellett menni Budapestre a kurzusra, hazaugrottam és filmeztem egy kicsit, hogy ne menjek üres kézzel.
Majd az egész abbamaradt, nyáron Amerikában voltam, aztán el is ment a kedvem tőle. Majd egyik sapientiás tanárom bíztatására újból nekifogtam. Egy hosszú folyamat volt.
Időközben segített az is, hogy az iskolában tanáraim megmutatták saját filmjeiket, különböző fogásokat árultak el, amiket én is kipróbáltam a terepen. Mindenesetre nagyon sokat segített ez, mindig energiával töltött fel, talán egy picit motivált is.
Azt, hogy a film készítése nekem is egy tanulási folyamat volt, mi sem bizonyítja jobban mint az hogy a vágás során elég sokat átkoztam az operatőrt, aki történetesen én voltam, főleg az első felvételek kapcsán. Majd egy idő után minden sokkal könnyebben ment, kezdtek jobban összeállni a jelenetek, folyamatok, több jó helyzetet kaptam el.
Körülbelül 40 óra nyersanyagom gyűlt össze és nehezen állt össze ebből a film. Mivel elsősorban operatőr vagyok mindig megvolt a harc a szép képek meg a hasznos képek között. Sokszor nehéz volt dönteni, hogy az a bizonyos kép, vagy jelenet előmozdítja-e a filmet, ad valamit hozzá, vagy csupán öncélú művészkedés.
Hogyan találtátok meg a dokfilm és az animáció közti egyensúlyt?
F.C.: – A hang dokumentumfilmes, a kép rajzolt. Fontos volt a képeket nem agyonmozgatni, hogy a nézőnek legyen ideje a szöveg tartalmára is figyelni. A képben is van dokfilmes elem: a „kameramozgás”, amely olyan, mint a valódi tévés riportfilmekben: néha inog, eléletlenedik, stb.
Melyek voltak a nehézségek, melyek ennél a kevert műfajnál felmerültek?
F.C.: – A legnagyobb nehézség technikai jellegű volt: borzasztó nagy képekkel dolgoztunk, a számítógépeink pedig nem voltak elég jók ehhez. Időnként határozottan rémálomszerű volt.
Hogyan lehet erdélyi filmesként a Filmszemlén versenyezni?
F.C.: – Úgy, hogy az egyik producer és a támogatók nagy része magyarországi. De azt hiszem, enélkül is nevezhetnénk, hiszen a film magyar nyelvű, magyar vonatkozású.
Sz.R.: – Be kell nevezni, vagy mind az én esetemben valaki be kell nevezze.
Ceci, te már szerepeltél egy filmeddel a Filmszemlén, tavaly előtt, így tudhatod: mennyire van másként kezelve az erdélyi filmes Magyarországon?
F.C.: – Szerintem normálisan kezelik, a film minősége számít, ebben pedig nem tapasztaltam sem pozitív, sem negatív diszkriminációt.
Egy új dolgot, jelen esetben egy ilyen hibrid műfajt, mindig fentartásokkal fogadják, mit gondolsz, milyen lesz a film fogadtatása?
F.C.: – Erre én is, és a producerek is igazán kíváncsiak vagyunk. Már abban sem voltunk biztosak, hogy egyáltalán esélyes-e bekerülnie a filmnek a Filmszemlére dokfilmként. Az, hogy bevették, mindenképpen jó jel, de a film jövője, éppen az általad említett ok miatt elég bizonytalan.
A Filmszemle után mi lesz a film sorsa?
F.C.: Igyekszünk minél több fesztiválra nevezni és minél több helyen bemutatni.
SZ.R: Lehet, hogy a szemlés beválogatáson felbuzdulva még benevezem más fesztiválokra, de ez még a jövő titka.
Erdélyben hol és mikor lesz majd látható?
F.C.: – Tavasztól bemutatjuk majd kolozsvári filmklubokban, meg szívesen adjuk, ahova csak hívják.
A fesztiválokon kívül hol van még lehetősége a nagyközönségnek látni a Misikét?
Sz.R.: – Nem tudom, szerintem más lehetőség nincs.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
