Sherlock Holmes, ahogy eddig még soha nem láttuk
B. P. E. 2010. január 25. 10:05, utolsó frissítés: 2010. február 09. 13:20Guy Ritchie és Robert Downey Jr. nyomozó-újraértelmezése nem totál csőd, és nem is remekmű. De azok örvendhetnek inkább, akik az utóbbira fogadtak.
Sokan fogadtak arra, hogy Guy Ritchie Sherlock Holmes-ja totál csőd lesz, és arra is, hogy remekmű. A fogadást mindkét fél elvesztette, de utóbbiak mégis jobban érezhetik magukat: közelebb jártak az igazsághoz.
Guy Ritchie hírneve jóval nagyobb, mint alkotásainak bevétele. Bár az utóbbi években készült filmjei nem érték el a Snatch vagy a Lock, Stock and Two Smoking Barrels szintjét, a tempóból sosem vett vissza, így egy pörgős, akciódús detektívsztorira lehetett számítani.
Robert Downey Jr., miután leküzdötte függőségeit, visszatornászta magát Hollywood élvonalába, elsősorban az Iron Man váratlanul nagy sikerének köszönhetően, amelyben egy alkoholista lángészt alakít, aki megmenti a világot.
Robert Downey Jr. a változatosság kedvéért most is egy alkoholista lángészt alakít, aki megmenti a világot, de akik attól tartottak, hogy ez a pörgésbuzi rendezővel kombinálva egy szuperhős-filmet fog eredményezni, megnyugodhatnak. Egyrészt a szuperhős-filmek az utóbbi időben nem is olyan rosszak (lásd Watchmen, The Dark Knight), másrészt Sherlock Holmes már rég képregényhőssé vált (a most futó, Victorian Undead című sorozatban épp zombikkal hadakozik), harmadrészt pedig ez a mű inkább emlékeztet a Wild Wild West steampunk világára, mint az épp aktuális superhero-flickekre.
Ritchie szerencsére nem arra használta a karrierje során most először rendelkezésére álló nagy költségvetést, hogy még nagyobbakat robbantson (nem mintha ebben hiány lenne), hanem a százhúsz évvel ezelőtti London (és főleg az épülő Tower Bridge) újrateremtésére, meg hát valószínűleg a szereplőgárda gázsija is felemésztett egy jókora szeletet a büdzséből.
A történet nem túl bonyolult: a fekete mágiával foglalkozó Lord Blackwood (Mark Strong) visszatér a túlvilágról, hogy leigázza Angliát és Amerikát. És ki más lenne képes megállítani, mint Sherlock Holmes és hű társa, dr. Watson. Gyilkosságok, rejtély, izgalom, egy titokzatos hölgy, és egy grand finálé.
A vicc az, hogy bár sok felháborodást szült, a Ritchie-Downey féle Holmes nem áll annyira messze az eredeti, Arthur Conan Doyle-féle nyomozótól, csupán a filmekben látott detektívtől. Doyle hőse kokainozott, és verekedni is tudott, bár ezt nem részletezte túl az író. Ritchie viszont igen, de okosan: lassítva sorolja fel főhőse, hogy melyik ütést hova fogja mérni, és miért, majd jön az ökölcsapás-sorozat, és az áldozat bábuként hull össze. Mert Holmes számára ez is észjáték, mint minden más az éttermi vacsorától a hegedülésig, és persze a gonosztevők elkapásáig.
Nem kis kihívás kétszáz film főszereplőjét újraértelmezni, de a Ritchie-Downey párosnak ez a közhellyessé vált elemek mellőzésével (na jó, a pipa azért megmaradt) fenntartások nélkül sikerül. De valószínűleg még érdekesebb, amit Dr. Watsonnal műveltek. A bajuszos Jude Law egyszerre vetélytársa, partnere és támasza a nyomozónak, inkább egyenjogú és egyenlő fél, mint segéd, kettejük kapcsolata a film alappillére. Ez több, mint munkatársi vagy baráti viszony, ez kölcsönös egymásra utaltság, létfeltétel, már-már párkapcsolat. Ez a szál annyira erős, hogy az egyetlen nő, aki iránt Holmes érdeklődik, Irene Adler (Rachel McAdams) és Watson menyasszonya, Mary Morstan (Kelly Reilly) vajmi kevés vizet tud megzavarni, szerepük sajnos szinte fölösleges.
A filmnek pont ez a nagy gyengéje: a Holmes-Watson kapcsolat túl plasztikus és eleven, elnyomja a többi szereplőt, de egy kicsit még a történetet is.
Mindent összevetve az új Sherlock Holmes érdekes újraértelmezési kísérlet, amely nem lett túl gájricsis a nagyközönség számára, de nem is eléggé gájricsis a rendező rajongói számára, ugyanakkor megvan benne a potenciál ahhoz, hogy a sorozat második darabjától kezdve (mert ahhoz kétség sem fér, hogy lesz folytatás) kiegyensúlyozott, minden szempontból élvezetes filmeket kapjunk.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
