Kisebb paródiába fulladt a filmszemle megnyitója
Gyenge Zsolt 2010. február 05. 16:01, utolsó frissítés: 16:01Bár most is sok film van versenyben és azon kívül, viszonylag kevés nagyobb dobásra lehet számítani.
Az elmúlt években kialakult hagyomány szerint a szemle első két napján csak dokumentumfilmeket vetítettek. A rendszer bevezetésének az volt az oka az akkori szervezők szerint (hiszen tudni kell, a Filmszemlének évek óta nincs állandó vezetője), hogy ha a dokukat a játékfilmekkel együtt vetítik, nem jut rájuk elég média- és közönségfigyelem. Jól is működött ez néhány éven keresztül, azonban idén a szemlebizottság elásta a dokukat.
Ugyanis most a mínusz egy és mínusz kettedik napon vetítették őket a sajtónak, ráadásul nem is a főhelyszínen, hanem az Uránia moziban. A közönségnek szóló dokuvetítések pedig immár együtt lesznek a játékfilmekkel, így nyilvánvalóan sokkal kevesebben fogják őket megnézni, mint az előző években. De ez biztos valakinek jó volt így.
A szemle a tavalyhoz hasonlóan a MOM Park nevű bevásárlóközpont multiplex mozijában zajlik, ami a vetítésekhez megfelelő helyszín, a megnyitót viszont
kisebb paródiába fullasztotta.
Lévén, hogy a tavalyi kongresszusi központéhoz vagy annak előtte a Millenáris Teátruméhoz fogható nagy terem itt nem áll rendelkezésre, a megnyitót több teremben egyszerre tartották – ami azt jelentette, hogy a legtöbben csak vászonról követhették az eseményeket.
A szemle nyitófilmje annak a Jancsó Miklósnak legutóbbi alkotása volt, akinek a filmjeit valamiért évek óta (számomra érthetetlen módon) nem veszi versenybe a Filmszemle. Az Oda az igazság a Mester Kapa-Pepe filmjeinek modorában készült szabad felépítésű, öniróniával és világgal szembeni kritikával teli mozi.
Azonban sajnos egyre nyilvánvalóbb, hogy az a stílus, ami a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten idejében rendkívül frissnek és üdének hatott, mára elhasználódott, és már Jancsó nem képes ezt megtölteni sem formai sem tartalmi újdonsággal. A Mátyás utódlása környékén zajló hatalmi harcot, az ármánykodást és árulásokat nyilvánvaló parabolaként használó film szinte
a nézhetetlenségig unalmas és fárasztó.
A program ismeretében nem sok nagy durranásra számít a szakma az idei szemlén: bár a nagy öregek közül ketten is (a már említett Jancsó illetve Makk Károly) jelentkeznek új munkával, se a már elismert fiatalok, se a középgeneráció nagy nevei nem lesznek alkotóként jelen.
Amit azonban ennek ellenére tudni lehet, az az, hogy a legnagyobb várakozás vitathatatlanul Hajdu Szabolcs új filmjét, a Biblioteque Pascalt előzi meg, már a pótvetítésekre sem lehet jegyet kapni a pénztárakban. A román koprodukcióban készült film egy fiatal anya nyugat-európai „kalandjait” meséli el, a főszerepben azzal a Oana Pellea-val, aki már a Fehér tenyérben is különlegeset alakított.
Sokan kíváncsiak a moziban jövő héten induló új Dyga Zsombor filmre, a Köntörfalakra is, amelyben a fiatal rendező nagyon személyes emberi történeteket próbál körüljárni, ahol az izgalmakat nem a külvilágban, hanem a szereplők saját és közös emlékeiben kell keresni.
Groó Diana a Csoda Krakkóban című filmjével vetette korábban észre magát, az idén egy olyan filmmel állt elő, amelyben egyszerre jelennek meg napjaink társadalmi problémái (az eldugott faluból a fővárosba kell menjen a főhős) és a családtörténet konfliktusai (Vespa).
Többen emlegetik esélyesként
az elsőfilmes Almási Rékát, akit az érdekelt, hogy a Nyugat-Európában már hosszú ideje kiérlelt kapitalizmus tudását és viselkedésmódját miképpen lehet elsajátítani egy nem ezen a kultúrán nevelkedett kelet-európai országban. A Team Building azt vizsgálja, hogy a manapság oly népszerű vállalati tréningek miképpen hatnak a résztvevőkre, és mennyiben segítik őket az új világban való eligazodásban.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
