2026. november 21. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Mit hozott a gólya? Budapesti Tavaszi Fesztivált

Bakk-Dávid Tímea Bakk-Dávid Tímea 2010. április 04. 05:11, utolsó frissítés: 2010. április 05. 19:19

„Roma rise up! Stay with God!” Ál-terroristavideó, területfoglalók, arisztokrata suliban "elszállásolt" harmadik világ: képzőművészeti reflexiók az intoleranciáról.



A Budapesti Tavaszi Fesztivál utolsó napjaiban változatlanul sűrű program, napsütéses és ugyanakkor hűvös-szeles idő várt az idén. A szervezői irodákban nagy a nyüzsgés, és ami a legfontosabb: hatalmas tömegek a színházak, előadótermek előtt. 98 százalékos volt a jegyeladás az összes programra csütörtöki adat szerint. Budapest-szerte a belvárosban több információs ponton népszerűsítették a fesztivált.



Miért a gólya került a plakátokra? "Költöző madarak, akik minden évben visszatérnek Magyarországra, ahogyan már 30 éve a Tavaszi Fesztivál is minden évben megrendezésre kerül. Ugyanakkor a Tavaszi Fesztivál kezd a legkorábban egész Európában, vele nyit a fesztiválévad" – magyarázta kérdésünkre Koch Andrea, a Budapesti Fesztiválközpont kommunikációs vezetője. Az sem mellékes, hogy igazi tavasz, jó idő van Budapesten – ennek is szimbóluma a felmelegedéssel hazaérkező madár –, s ezt jelezni kell az idelátogató vendégeknek, turistáknak.

Volt olyan produkció, amelyre 4 hónappal ezelőtt már elfogytak a jegyek: például Paco de Lucia koncertjére, vagy Nigel Kennedy Back- és Ellington-estjére. Telt házas volt minden előadás is a nyitónapon. A legnépszerűbb előadások közt volt a 100 tagú Cigányzenekar koncertje, A Manderley ház asszonya című musical; a Ballet Flamenco de Andalucia előadása; a szolnoki Szigligeti Színház Bánk bánja; a Nemzeti Filharmonikusok; a Moszkvai Szólisták koncertje; a Hotel Pro Forma vendégjátéka; Palya Bea lemezbemutató koncertje; a Győri Balett Stravinsky-estje; Erkel: Hunyadi László a győri Nemzeti Színház előadásában, és természetesen a hamburgi Thália színház vendégjátéka: The Truth About The Kennedys.





Az április 5-én záruló fesztivál keretében több olyan kiállítás is nyílt, amelyet még néhány napig vagy hétig látogatni lehet. Ilyen a Néma jelek című a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A nemzetközi kiállítás az ismertető szerint “az (in)tolerancia, a másság és a társadalmi elfogadás/elutasítás fogalmainak, kortárs jelenségeinek képzőművészeti reflexióit mutatja be”.

Sötétbőrű, első látásra arabnak kinéző csávó egy hatalmas képernyőről néz le rád egy asztal mögül, amelyen házi bombagyártáshoz szükséges, különböző kellékek találhatók. A háttérben kék-piros-zöld zászló. Magyarázza, hogyan készíts pokolgépet. A tésztatekercsnek álcázott bomba sikeres elkészítését követően figyelmeztet: légy biztos benne, milyen ügyért harcolsz. „Roma rise up! Stay with God!” – ezzel a felszólítással fejeződik be a videó.



A megadott recept szerint elkészített „robbanógombóc” valóban tudna robbanni (a hozzávalók közt ott a Semtex, egy cseh gyártmányú nagyerejű plasztik robbanószer). Mi ez, valami rossz vicc? – merül fel a kérdés a nézőben. Tamara Moyzes csehországi művész „tv t_error” című installációja legérzékenyebb pontunkon támad és sokkol bennünket.



A biztonságunkért való rettegés, félelem a teljesen véletlenül és mégis célzottan érkező haláltól, amit egy ártatlannak kinéző tárgy belsejébe rejt valaki. A merénylő, a terrorista szintén áldozat, a másokéból táplálkozó, saját gyűlölete áldozata. Nem személy szerint minket gyűlöl, mégis valamiképp azt támadja, amelynek mi is mindannyian részei vagyunk.

Abszurd és azonnali elutasítást kiváltó gondolat, hogy köztünk élő, velünk egy nyelvet beszélő emberek erre képesek lennének. Mégis, ennek a gondolatkísérletnek az elvégzésére sarkall a cseh művész installációja, utalva a meg nem történt merényletek lehetséges okaira is.

További elemek: három tévéképernyő, amelyből kettőn amolyan televíziós körkérdés-szerűséget láthatunk. A két „riporter” az utca emberét kérdezi többek közt arról: szerintük kirekesztettségben élnek-e a romák, diszkriminálja-e őket a többségi társadalom, milyen személyes tapasztalataik vannak a romákról, illetve bedobja a kérdést, hogy képesnek tartanának-e egy romát/a romákat arra, hogy öngyilkos merényletet kövessenek el.



A válaszok természetesen nagyon változóak (és árulkodók: a többséghez tartozóknak még ha nincs is személyes kapcsolata romákkal, vagy nem volt soha rossz tapasztalata velük kapcsolatban, előítéletesen nyilatkozik róluk) – ám szinte mindenki, a szélsőjobbos és a toleránsabb megszólalók is azt mondták, nem, ez nem fordulhat elő: a romák ehhez túl gyávák, nem rendelkeznek megfelelő tudással, nem támogatja őket semmiféle terrorszervezet stb. Nevetgélő tinilányok szájából hangzik el a legelgondolkodtatóbb válasz: ha feldühödik az ember az őt ért igazságtalanságokon, akkor igenis képes lehet terrorista cselekményre.

A videóinstalláció az embereket saját előítéleteikkel szembesíti; ám ezáltal indulatokat erősít fel, és nincs katarzis. Hogy ez a „mi lenne, ha” játék veszélyes is lehet, apró jelzés a vendégkönyvből kitépett, gyűrött lap. Olyan könnyű kiragadni egy kiállítás vagy művészeti projekt kontextusából egy ötletet, és a visszájára fordítani – szándékosan, a manipuláció céljával, vagy éppen tudatlanságból. (Például ha a videó úgy kezd keringeni a neten, mintha igazi volna, a „Tamara Moyzes művészeti projektje” információ nélkül.)



A kontextusba helyezés miatt is fontos lenne, hogy egy hasonló nemzetközi kiállításon fokozott figyelmet fordítsanak az ismertető szövegek minőségére. Sajnos, olyan hibákat lehet felfedezni, mint például a „robbanógombóc” receptjében a nails szót körmöknek fordították (pedig ha valaki megnézi a videót, vagy egyáltalán logikusan végiggondolja, napnál is világosabb, hogy szögekről van szó).

Ami még bosszantóbb, hogy egy másik teremben Csíkszereda neve románul szerepel a magyarra fordított ismertető szövegben, amely egy európai uniós, a romák lakhatási körülményeit felmérő projektről szól. Az European Roma Mapping projekt keretében négy országban – Olaszországban, Görögországban, az Egyesült Királyságban és Romániában – kutatták a legdinamikusabban növekvő európai kisebbség építészetét, felmérve az ideiglenes barakkokat, lakóhelyeket, nyomornegyedeket és az ezzel összefüggő szociális helyzetet. (A projekt egyik romániai koordinátorával, Cătălin Berescu építésszel Gagyi Zsófia készített interjút a Transindexen: A gettósodás logikája: slumok Romániában.)

Maria Papadimitriou T.A.M.A. projektje 1998-ben indult, amikor egy athéni cigánytelepet elkezdtek átalakítani: ez lett az Átmeneti Autonóm Múzeum Mindenkinek. A művész elhagyott, használaton kívüli tereket vesz átmenetileg birtokba egy nomád közösséggel. Papadimitriou a spontán közösségi építkezés támogatója, amely szerinte a társadalmi igazságtalanságot kitermelő kapitalizmus egyfajta kritikájaként értelmezhető. A fotókon látható házat 2004-ben építették teljesen illegálisan, mindenféle engedély nélkül.



Sitki Kösemen I’m listening to Istanbul című videója egy török költő verssoraiból ihletődött. Orhan Veli Kanik 50 éve született verse Isztambult a szökőkutak, árnyas bazárok, udvarok világaként festi le. A török rapzenére nagyvárosi roma gettóban élő gyerekek táncolnak. Másik videója, az Ice Cream – They Scream témája Mardin, egy dél-törökországi város, ahol mindig békében éltek együtt a különböző etnikumok és vallások képviselői; ám egy esküvőn rivális családok összetűzése miatt – akik azon kaptak össze, hogy ki lopjon többet a közeli olajvezetékből – 44 embert mészároltak le, és 70 gyerek maradt árván.

Songül Boyraz videója az osztrák állampolgárságot elnyerő külföldieknek szervezett ünnepség egy részletét villantja meg.

Katarina ©ević Hírek Seholországból című installációját a cím- és ötletadó irodalmi mű szövegrészletei kísérik. William Morris angol író, festő, iparművész, politikus és szocialista aktivista 1891-ben írt utópisztikus regényében a főhős a jövő társadalmával ismerkedik meg, amely hosszú és véres háborúk után, a béke és remény győzedelmeskedésével épülhetett ki, ám annak árán, hogy szinte teljesen elfelejtette múltját.



Anna Molska és Wojtek Bakowski videóján két kivetítőn különös kerekesszékekben közlekedő férfiakat láthatunk egy repülőtéren kialakított pályán. Mindegyikük fejhallgatóval van fölszerelve, amelyen keresztül utasításokat kap.



A székek hibásak, majdhogynem használhatatlanok, nehéz velük boldogulni – a kísérletben résztvevők megtapasztalják a tehetetlenségből fakadó dühöt, elkeseredést, de a közösségi élményt és egymásrautaltságot is.

Joanna Rajkowska Uhyst Refugee Asylum című projektje keretében egy elhagyott 18. századi arisztokrata bentlakásos iskolában menekülttábort „rendezett be”. Különböző lepattantsági fokú szobákba szegény és legszegényebb országokat „szállásolt el”.





A gótikus betűkkel kirakott, helyre kis feliratok és a miliő éles ellentétben állnak, utalva az integrálódásra való képtelenség és a befogadók intoleranciája közötti, áthághatatlannak tűnő szakadékra.



Szolnoki József Pécs környéki épülethomlokzatok „hibás” magyar címereit „restaurálja”. 1949 és 1991 között levakart, átfestett címertáblákat állít egymás mellé mint kortörténeti emlékeket.





A kiállítás április 16-áig tart nyitva, naponta 10 és 18 óra között. Érdemes azonban 16. után is ellátogatni a Magyar Képzőművészeti Egyetemre, hiszen minden hónapban nyílik egy új, jelentősebb kiállítás – tudtuk meg Balogh Mátétól, az egyetem PR-kommunikációs munkatársától. Az Amadeus-pályázat nyerteseinek, majd június 19-én az egyetem legjobb végzőseinek nyílik kiállítása. A Múzeumok Éjszakájára különleges programmal készülnek: ismert színészeket, zenészeket kérnek fel tárlatvezetésre, és többek között éjszakai performansz is lesz az Epreskertben (amely szintén az egyetemhez tartozó épületegyüttes ősparkkal, műtermekkel).




Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS