Lovasi a Kispál-karrierről: Köszönjük szépen. Jó volt.
kérdezett: B. P. E. 2010. május 06. 17:31, utolsó frissítés: 21:57Kolozsváron, a KMDSZ Diáknapok nyitányaként koncertezett a Kispál és a Borz. A feloszló zenekar tagjai a miértről, a hogyanról és a jövőről meséltek.
Dióssy D. Ákos billentyűssel és Mihálik Ábel dobossal a koncert előtt, Lovasi Andrással pedig a fellépés és aláírás-osztogatás után beszélgettünk el.
Mennyire bolondult meg az életetek, mióta bejelentettétek, hogy augusztusban vége?
Dióssy D. Ákos: - Annyiban, hogy az egyébként is eléggé sűrű nyarunk most még tele lett próbákkal is, mert gondosan fel akarunk készülni erre az utolsó turnéra – és még inkább az utolsó, Szigeten történő koncertünkre –, úgyhogy most a maradék lyukas napokra mindenhova próba lett beírva. Meg Lovasi telefonja állandóan csörög, ő gyakorlatilag a hívásai felére válaszol mostanában, ami azért korábban elég ritka volt.
Korábban a sajtó és a közönség elsősorban a dalaitokra, dalszövegeitekre figyelt, de most előtérbe került az, hogy milyenek a viszonyok a zenekaron belül. Nem érzitek úgy, mintha egy valóságshow szereplőivé váltatok volna?
DÁ: - Szerencsére nem. A közönségünk is nagyon normális volt ilyen tekintetben, az újságírók is érzik, hogy nem fognak pletykákat, hátsó információkat szerezni rólunk, úgyhogy nem lesz ez bulvárszagú. Érdeklődés van, igény lenne egy kis bulvárra, de nem jön ki belőlünk.
Mi lesz veletek a Kispál és a Borz után?
Mihálik Ábel: - Mi a Lovival Kiscsillagozunk, ez egészen biztos, és egyébként Ákos is részben, merthogy ő a keverősünk. Ákos tervez egy zenekart, és Kispál is tervez egy zenekart, úgyhogy mindenki zenéléssel folytatja, úgy néz ki.
DÁ: Én főleg a stúdiómba helyezem át ezt a többletenergiát. A zenéléssel inkább hosszútávú terveim vannak, de igazán komoly zenekart nem akarok a következő 2-3 évben. A stúdiómat meg magamat akarom megcsinálni annyira jóra, hogy nagyon.
Korábban néhány zenekar lemezén producerként dolgoztál, ezt tervezed folytatni?
DÁ: Ezek inkább véletlen segítségek voltak. Valamennyire persze jólesik a büszkeségemnek, hogy olyan zenekaroknak csináltam meg az első vagy a nulladik lemezét, mint a Hiperkarma vagy a 30Y, de őszintén szólva ezek inkább bátortalan próbálkozások voltak. Úgy érzem, hogy producerként egyelőre nem vagyok elég könyörtelen. Inkább mint hangmérnök segítek a zenekaroknak, de nincs meg bennem az a keménység, hogy a zenekarokon erőszakot tegyek, pedig néha az kéne.
Ettől a zenekartól vagy projekttől, amelyet majd valamikor létre fogsz hozni, milyen stílus várható?
DÁ: - Én szeretném azt, amit még nem csináltam sohasem. Világéletemben gitárcentrikusan gondolkoztam, sosem voltam billentyűcentrikus zenekarban, nem is szerettem ezeket, gyerekkorban, kamaszkorban sem foglalkoztam soha billentyűcentrikus zenéléssel. De úgy érzem, hogy mivel megszabadulok egy ilyen téttől, nem kell nekem feltétlenül sok ember előtt játszani, most el tudnék képzelni egy olyan zenekart, ahol a King Crimson, a progresszív rock keveredne egy pici klasszikus beütéssel meg egy pici zongorás pop beütéssel. Ebben a zenekarban nem is feltétlenül én kell legyek a főnök, még azt is el tudnám képzelni, hogy két billentyűs legyen benne.
Melyik zenekar esélyes arra, hogy átvegye a Kispál és a Borz helyét a fesztiválok nagyszínpadján?
MÁ: Mit értünk az alatt, hogy átvenni a helyét? Olyan zenét más nem nagyon akar vagy nem nagyon fog játszani.
Nem zeneileg, hanem tömeg és minőség szempontjából.
DÁ: A Quimby már megtette. Igazándiból az utolsó években a Quimby nem csak hogy folytatta a fej fej melletti küzdelmet a nézőszámok tekintetében, néha még túl is szárnyalta azokat. Úgyhogy ők mind népszerűség, mind minőség tekintetében érettek erre a feladatra, és ezt nagyszerűen el is végzik.
A fiatalok közül nagyon sok zenekar van, amelyik megmutatta az oroszlánkörmeit, de úgy érzem, jelen pillanatban egy pici visszaesés állt be. Most a fiatal tigrisek valahogy megtorpanni látszanak a nagyszínpad szélénél. Nem is tudom, hogy ki lehetne az, aki egész biztosan betörhetne oda.
***
Az utóbbi időben rengeteget szerepeltél a médiában, LMP, Kossuth-díj, feloszlás.
Lovasi András:- Az LMP miatt csak tavaly szerepeltem.
Nem érzed úgy, hogy mostanában inkább a médiaszereplésről szólt a zenekar, mint a zenélésről?
LA:- Az utóbbi négy hónapban mindenképp, hiszen nem koncerteztünk. Lehet, hogy igazad van.
A mai fellépésetek az utolsó koncertjeitek egyike volt. Hogy élitek ezt meg?
LA:- Illetve az elsők egyike, hiszen négy hónapja nem játszott a zenekar, úgyhogy ilyen szempontból első volt. Köszönjük szépen, jól vagyunk. Amikor koncertezünk, mindig arra gondolunk, hogy nem is kéne föloszlanunk.
Akkor miért?
LA: - Mert úgy érezzük, ezt most kell abbahagyni. Mert innentől már nosztalgiazenekar lennénk.
Azt szoktad mondani, hogy nektek vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz koncertjeitek vannak. Ez a mostani melyik kategóriába való?
- Jó volt.
Nem volt túl rövid?
LA: - Nem tudom, nem figyeltem. Rövid volt?
Másfél óra.
LA: - Játszhattunk volna még. Ez nem volt így kitalálva. Igazából a turné elején nem tudjuk, hogy milyen hosszú egy koncert. Most összeírtunk negyven-ötven számot, abból raktuk össze ezt a 25-26-ot, amit játsszunk. Nem tudjuk, hogy ez milyen hosszú.
Mi várható két hét múlva Udvarhelyen?
LA: - Koncert lesz. Hogy pontosan mi? Körülbelül 70-80 százalékban ezek a dalok, és lesz némi változás. Elég nagy a repertoár, ki akarunk még próbálni néhány dalt, újakat is. Csak bizonyos értelemben behatárolt a zenekar, olyan szempontból, hogy a közönség elvár 10-15 dalt, amit ismer, és mondjuk a maradék tíz az, ami szabad játék. Van vagy tíz szám, amit, mivel az utolsók közt van ez a koncert, szeretnének hallani az emberek, olyan dalok, amitől a zenekar ismert lett, vagy ami miatt szeretik. Vannak úgynevezett slágereink, amelyeket szinte kötelező eljátszani.
Kérünk belőletek még. Mit fogunk kapni?
LA: Remélem, hogy így negyven után is csinálunk olyan dolgokat, amik érdekesek. Ha nem, akkor marad ennyi.
Egyelőre koncertezünk, és aztán elmegyünk szabadságra szeptemberben, és aztán utána nekiállunk az augusztus 9-i koncert dvd-jének: összevágjunk, csinálunk belőle egy anyagot. Még van néhány új szám, azokat valószínűleg befejezzük és megjelentetjük. És hát utána is, nem tudom pontosan.
András azt mondta, hogy ő csinál egy zenekart, szeptember-októberben szeretne bemutatkozni vele. A Kiscsillagnak volt egy terve, hogy valamikor ősszel megjelenik egy lemeze, ez emiatt a Kispál-dolog miatt lehet, hogy egy kicsit elcsúszik. Elég bizonytalanok vagyunk ilyen szempontból, de hát majd valahogy lesz. Mindig volt.
Az csupán a véletlen műve, hogy pont április 1-jén jelentettétek be, hogy feloszlik a zenekar?
LA: - Amikor kitaláltuk ezt az időpontot, akkor gondoltuk, hogy ez ilyen szempontból nem a legjobb időpont, de miután megtudtuk, hogy a Mónika Show is akkor búcsúzik, megnyugodtunk.
Mennyire érzed szerencsésnek, hogy így előre bejelentettétek, hogy augusztusban lesz vége? Nem lett volna egyszerűbb augusztusban azt mondani, hogy ennyi volt, kösz?
LA: - Nézd, bizonyos értelemben egyszerűbb lett volna, bizonyos értelemben meg nem. Ahhoz, hogy a Szigeten ott legyen 15-20 ezer ember, nem árt, ha időben tudatosítjuk az emberekben, hogy EZ az utolsó koncert.
Mennyire változtak a zenekaron belüli viszonyok a bejelentés óta? Felszabadultatok vagy görcsösebbek lettetek?
LA: - Mivel ma játszottunk először négy hónap után, valamennyire görcsösek voltunk, de azt gondolom, hogy alapvetően sok energia felszabadult. Ez egy érdekes helyzet, ez ugyanolyan dolog, mint az, hogy azzal a nővel, akivel utoljára csókolózol, sokkal jobban fogsz csókolózni, mint amikor azt mondod, hogy ma megint csókolózom egy nővel.
Hogy foglalnád össze a zenekar 23 évét?
LA: Köszönjük szépen. Jó volt.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
