Mit ajánlunk a TIFF programjából?
2010. május 28. 13:16, utolsó frissítés: 2010. május 29. 01:31Filmek, különleges vetítések és egy koncert: amit a világ minden pénzéért sem hagynánk ki a kolozsvári filmfesztiválon. #b#[transindex ajánló]#/b#
Fatih Akin: Soul Kitchen (Lélekkonyha)
Fatih Akin legújabb filmje, a Soul Kitchen, nyilván az egyik kihagyhatatlan az idei TIFF programból. Miért? Mert aki látta a Fallal szemben-t, azt tudja, mire képes a német-török rendező. Mert a tavalyi Velencei Filmfesztiválon elvitte vele a zsűri különdíját.
Mert ebben a filmjében is játszik Birol Ünel, aki – szilárd meggyőződésem – az egyik legjobb pasi a világon. Mert Gryllus Dorkát is láthatjuk benne. Mert szabadtéri vetítésen megnézni egy filmet mindig is különleges (csillagfényes, remegős-takarós, pipafüstös) élmény volt a TIFF-en, és Kolozsvár Fő terén csinálni ezt, dupla élvezet.
Hol: Főtér
Mikor: május 28 (péntek), 21.30
Fritz Lang: Metropolis
Berlin és Hong-Kong után Kolozsvár a harmadik város, ahol a Metropolis legújabb változatát vetítik. Ez a film a fantasztikus atyaúristene, az első, időtálló, ma is nagy hatású opusz.
A monumentális alkotást 1927-ben mutatták be a weimari Németországban, az akkori korszak legköltségesebb filmje volt, főleg a díszletek és a speciális effekteknek köszönhetően. A kortárs kritika mérsékelten fogadta, részben azért, mert mind látványban, mind világszemléletben megelőzte korát.
Mivel a játékidő is nagyon hosszú volt: 153 perc, a producerek általában rövidebb változatokat vetítettek, s így az utókornak csak ezek a kópiák maradtak fenn. 2002-ben sikerült részben helyreállítani az eredeti filmet, majd 2008-ban Argentínában megtalálták a még hiányzó 25 percet, így most a 83 évvel ezelőtt verziót láthatják a TIFF-ezők.
Antonio Bras pedig kifejezetten ehhez a verzióhoz komponált egy új soundtracket. A vetítés kb. egy olyan méretű esemény, mintha Erdélyben mutatnák meg először Picasso egyik elveszett festményét a világnak. A szervezők jól tették, hogy a majdnem 1000 férőhelyes Republica mozit válaszották helyszínül, mert ez a film az "aki lemarad, az kimarad" kategóriába tartozik, így vélhetőleg nagy érdeklődésre lehet számítani. Itt az idő, tessék beállni a sorba, ilyen nincs minden nap, a torrent pedig nem az igazi.
Hol: Republica (Köztársaság) mozi
Mikor: május 29. (szombat), 19 óra
Michael Moore: Capitalism: A Love Story
A programot szemlélve Michael Moore tavalyi filmjében botlott meg először a tekintetem, ezt nézném meg legszívesebben. Hogy miért? Remélem, egy valóban kritikus film lesz, ami a válság kialakulásának elcsépelt történetét több szemszögből mutatja be.
Egyébként filozófiám szerint válságos filmekből soha sem elég, mert mindig megtudhatsz egy pici új részletet, ami segíthet összeállítani az óriási mozaik-képet. Továbbá remélem, hogy lesz benne jó adag összeesküvéselmélet és egy kis cinizmus a kapitalista politikák iránt.
Persze az is érdekes kérdés, hogy mennyire lehet kiélezni a gazdasági összeroppanást a kapitalista berendezkedésre, hiszen tudjuk nagyon jól, mekkora szerepet játszottak ebben a más politikai elven működő országok. Érdekes lesz, nézd meg velem!
Hol: Victoria (Győzelem mozi)
Mikor: május 30. (vasárnap), 12 óra
13 Most Beautiful Songs... a Soundtrack for Andy Warhol Screen Tests
Lucian Ban kolozsvári származású, világhírű amerikai muzsikusokkal turnézó jazz-zenész, aki nemrég kétszer is koncertezett a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Aki legalább egyszer elcsípte, tudhatja, hogy a neve önmagában is garanciát jelent a minőségi zenére. Ezúttal Andy Warhol screen test-jeihez, a hatvanas évek végén készült, 4-5 perces portrékhoz készített live soundtrack-et.
„Warhol screen test-jei '67-'69 körül készültek, több mint 400 van belőlük. Kultfilmeknek számítanak, világhírűek amiatt, hogy Warhol egyéniségéhez, zsenialitásához kötődnek – mondja a projektről Lucian Ban. – Legtöbbjük Warhol műhelyében, egy több emeletes, manhattani loftban készült, amelyet The Factory-nak hívtak – olyan sztárok fordultak ott meg, mint Bob Dylan, David Bowie, Susan Sontag, vagy Warhol névtelen közreműködői.”
„Egy romániai elektronikus zenésszel, a nagyon tehetséges Silent Strike-kal és egy híres New York-i brácsással, Mat Manerival működöm együtt, aki a maga rendjén Cecil Taylorral vagy Paul Motiannal zenélt. Grammy-díjra jelölték, nagyon egyedi stílusa a jazz és a kortárs zene közötti határvonalon mozog.”
„Az összes film fekete-fehér, nagyon statikusan vették fel őket, ráadásul kis sebességgel, amit később Warhol megnövelt – ettől kissé látomásszerűek. A zenészeket úgy választottam ki ehhez a projekthez, hogy a végeredmény ne tisztán jazz legyen” - mondja Lucian Ban. A projektben Dan Băsu vizuális művész is közreműködik majd. Te kíváncsi lettél? Én nagyon.
Hol: Auditorium, BBTE
Mikor: május 31. (hétfő), 20.30 óra
Daniel Sanchez Arevalo: Gordos (Kövérek)
Öt túlsúlyos ember életéről, alakjukból adódó mindennapi kis tragikomikumjaikról szól ez az egyszerűen szórakoztató produkció, ami kezdetétől fogva garantáltan a moziszékhez ragasztja a nézőt. A csoportterápián résztvevők nemcsak a plusz kilók leküzdésével szembesülnek: hamarosan rájönnek evéskényszerük okaira.
Így egy előre nem látott feladattal is kénytelenek megbirkózni: szembenézni önmagukkal, feszegetni identitásuk határait. Így lesz a bevallottan homoszexuálisból ideális férj, a hűséges társból férfifaló, a filmből pedig a túlzásokba esés veszélyeit ecsetelő példabeszéd.
Hol: Győzelem mozi
Mikor: május 31. (hétfő), 19.15 óra – június 1. (kedd), 20.30 óra, Köztársaság (Republica) mozi
George Melford: Drakula
Egy némafilm a harmincas évekből, élő zenével – ha még nem láttál ilyent, mindenképpen poén. Ha viszont már megfordultál párszor a TIFF-en, akkor nagy valószínűséggel nem hat rád az újdonság varázsával. Talán ha azt mondom, hogy George Melford 1931-es Drakulájáról van szó?
Gary Lucas külön ehhez a filmhez született gitárszólója szolgál majd zenei aláfestésül, természetesen élőben. Ha pedig Gary Lucas neve nem sokat mond, az talán majd segít, hogy Joan Osborne, Nick Cave, Lou Reed vagy Iggy Pop társaságában is zenélt már.
Még mindig nem győztelek meg? A legjobbat a végére hagytam. A vetítés helyszíne a bonchidai kastély, amelynek pár száz éves falai között Drakula-filmet nézni egyedi élmény. És az előző évek tapasztalataiból kiindulva, a szervezők valószínűleg szállításügyileg is kitalálnak valami okosat azoknak, akiknek nincs autójuk.
Hol: Bánffy-kastély, Bonchida
Mikor: május 30. (vasárnap), 21.30 óra
Tsai Ming-Liang: Visage (Az arc)
Tíz nap alatt, kit tudja hány helyszínen futó 240 filmből tudatosan válogatni képtelenség, éppen ezért ilyenkor, TIFF kezdetén a műsorfüzetet böngészgetve az előítéleteihez menekül az ember: ha a leírásban benne van a “szex” “felkavaró”, “tragédia” szó, akkor a film biztos szar, és így próbálják a közönséget becsődíteni. Román filmet nem nézünk mert azt úgyis vetítik még, világsztárokat felvonultató produkciókkal szintén fölösleges időt fecsérelni – azokat letölti az ember.
Marad tehát úgy 150 film, az is lehet hogy több. Jönnek a nemzetekkel kapcsolatos sztereotípiák: a dánok meg úgy általában az északi népek teljesen korrekt, zseniális humorral átitatott filmeket készítenek. Koreai filmmel sem lehet mellényúlni, bár azelőtt nem tanácsos enni. Én speciel szeretem a dél-amerikai filmeket is – na nem mintha túl sok dél-amerikai filmet láttam volna, de az a kevés amihez szerencsém volt, jó volt. A spanyolok, franciák meg oroszok viszont megbízhatatlan népség, a filmjeik teljesen zsákbamacskák.
A sznobfaktor is számít: ha a film nyert valami díjat egy nagy fesztiválon, az nem lehet rossz. Végül megnézi az ember a vetítés időpontját: a jó mozikat tuti estére teszik. Persze lehet hogy nem, de mégiscsak így lenne logikus. Ráadásul én is akkor érek rá, tehát biztosan jók az esti filmek. A sok latolgatásba könnyű belezavarodni, így a végén egyszerűen a véletlenre bízom magam: a Visage című 2009-es francia-belga-taiwani-holland mozit ajánlom. Miért? Mert egyszerre távol-keleti és északi; mert izgi a teaserként közzétett fotó; és mert részt vett a cannes-i fesztiválon. Persze mondhatnám azt is, hogy: csak.
Lucy Walker: Waste Land (Szeméttelep)
Megjöttek a kukások, narancssárga ruhások – egy gyerekkönyv képei jutottak eszembe a trailert nézegetve. Az ember nem szeret vágóhídra, szeméttelepre járni, mert minden érzékével szembesülne a fogyasztói státusának fenntartásához szükséges collateral damage jelenségével. A szemetesek elhordják, ami már fölöslegessé vált számunkra; a catadore pedig abból keresi kenyerét, hogy a végtelen szeméttengerből kiválogatja az újrahasznosíthatót.
Lucy Walker filmjét a világ legnagyobb szeméttelepén forgatta, Vik Muniz brazil művész projektjéről. Rio de Janeiro emblematikus Jézusának áldásra széttárt karja árnyékában ezek az emberek a szemétből élnek. Építenek, főznek, nevetnek, sírnak, veszekednek, pózolnak, dolgoznak - egyesek boldogok közülük, mások elmennének, de nincs, ahová.
Életformájukban az aktuális zöld trendet követik – ironizálhatnánk, egyből magunk ellen fordítva ezt a megállapítást: ők szemforgató luxus-környezettudatosság nélkül teszik. Muniz először csak megörökíti, fotózza ezt a miliőt, aztán maga is részévé válik, és végül a néző számára kollektív képzőművészeti alkotófolyamatként mutatja föl az újrahasznosítás tevékenységét.
A Waste Land azt az előítéletet látszik cáfolni, miszerint a jó dokumentumfilmnek nincs széles tömegek körében sikere: megkapó, magával ragadó, számos közönségdíjat besöpört a Sundance-en és a Berlinalén.
Hol: Művész (Arta) mozi
Mikor: június 1. (kedd), 13.45 óra – június 2. (szerda), 12.30
Giuseppe Tornatore: Baaria
Nem lévén TIFF-rajongó, valami könnyű filmet vadásztam a programban, és Giuseppe Tornatore nevére figyeltem fel. Hm, Cinema Paradiso... az a film, ami nagyon édes, nagyon jópofa, nagyon megható, nagyon olasz.
A TIFF-en Baaria című tavalyi, Golden Globe-jelölt és Velencei Filmfesztivál-díjas filmjét vetítik. Hangulatban hasonlónak tűnik a Cinemához: három generáció Palermója vonul végig benne, családtörténetbe ágyazva, és állítólag egyszerre humoros és melankolikus. Csak győzzük zsepivel. Ja, és lecsekkoltam az IMDB-lapját, elég sok negatív véleményt írtak róla. Akkor pont azért nézném meg.
Hol: Főtér
Mikor: június 5. (szombat), 21.45 óra
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
