Az utolsó beszélgetés
Lazlow von Donau 2010. június 04. 14:19, utolsó frissítés: 17:02Ez a film nem is egy film, hanem egy performansz: egyetlen jelenet 25 kamerával rögzítve.
A versenyprogram egyik legmeghökkentőbb alkotását láthattuk tegnap este tíztől: Az utolsó beszégetése (The last conversation) egyetlen 70 perces jelenetből áll, melyet egyszerre 25 kamerával rögzítettek. Persze a technikai bravúr ez nem garancia arra, hogy jó film(?) készül, de a kísérlet eredményét mindenképp érdemes megnézni.
De miért is? Azért, mert ez a film nem is egy film, hanem egy performansz.
1. A rendező, Noud Heerkens, részéről azért, mert kitalálta ezt a filmet. Ezzel egy olyan nehéz feladat elé állította önmagát és a stábját, melyben csak nagyon kevés filmkészítőnek volt eddig része: úgy kellett instruálnia a színésznőt, hogy 70 perc alatt ne zökkenjen ki a szerepből.
2. A színésznő, Johanna ter Steege, részéről, mert eljátszotta. A film egy utolsó beszélgetést dokumentál, amit egy ügyvédnő folytat volt szerelmével. A színésznő nem a süket telefonba beszél, hanem egy színész válaszolgat neki, mert egyedül már lehetetlen feladat lett volna 70 percet vezetni, telefonálni és alakítani egyszerre. Ez hatalmas teljesítmény, aki meg tudja csinálni ugyanezt, nyújtsa fel a kezét!
3. A forgatókönyvíró, Jacqueline Epskamp, részéről, aki olyan beszélgetést tudott írni, hogy egy párbeszéd feléből is tudjon egy történetet a néző alkotni, nem szájbarágós kérdez-felelek hangzik el.
4. A producerek, Nico Geusebroek, Nadadja Kemper, Rob Vermeulen részéről azért, mert bevállalták a film finanszírozását. Igaz, hogy egy low budget alkotás volt, de nem könnyű egy ilyen elszállt ötlethez pénzt találni és még nehezebb a terjeszteni. Fesztiválszerepléseken és speciális vetítéseken kívül nem nagy jövőt lehet neki jósolni, de szerintem mégis érdemes volt elkészíteni.
5. Az operatőr, Richard Van Oosterhout, részéről, mert technikailag megvalósította a feladatot. 25 kamerát szerelni egyetlen autóra úgy, hogy ne legyen egyik sem a másik látószögébe gondos tervezést és odafigyelést igényel. Ráadásul úgy kellet elhelyezni ezeket a kamerákat, hogy a képek ne legyenek semmitmondóak.
6. A vágó, Paul Boots, részéről, mert úgy kellett összevágja a filmet, hogy ne legyen túlságosan absztrakt. A 25x70 percet úgy kellett összevágni, hogy a különböző kameraállásokból, a legjobb kombinációt alakítsa ki arra a 70 percre.
7. A néző részéről pedig azért, mert kibírta ezt az időt a moziban. A film aktív nézői odafigyelést igényel, figyelmünk nem lankadhat egy percre sem. Jó volt azt érezni, hogy egy kísérlet részesei vagyunk és rájöhettünk arra, hogy nézőként mennyire szeretünk sűríteni. Ritkán láthatunk olyan filmet, ahol a néző ideje megegyezik a film idejével, csak így döbbenhetünk rá mennyire fontos a vágás.
Vetítik még: pénteken, a Győzelem (Victoria) moziban, 15 órától.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
