3D: kipukkad a lufi?
Fülöp Noémi 2010. augusztus 03. 17:02, utolsó frissítés: 17:02Az már biztos, hogy a harmadik dimenzió nem jelenti a várt megváltást a hollywoodi filmiparnak – hogy bukta lesz-e, az még a jövő zenéje.
A következő két évben közel 60 háromdimenziós film bemutatását vették tervbe a hollywoodi stúdiók, annak ellenére, hogy a bevételek egyértelműen csökkennek. Az Avatarral elindult 3D-lavina legutóbbi filmje, a Despicable Me című animáció a bemutató hétvégéjén az Egyesült Államokbeli mozibevételek 45 százalékát mondhatta magáénak.
A Comic-Con nevű, San Diegóban zajlott nemzetközi popkultúra-találkozón számos rendező emelt szót a harmadik dimenzió ellen. „Ahogy feltetted a szemüveget, minden kifakul” – mondta J. J. Abrams, a (kétdimenziós) Star Trek rendezője, akinek filmje tavaly 385 millió dollárt kaszált világszerte.
Joss Whedon ugyan elismerte, hogy szereti a 3D-t, ennek ellenére makacsul ellenáll annak, hogy készülő, The Cabin in the Woods című horrorfilmjét háromdimenzióssá alakítsák át. „Azt reméljük, ez lesz
az egyetlen horror mostanában, ami nem 3D” – jelentette ki.
Cristopher Nolan, a jelenleg kasszasikereket produkáló Inception rendezője szintén cáfolta a híreket, miszerint filmjéből 3D változat készülne.
A Comic-Con közönsége egyenesen lelkendezett, amikor az egyik előadáson megtudták, hogy a Hobbit című, Tolkien regénye alapján készülő film nem lesz háromdimenziós. Azonban egy nevét elhallgató hollywoodi illetékes azt mondta, még nem döntöttek a film dimenzióival kapcsolatban (amelyet egyébként megtörténhet, hogy Peter Jackson rendez majd, miután Guillermo del Toro kiszállt a produkcióból).
A közönség szempontjából a 3D két legnagyobb hátránya, hogy drágább (Amerikában átlagosan 3-5 dollárral, Romániában 7-8 lejjel kell többet fizetni egy ilyen moziért), illetve hogy egyelőre csak szemüveggel élvezhető. A szemüvegeket pedig még azok közül is sokan nevetségesnek és kényelmetlennek találják, akiknek nem kell saját szemüvegüket is viselni alatta.
A felmérések 5 és 10 százalék közé becsülik azok arányát, akik egyáltalán nem tudják élvezni a harmadik dimenziót különböző látásproblémák miatt (a jelenséget térbeli vakságnak hívják). Sokan akadnak olyanok is, akik látják ugyan a filmet, de
rosszullétre, fej- vagy szemfájásra panaszkodnak.
Mindez a szakértők szerint azzal van összefüggésben, hogy a 3D technikával gyakorlatilag két, kissé különböző képet vetítenek a mozivászonra a két szem számára, és ezeket a szemüveg segít összeilleszteni – az agy pedig úgy értelmezi ezt, hogy háromdimenziós képet lát.
Okozhat rosszullétet az is, hogy a sztereoszkópikus mozgókép természetellenes szemmozgásra készteti a nézőt. Ha egy valódi tárgy közeledik felénk, a szem egyszerre két mozgást végez: a szemgolyók befelé, az orr irányába fordulnak, a szemlencse alakja pedig megváltozik, hogy a tárgyra fókuszálhasson. Mindez automatikusan és egyidejűleg történik.
Amikor azonban a filmvásznon közeledik felénk egy tárgy, a szemgolyók befelé fordulnak, hogy kövessék a tárgy mozgását, és a szemlencse alakja ennek megfelelően, reflexszerűen megváltozik, hogy áthelyezze a fókuszt a tárgyra. Ám ennek következtében a szem a vászon elé fókuszál, a kép viszont egy kissé életlenné válik.
Ezt az agy azonnal kompenzálja: rákényszeríti a szemet, hogy a két mozgás közül csak az egyiket hajtsa végre, és mindez persze másfél óra alatt igencsak fárasztóvá válik. A probléma azonban nem csak a mi készülékünkben van:
egy háromdimenziós film akár kétharmadával is fakóbb lehet,
mint egy kétdimenziós. Ez annak köszönhető, hogy három dimenzióban maga a vetítés is sötétebb. A mozivászon fényességét Lambert-lábban mérik, és míg egy átlagos vetítés erőssége 14 Lambert-láb, a 3D-mozié ennek mindössze fele. A vetítőgépek ugyanis két különböző képet sugároznak (egyet a jobb, egyet a bal szem számára) – emiatt felére csökken egy-egy kép fényereje is.
Ezen pedig a közönség által viselt szemüveg is ront, így például az Avatart mindössze 4,5 Lampert-láb átlagos fényerősséggel vetítették. A technológia pedig, amivel világosabbá lehetne tenni a háromdimenziós vetítéseket, egyelőre még nem született meg.
A harmadik dimenzió ugyanakkor a rendezők számára is problémát jelenthet. A hagyományos filmekben például a kép élességével tetszőleges, az elő- vagy háttérben elhelyezkedő tárgyakra lehetett irányítani a néző figyelmét – aki azonban emellett megvizsgálhatta a homályos részeket is. A 3D-filmekben a néző tekintete csak akkor vándorolhat szabadon, ha a kép minden részlete éles,
ellenkező esetben könnyen megfájdulhat a feje.
Sokak (többek között James Cameron) szerint problémát jelent az is, hogy sok produkciót hagyományos módszerekkel forgatnak, majd később átkonvertálnak 3D-be. Míg a 3D-ben történő forgatáskor két lencsés (sztereoszkópikus) kamerát használnak, a hagyományos módszerrel forgatott filmeket számítógépes utómunkával lehet háromdimenzióssá átdolgozni – azaz mesterségesen létrehozni a második képet. Az utóbbi eljárás még mindig olcsóbb, bár több tucat fős stábbal is több hónapos munkát jelent.
Az Avatar rendezője többször is elmondta, szerinte nincs értelme 2D-ben forgatni, majd mesterségesen hozzáadni a filmhez a harmadik dimenziót. Cameron azt is hozzátette, a háromdimenziós forgatás a rendező választása kellene legyen, nem pedig egy, a stúdió által ráerőszakolt döntés: a 3D másféle rendezői megközelítést igényel, mint a hagyományos technika. Ugyanakkor köztudott, hogy Cameron a Titanic 3D-átdolgozását tervezi.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
