FânFest: nem gyúrják le a torkodon az aktivizmust
Fülöp Noémi 2010. augusztus 16. 16:58, utolsó frissítés: 2010. augusztus 17. 09:12A fesztivállal arra akarták felhívni a figyelmet, hogy Verespatak az UNESCO világörökségi listára kívánkozik.
A fesztivál, ahol senki nem kérdezi, milyen együttes lép fel, sőt, még az sem zavarja a közönséget, ha a programban szereplő koncertek helyet cserélnek vagy elmaradnak: ez a FânFest. Aki idejön, vagy önkéntes, vagy sajtós, vagy azért jön, mert Verespatak megmentésének fontossági, esetleg menőségi faktora megüti az ingerküszöbét.
Az elmúlt két évben a fesztivál szünetelt, pontosabban informális találkozóként működött zöld szervezetek és szimpatizánsok között. Az idei rendezvény az ötödik, Eugen David, a főszervező Alburnus Maior elnöke szerint újjászületett, mint a főnix. David egyébként az esti tehénfejésről érkezik a hivatalos megnyitóra, nem beszél túl hosszan, és arra helyezi a hangsúlyt: az illetékes hatóságok, többek között a kulturális minisztérium segítségére van szükség ahhoz, hogy
Verespatakot az UNESCO világörökségi listájának részévé nyilvánítsák.
Amúgy nem gyúrják le a torkodon az aktivizmust, sőt. Inkább azt akarják, hogy magadtól értsd meg, mit kellene itt megmenteni. Ebben segít az, hogy a résztvevőket idén nem a megszokott fennsíkon, hanem a falubéliek udvarában szállásolják el, és egyes rendezvények: a beszélgetések, előadások, vásár is odalent zajlanak, és a FânFest programjában idegenvezetés is szerepel, napjában több, népes csoport indul el a négy órás sétára. A központból viszont a község önkormányzata kitiltotta a rendezvényt.
A koncertek helyszínére, Tăul Brazi-hoz (tău, mint tó) jót kell gyalogolni kifelé a faluból, de azért nem kibírhatatlan a távolság. Útközben furcsa csapatra bukkanunk: piros-fehér kordonnal elzárt, kiskertnyi méretű területen sütöget és iszogat néhány ember, a bányanyitás mellett kampányoló feliratok társaságában. Megtudjuk, itt lett volna a FânFest kalandparkja, azonban kiderült, magánterületről van szó, amelynek tulajdonosa RMGC-közeli.
Nem kell sokat nézelődni ahhoz, hogy feltűnjön a társaság ernyőin és sátrain díszelgő Gold-embléma. Később megtudjuk, a faluban is van Gold-kocsma, illetve olyan bolt, amelynek tulajdonosa aranybánya-ellenes. Ezek után meg sem lepődünk azon, hogy kapásból négy információs központot számolunk meg a főtéren: egyikben a fesztivál szervezői, másikban a Gold, harmadikban az Alburnus Maior, negyedikben egy bányász-szervezet szeretné tájékoztatni az arra járót.
De vissza Tăul Brazi-hoz:
a pénteki, nyitónapi program Teo stand up comedy-jével indul, kissé nyögvenyelősen, de aztán igencsak hegyezzük a fülünket – Teo a székely autonómia, illetve a román-magyar (ál?)ellentét kérdéséről beszél, úgy, hogy azon erdélyi magyarként is jóízűeket lehet röhögni. A végkövetkeztetés az, hogy ugyanabban a szarban ülünk nyakig, magyarok és románok, egymást piszkálni teljesen fölösleges.
A 150-200 főre saccolható létszámú közönség a fűben üldögél (amit gondosan lekaszáltak a szervezők), időnként átsétál valaki a placcon egy ölnyi szénával, ami a derékaljat helyettesíti. A koncertekre sem nagyon állnak fel bulizni – de mégis jó ez így. Nem kell elviselhetetlenül hosszú sort kiállni a sörért, a zsíros kenyeret meg bőkezűen adagolják, hogy egyet-egyet elsóznak, az valószínűleg a sötétnek tudható be.
A fellépők között van egy lány: Petra Acker, aki aznap este két bandában énekel, és másnap is fellép egyben – elviszi a hátán a fesztivált, jó a hangja, érdekes figyelni, hogyan illeszkedik különböző műfajokhoz. Laza soul funk keverékkel indul, ez a Chilli Familli: kellemes, de túl sok mindenre emlékeztet, a legjobb belőle Petra Acker hangja. Aztán érkezik
a Grimus a maga indie rockjával és jól összekombinált szereléseivel –
nagyon trendi, mégis alig mozdul meg rá a közönség. Úgy látszik, ez egy ilyen közönség. A Tep Zepiben is ott énekel Petra Acker, de ezúttal zúzósabbat: grunge, stoner rock és psychedelic címkékkel írják körbe a műfajt a nálam szakértőbbek. DJ Flood pedig igazából hajnalban lenne jó, amikor már kitáncolta magát a tömeg – így csak színpad előtt ácsorgásra futja.
A másnapi felhozatal szintén Petra Ackerrel indul, ezúttal a The Others-ben énekel. A tömeg az előző napinak többszöröse (ezerre becsülik a rendezvény látogatottságát, de ez persze csak saccperkábé). Betelik az amúgy nem túl nagy placc, két srác az első sorban dubstepet táncol, pedig a zene funk. Aztán fokozatosan beindul a tömeg, feltápászkodnak az üldögélők, viszi őket a hangulat. Mire megérkezik a Luna Amară, alig várják, hogy hajalhassanak (nemszékelyeknek: headbangelhessenek) egy kicsit – nem kell csalódniuk.
A metálba hajló alternatív rockot zúzó Luna Amară-vel egy bajom van: a fesztivál visszafogott, az intellektusra és nem a tömegpszichózisra építő szellemébe sehogyan sem illik bele, ahogy piszkálják a közönséget különböző Gold Corporation-ellenes beszólásokkal – amire a tömeg jólnevelten fújol. A végére kifogynak a vádakból, elég annyi is, hogy „muie Gold” (geci Gold).
A másik pedig, amibe majdnem belekötök,
a "Basarabia pământ românesc" feliratok, amelyekről kiderül, hogy piros-sárga-kék vagy fekete, "Românism.ro" vagy "Eroii nu mor niciodată" feliratos pólókban feszítő társaságtól származnak. Aztán kiderül az is, hogy a Noii Golani nevű szervezet tagjai önkénteskednek a fesztiválon, és az egész projekt nacionalista ugyan, de nem szélsőjobb. Verespatak pedig a kiemelt témáik közé tartozik.
Az állandó programokat: a környezetvédelmi szervezetek bemutatkozását, meg a vásárt, ahol egyedi ékszereket és ruhákat, illetve hagyományos és/vagy bio-élelmiszereket lehet kapni, elmossa a szombat délutáni zuhé. Néhány sátor beázik, de komolyabb kár nem esik egyikben sem, a közönség pedig behúzódik például a Verespatak UNESCO világörökségi listára való felvételével kapcsolatos konferenciára.
Szombaton este a Luna Amară mellett a tábortűz melletti, helyi legendák, mesék meghallgatása az alternatív program. Össze is gyűlünk harminc-negyvenen a tábortűz körül, amelyben sajnos csalódni kell: nem ennyi emberre szabták; se fénye, se melege. No de sebaj, csak hangulat legyen. Zeno Cornea volt helyi tanácsos és Alburnus Maior-alelnök kezd el mesélni, viszont az első tíz perc után az a benyomásunk támadt, hogy az utóbbi tizenhárom év bányagondjai a kollektív emlékezetre is kihatottak.
Túlnyomó részt a megvető hangsúllyal emlegetett „compania”, azaz az RMGC szerepel a történetekben. Megtudjuk, milyen törvénycikkelyek szólnak a bányanyitás ellen, és miért egyedülálló a környék bányatörténeti szempontból – de azt is, hogy a polgárok, akik első körben eladták a házukat, és elköltöztek, nagyon ráfáztak a Gold által számukra építtetett, fűtetlen, beázó Gyulafehérvár melletti tömbháznegyeddel. És még azt se árulhatják el, hogy mennyi pénzt kaptak a házukért –
ez a történet akár tanmesének is beillene.
A Goldtól való néhány elkalandozás alatt hallottunk végre a vâlváról (román folklórban szereplő női alak), amely, ha gonosz, fekete ruhás nő, ha jó, akkor fehér ruhás nő vagy öregember képében jelenik meg. Vele találkozott Verespatak egyik legendás alakja, Mihăiţă Gritta (1762-1837) is, aki amolyan helyi uraság volt, és egy időben nem járt szerencsével a bányában. Amint a bányajáratokat rótta nagy bánatosan, megjelent előtte egy öreg, aki megmutatta, hol kell keresni az aranyat.
Rengeteg aranyra bukkant, de ugyanez a jó szellem azt is megszabta, hogy a kincsből hét templomot, és mindegyik mellé egy-egy iskolát kell építenie, majd a megmaradó összeget megtarthatja. Meg is építette az egyik verespataki templomot, és további hatot a környező falvakban, a fennmaradó pénzből pedig mesésen meggazdagodott.
A verespataki templomok harangszavára egyébként a vasárnap délelőtt ébredező fesztiválozók is felfigyelnek. A szervezők annak örvendenek, hogy nőtt a rendezvényre látogatók átlagéletkora, és hangsúlyosabbá vált a fesztivál üzenete. "Még az esti koncertek alatt is sokan inkább a verespataki sétákat választották" - mondta Roxana Pencea szervező.
Milyen volt a FânFest? Ha nem kapsz agyfrászt a sátortól, hideg vizes mosdástól, fabuditól, ha nem hiányzik a két évvel ezelőtti fesztivál tizenötezres közönsége, ha értékeled a csillagos égboltot és a mócvidéki idillt, garantáltan vissza akarsz majd jönni. És állítólag jelenleg ez a legtöbb, amit Verespatakért megtehetsz.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
