Szecesszió Kolozsváron: Isten a részletekben van
2010. augusztus 20. 17:17, utolsó frissítés: 2010. augusztus 21. 11:18László Miklós kedvence egy jelenleg elmegyógyintézetként működő villa. A kiállítás a Quadro Galériában megtekinthető.
Naponta végigmegyünk a központ jól ismert utcáin, talán már bekötött szemmel is eligazodnánk. Aztán valakire várva megállunk egy utcasarkon, és amíg az aznapi teendőinket gondoljuk végig, szemünk megáll a szemközti ház homlokzatának egy sosem látott motívumán. Sőt, a házról is úgy rémlik, az éjszaka leple alatt hozták oda, annyira idegen így önmagában, az utca kontextusából kiszakítva.
Valószínűleg sokan élték át ezt az érzést a tegnap, kolozsvári Quadro Galériában, a Kolozsvári Magyar Napok apropóján megnyitott fotótárlaton, ahol László Miklós fotóművész hozta közelebb az érdeklődőkhöz a város szecessziós építészetét.
A fotókon látható kapualjak, tornyok, részletek, színes üveg-berakásos világítóablakok, kovácsoltvas elemek felszabadulást, játékot, örömet sugallnak, a nézőt azonnal jókedvre hangolják. Könnyű beleszeretni a kolozsvári szecesszióba, ezt László Miklós sem tagadja.
Kedvenc épületét mutatja egyik fotón: most elmegyógyintézetnek ad otthont. Hamarosan kiderül, mégsem tud egyetlen feleletet adni arra a kérdésre, hogy melyik a kedvenc épülete, hiszen sorra veszi a képeket, felhívva a figyelmet egy-két kiemelkedő szépségű részletre: "ezen az épületen a női arcot formázó figura mit sem érne a szemet megvilágító fényfolt nélkül..." – mondja.
– 2006-ban volt már egy hasonló kiállításom a Művészeti múzeumban. Akkor Kós Ferenc úrral 100 kolozsvári és vízaknai képet állítottam ki. Most a Kolozsvári Magyar Napok alkalmából a Kolozsvári Társaságot megkérdezték a főszervezők, hogy mi mivel járulunk hozzá az eseménysorozathoz.
Kántor Lajos elnök úr pedig azt mondta, hogy egy fotókiállítással, amelyet Pécsett is bemutattunk. Akkor én azt mondtam neki, hogy azt az anyagot nem lehet kiállítani, mert 2006 óta a terep megváltozott, több házat is gyönyörűen restauráltak, emellett az igények is megnőttek: kusza, drótos képeket nem lehet a mai igényeknek megfelelően kitenni. Így márciustól megállás nélkül ezen dolgozok.
Munka közben megszeretett egy adott épületet, elemet vagy motívumot?
– Én már 2006-ban beleszerettem a kolozsvári szecessziós épületekbe, hihetetlenül szépek. A mostani kiállításra az épületekből többet is bevettem, viszont lecsökkentettem az épületek részleteit ábrázoló fotók számát. Van olyan épület is, amelyről 20-25 képet készítettem, de 3-4 képet tudtam ide feltenni, mert csak ennyi hely volt. A Lechner Ödön tervezte villa – amelyben most elmegyógyintézet működik – nagyon a szívemhez nőtt.
Most azonban felfedeztem olyan épületeket, amelyeket régen nem fényképeztem, de most csodákat láttam bennük. Azt nagyon régen megtanultam, hogy az épület fényképezésnél nagyon fontos, hogy a fotón jó rálátás legyen az épületre: ahhoz, hogy érvényesüljön, a fotón is
meg kell adni az építészeti teret,
úgy, ahogy azt a tervező – emberekkel, környezetével – elképzelte. Van egy bécsi épületeket ábrázoló albumom, amelyeken az épületek a bejárati ajtó felétől felfelé vannak lefényképezve. Az ilyen beállításokat kerülöm. Ha egy épület olyan környezetben áll, ahol nem lehet hozzá elő teret is fényképezi, akkor inkább lemondok róla. Szerintem az Isten a részletekben van, én a részleteket jobban szeretem, mint a totál képeket.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
