2026. október 17. szombat
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Korn: az élő koncertek hangulatát kaptuk el az új lemezen

2010. szeptember 01. 09:09, utolsó frissítés: 09:09

Ezek az arcok teljesen megbízhatatlanok: Fieldy tetkói nem valódiak, Munky gabonakörös ötleteket lop a Pink Floydtól, de legalább szeretik az európai közönséget.


Az eredetileg meghirdetett időpontnál 5, a módosított időpontnál 2 órával később kezdődött a Korn zenekar három tagjának sajtótájékoztatója a Félsziget utolsó napján. A sajtósok ennek ellenére tapssal köszöntötték James "Munky" Shaffer gitárost, Reginald "Fieldy" Arvizu basszusgitárost és Ray Luzier dobost.


Az új lemezetek, a Remember Who You Are a gyökereitekhez való visszatéréséről szól?

– Nem tudom. Az élő koncertek hangulatát akartuk elkapni rajta. Négy srác egy szobában, akik valódi hangszereken játszanak, és nem utólag rakják össze a zenét. Visszatértünk ahhoz, hogy szalagra rögzítsük a zenélésünket, és így érjük tetten a felvételben rejlő energiát.



Melyik lesz a legsikeresebb az új lemez dalai közül? Nektek melyek a kedvenceitek?

– Ez változó, de most épp a Past a kedvencem, minden benne van: egy csomó agresszivitás, de ugyanígy dallamosság is.

– Jelenleg az Oildale a kedvencem, de holnapra már lehet, hogy egy másik szám lesz az.

– A felvételek alatt a Pop a Pill lett a kedvencem, nagyon jó volt a hangulat a stúdióban, és ez érződik a dalban is.


Nemrég kötöttetek szerződést az új kiadótokkal, a Roadrunnerrel. Mennyi időre szerződtetek?

– Még egy lemezre szól a Roadrunnerrel kötött egyezség. Azt nem tudom, hogy utána még hány további lemezben fogunk megállapodni. Jó velük dolgozni, a képviselőik, a boltosaik nagyon lelkesek minden városban, ahol találkoztunk velük. Ez egy olyan label, amelynek még mindig fontos a zene, és főként a metálzene. Náluk van a Sepultura, a Sublime, meg Meatloaftól a Slipknotig egy csomó mindenki, szóval jó náluk lenni.



Milyen jelentése van számotokra a Remember Who You Are lemezcímnek?

– Arról szól, hogy emlékezzünk arra, honnan jövünk, miért szeretünk zenélni, miért csináljuk ezt az egészet: szenvedélyből, a rajongókért, a kreatív szükségleteink kielégítéséért.


Miért dolgoztatok ennyi év után ismét Ross Robinson producerrel?

– Azért dolgoztunk ismét Ross-szal, mert ez a lemez visszatérés a gyökereinkhez, és az első két lemezünknek ő volt a producere. Szóval teljesen logikusnak tűnt ez a lépés, és amikor beültünk vele a stúdióba, olyannak tűnt, mint egy családi összejövetel, minden egyből működött. Előre tudtuk, hogy ez így fog történni.


– Kié volt a gabonakör ötlete? (A Korn egy gabonakör közepén tartott, élőben közvetített koncerttel ünnepelte az új lemez megjelenését július 8-án - szerk.)

– Ez a Munky ötlete volt.

– Igen, valójában a Pink Floyd Live at Pompei DVD-je adta az ihletet, ami nagyon bejött nekünk. Ez az ötlet már évek óta érlelődik, és most, hogy végre van új anyagunk is, életbe léptettük. Igazából a Pink Floydtól loptuk.


A szeptemberi koncertjeiteken a Dimmu Borgir lesz az előzenekar. Ők elég sötét black metal zenét nyomnak, hogy passzol ez a tiétekhez? Mennyire vág össze a két zenekar rajongótábora?

– Igen, ők valóban elég sötét és súlyos zenét nyomnak.

– Állandóan különböző típusú zenekarokkal turnézunk. Tavaly például Chris Cornellel is volt pár fellépésünk, ő is egészen más zenét játszik, mint mi. Ritkán fordul elő az, hogy a közönség rosszul reagáljon erre, általában jót tesz a koncertnek, ha nem azonos stílusú előadók játszanak, mert így színesebb a felhozatal.


Régebb sokat dolgoztatok együtt hip-hop előadókkal, de az új lemezen nincs ilyen dal. A következőn lesz?

– Úgy éreztük, nincs most erre szükségünk. Ezzel nem azt mondom, hogy a jövőben nem lesznek ilyen featuringjeink, de ezen a lemezen csak gitárt, basszust, dobokat és Jonathan hangját akartuk hallani.



Mennyi időre jöttetek Romániába?

– Most egy órája érkeztünk, és három óra múlva már megyünk is tovább.


Mi a következő úticél?

– Los Angeles. HazamegyÜnk egy kis időre. Egy kis szünet következik, aztán két hét múlva jövünk is vissza Londonba, az európai turnéra.


Nemrég fejeződött be az amerikai turnétok. Hogyan hasonlítanád össze az ottani közönséget az ittenivel?

– Eléggé különbözőek. Az itteniek mintha jobban elengednék magukat, jobban buliznak. Az Egyesült Államokban másképp jönnek ki koncertre, nehezebben indulnak be, itt viszont már az első számtól elkezdődik a buli. Az amerikaiaknak sokkal több lehetőségük van nagy zenekarokat látni napi rendszerességgel, itt viszont a közönség értékeli azt, hogy egy amerikai zenekar átjön Európába, és ez megmutatkozik a reakcióikon is a koncerteken.


Rengeteg tetoválásotok van.

– Ezek nem valódiak. Tudod, mi a helyzet? Egész életemben szerettem matricákat ragasztgatni mindenhova, és egy párat magamra is felragasztottam. Nincsenek nagyon mélyen.






Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS