2026. április 5. vasárnap
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Salt: Angelina Jolie menti meg a kémfilmnek álcázott akciófilmet

Gagyi Benedek 2010. szeptember 27. 10:24, utolsó frissítés: 10:24

A film főszerepét Tom Cruise-ra írták, majd a főszereplő Edwinből Evelynt csináltak. Kár, hogy a történetet az „ötletek forgatókönyvíróknak” nevű dobozból húzták elő.


Általában a filmes portálokon kívül sehol nem foglalkoznak azzal, hogy egyes szerepeket hányan és kik utasítottak vissza, mielőtt a film készítői rátaláltak azokra színészekre, akik aztán a vásznon is megjelennek. A Salt esetében a filmről alig lehetett valamit tudni, és a média máris tele volt azzal, hogy egy Tom Cruise-nak szánt szerepet végül Angelina Jolie fog eljátszani. Persze Jolie-t nem kellett sose félteni, hiszen olyan szerepekben láthattuk, mint Lara Croft a Tomb Raider sorozatból, Jane a Mr. és Mrs. Smith-ben vagy legutóbb Foxként a Wantedben, és akcióhős(nő)ként mindenhol kitűnően teljesített: úgy volt végig kemény, hogy közben az Eredendő bűnben megismert csábos nő is volt. Ennek ellenére azért kíváncsi voltam, hogy lesz-e nyoma a filmben annak, hogy a forgatókönyvben gyakorlatilag csak


a neveket írták át Edwinről Evelynre.


A Salt egy klasszikus értelemben vett kémfilm, és, mint ilyen, a hangsúlyt nemcsak az akciókra helyezi, hanem a történetre is. A kezdés kellően izgalmas is, bemutatja az alapfelállást (amit amúgy a trailerből is ismerhetünk), mely szerint egy viharvert orosz pasas besétál a CIA főhadiszállásra. A magasrangú Salt CIA ügynök kihallgatja, és kiderül, hogy (legalábbis szerinte) egy orosz kém nagy gaztettre készül Washingtonban. Nem veszik túl komolyan, amíg be nem köpi, hogy a kém neve Evelyn Salt. Jolie karaktere menekülésre kényszerül, és innen be is indul az akció, és szinte alig áll le a film végéig.


Van itt minden, beépített ügynökök, árulás, mozgó teherautókon ugrálás, szökés, beélesített atomfegyverek stb. A baj csak az, hogy a már ismerős elemeket felfűzték egy történetre, de az egész nem áll össze koherens egésszé. Valahogy a legtöbb jelenet


nem tud kitörni az öncélúságból,

és mikor végre történik valami, ami a történet szempontjából fontos, az annyira hangsúlyos, hogy a kicsit is gyakorlott néző egyből rájön, mi is lesz ennek a szerepe később. A meglepetések meg néha annyira erőltetettek, hogy a történet szempontjából értelmetlenné válnak (ezért maradnak meglepetések: senki nem számít rájuk, mert nincs semmi értelmük).

Ez nem jelenti azt, hogy unalmas a film, sőt, de az a jó kémfilmes izgalom és feszültség itt nem tud kialakulni, sokkal inkább egy átlagon picivel felüli akciófilm hangulatát hozza. Ehhez az is hozzásegít, hogy a forgatókönyv írója, Kurt Wimmer (aki az amúgy szerintem zseniális Law abiding citizen forgatókönyvét is írta) párszor túlzásba esik.

Persze James Bond és a többiek mind tettek olyasmit (ugrottak fel, le, repültek át, zuhantak le, lőttek és kaptak golyót stb), amitől elkerekedett a nézők szeme, de azért összben a realitás talajának közelében mozogtak. Jó példa a Casino Royal parkouros jelenete, főleg a daruról darura ugrálás: nem hiszem, hogy a legőrültebb adrenalinfüggő is megpróbálná, de ettől lehetséges marad. Salt ügynök ellenben sokszor


terminátorként viselkedik:

mágnesként tapad a teherautóra, meg se lövi, hogy meglőtték, Amerika legkeresettebbjeként lazán sétálgat a tömegben, és még sorolhatnám. Amúgy persze nagyon jól megkomponáltak ezek az akciójelenetek, ilyen szempontból nem lehet panaszunk.


Hangsúlyozom: nem az zavar, hogy olyan dolgokat látok a képernyőn, melyek nem lehetségesek. A Csillagok Háborúja vagy a másik Jolie-s film, a Wanted nagyon is élvezetes volt, de ott a megalkotott világba beletartoztak ezek a valóságban lehetetlen dolgok. Tehát a főhősnek volt „ellentettje”, vagyis azonos képességekkel rendelkező ellenfele, aki egyenlővé és izgalmassá tette a harcot, Salt viszont gyakorlatilag mindenre képes, míg az őt üldözők szinte jobban bámulnak, mint a mozinézők. Egy másik zavaró dolog a történetben az, hogy


előszedték az „ötletek forgatókönyvíróknak” nevű dobozból

a hidegháborús félelmeket. Az egy dolog, hogy napjaink politikai helyzetében kifejezetten valószínűtlen a filmben megjelenő szituáció, de azért már nagyon régen lerágott csont, hogy a beépített ügynök orosz, és minden álma, hogy Amerikát hanyatlani lássa.

Azt hiszem, az eddigiekből nagyjából kiderült, hogy a film mennyire a Salt karakterre fókuszál. Szinte alig van jelenet, ahol nincs jelen, így érthető módon a film színészi teljesítmény szempontjából szinte teljesen Angelina Jolie kezeiben van. Jó döntés, hiszen Mrs. Pitt, annak ellenére, hogy a forgatókönyv Rambónak állítja be, becsempész a karakterbe egy adag (főleg lelki) törékenységet.

Angelina Jolie mellett Liev Schreiber épp csak hogy labdába rúg, de azért az ő karaktere is hiteles (az más, hogy félelmetesen hasonlít a Repo Man-beli alakítására, de ettől függetlenül helyén van). Nagyon sajnáltam, hogy a Becstelen brigantik-ban igazán emlékezetes alakítást nyújtó August Diehl ennyire szürke ebben a filmben. Ez nagyjából a forgatókönyv hibája, meg a nézőnek van egy olyan érzése, hogy pár jelenetet, amelyek az ő karaktere és Salt viszonyát festik le, kivágtak utólag, de még ennek ellenére is azt hiszem, hogy többet ki lehetett volna hozni belőle.



Mindezek mellett azért nem rossz film a Salt. Jó kis fordulatos, feszes szerkezetű kémfilm helyett – amire én számítottam - egy átlagnál valamivel jobb akciófilm, amelynek viszont pechje, hogy most az Expendables-zel és az Inceptionnel kell versengenie, és hát tömören fogalmazva esélye sincs. Nem Angelina Jolie-n múlott a dolog, sőt, biztos vagyok benne, hogy Tom Cruise-zal még ennyi varázsa sem volna a filmnek. De Jolie teljesítménye nem elég, hogya Salt-ot Stallone vagy DiCaprio új filmje elé vigye. A folytatás már szinte biztos, kíváncsian várjuk.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS