Ne állítsátok meg Terézanyut!
Gozner Gertrud 2002. december 17. 13:21, utolsó frissítés: 13:10Világméretû jelenséggel van dolgunk: az egyedülálló nõk (és férfiak) lassan legyõzik a családosokat és átveszik a demográfiai vezetést. Milyen életérzés ma Magyarországon vállalni, vagy belekényszerülni a szingli-létbe.
A Sex and the City, a New York-i szinglik életét bemutató tévésorozat bemelegítõje után Helen Fielding mûfajteremtõ regénye, a Bridget Jones naplója véste be a szingli életformát kitörölhetetlenül a köztudatba. Bridget, az enyhén túlsúlyos harmincas magányos estéin iszik és cigarettázik, és meg van gyõzõdve róla, hogy mindenkinek összejön, csak neki nem. Fieldieng kissé leszámol a magabiztos szingli prototípusával, hõsnõje inkább esendõ, mintsem sikeres.
Szinglinek lenni Magyarországon
Magyarországon Rácz Zsuzsa, a Magyar Rádiótól "kiugrott" újságíró volt az, aki felvállalt, és -- jó humorral -- megírta a harmincas szinglik életét. Az Állítsátok meg Terézanyut! óriási siker lett, minden valamire való fõiskolai hallgató és képesmagazin-szerkesztõ elolvasta, sõt a barátnõinek is vett belõle egy-egy példányt.
Helen Fieldinghez hasonlóan Rácz Zsuzsa szintén napló formájában írta meg félig-meddig önéletrajzi ihletésû könyvét, amelyben a ma divatos jó állású, márkás cuccokban járó, és sármos pasi mellett feszítõ magazinos nõ-képpel akart leszámolni. Könyvével tudatosítani akarta, hogy a valóság sokkal szürkébb, mint ahogy a "modern leányregényekben" is lefestik: a herceg most sem jön el a fehér lovon, vagy ha mégis, akkor hamarosan továbbvágtat. Mi ragadta meg a magyar olvasókat? Egyrészt a hamisítatlanul hazai környezet, másrészt a szabadság érzése (Na most jól odamondott! - szorítunk együttérzõen a hõsnõnek).
A könyv mesélõje és egyben megélõje, Kéki Kata, aki nyugati társaitól eltérõen nem bõvelkedik a pénzben és a sikerekben. Jones kisasszony húgocskája munkanélküli, egy lerobbant albérletet oszt meg öccsével, és annak barátnõjével a hírhedt nyolckerben.
Kata emellett már hivatásszerûen jár állásinterjúkra, kérdõívet töltögetni, ami -- véleménye szerint -- még mindig jobb, mint otthon elnyûtt maci-naciban nyulat pesztrálni, és irigyelni a munkahelyükre igyekvõ tömegeket.
A balfasz vagy a kúrógép?
A pasik terén sem rózsásabb a helyzet, a kiszemeltek ugyanis képtelenek felismerni, hogy megtalálták a nagy õt, és inkább újabb vizekre hajóznak. Kata tapasztalatai szerint a szingli-pasik két alfaját lehet beazonosítani: a balfaszt és a kúrógépet. Mint kiderül az elsõ sokkal veszélyesebb, mint a második. A második fajtának már ismerjük a repertoárját, az elsõ viszont képes váratlanul feléleszteni Terézanyut, és akkor nincs menekvés.
"(...) miért nem találkozom én normális férfiakkal, akiknek nem rákos az anyjuk, nem alkoholista az apjuk, és nem hagyják el õket a nõik esküvõ elõtt, és az a legnagyobb bajuk, hogy kék nyakkendõt kössenek a szürke inghez vagy sárgát, és hogy ne késsék le a haverokkal a teremfocit szerdánként" -- panaszkodik Kéki Kata.
Terézanyu ugyanis hajlik arra, hogy minden útjába kerülõ pasit megmentsen, és tovább terhelje a saját, amúgy sem túl vidám lelkivilágát. Ha már elviselhetetlen a lét, ott vannak a barátnõk, akik ha nem is szinglik, boldogtalan párkapcsolatban élnek. És a lányok összeülve majd eldöntik, hogy hogyan tovább élet.
Mert harminc körül elkezd ketyegni a biológiai óra, a szomszédok és a rokonok felé is egyre nehezebb elszámolni azzal, hogy miért nincs gyerek, és egyáltalán hol a férj. A végére kiderül, hogy Terézanyut nem megállítani kell, hanem példát véve róla felállni, és leporolni magunkat. Modern leányregények ide vagy oda, a könyv szerint elõbb-utóbb minden szingli szeretõ társra és meleg otthonra talál. Na ne!
___________________________
Ki számít szinglinek?
Az egyik meghatározás szerint az a 25 és 35 év közötti, magasan képzett, jól keresõ, egyedülálló nõ, akit korábban vénlánynak hívtunk, de mára a negatív jelentés pozitívvá változott, õ az irigyelt "független". A jelenségnek már a szociológiában is komoly szakirodalma van.
Egyes vélemények szerint a szingliség olyan átmeneti állapot, amely elérhet kivétel nélkül minden nõt, házasság elõtt vagy a válás után. Ugyanakkor épp most 30 körüli az elsõ olyan nõi generáció, akiknek a férfiakkal egyenlõ esélyeik vannak az életben. Ugyanolyan végzettségük van, ugyanolyan pozíciót érhetnek el, és ugyanannyit kereshetnek, mint az erõsebbik nem.
A szinglik 70%-a viszont úgynevezett kényszer-szingli, akik ezt az életstílust nem választották, hanem csupán megtanultak együtt élni vele. Ezek a hölgyek nem szívesen választanak alacsonyabb iskolázottság, rosszabbul keresõ partnert.
Jean-Claude Kaufmann francia szociológus, több szinglikrõl szóló kötet szerzõje, akinek ez az új élet stílus a fõ kutatási területe: "Van egy mondat, amit gyakran hallottam a kutatásaim során: férfiak vannak, de egyik sem üti meg a mércét. Az utóbbi 30 évben a nõk teljesen megváltoztak. Erõsek, magabiztosak lettek és a férfiak nem nagyon tudják, hogy is kezeljék a nõket. A nõk viszont olyan férfiakat szeretnének, aki egyenrangú személyként kezelik õket, de azért kicsit mégis dominálva, elkápráztatva õket. Vagyis kicsit sokat várnak el".
A meggyõzõdéses-szinglik azért kötelezték el magukat ezen életformát mellett, mert az óriási szabadsággal jár, és felment a másik emberhez alkalmazkodás nyûgétõl. A szingli azt csinál, amit akar, senkinek nem kell elszámolnia arról, hogy hol járt és kivel bulizott. Emellett rengeteg baráti kapcsolatot alakíthatnak ki, az ismerõseik egyfajta családként szerepelnek.
Egy idõ után azonban õk is hiányát érzik egy társnak, akihez esténként a munkából hazaérve fáradtan hozzábújhatnak. Egy felmérés szerint úgy 44 éves koruk körül a meggyõzõdéses szinglik is ráunnak az egyedüllétre. A bulizás és a pasizás sem megy már olyan könnyen. Még a jövõ titka, hogy milyen árat fizetnek majd ezért. Harminc év múlva tele lesz a világ magányos nyugdíjasokkal?
A szinglinek nagyobb a vásárlóereje
A szinglik megjelenése a társadalomban egy ország gazdasági fejlettségének a mércéje is, ugyanis ezen fiatalok egyik alapvetõ jellemvonása, hogy jól keresnek. Mivel a szinglit nem terhelik a gyerekkel és férjjel járó kiadások, ezért rengeteget költhet saját magára, amit a cégek ügyes marketingstratégiával ki is használnak. Elõször New York szagolta ki a benne rejlõ nagy üzletet. Az ingatlan ügynökök -- az egyedülállók kéréseit látva -- rájöttek, hogy ezek az emberek a maguk fajtával szeretnek egy helyen élni, és fõleg olyan környéken, ahol rengeteg szórakozóhely van, és mindig történik valami.
A negyedek mellet egyszemélyes készételeket áruló boltokat is találunk, ahol a magányosok alibi vásárlásaikat végzik, és ki tudja, talán az igazi is a kosarukba akad. Legutóbb a New Yorki metrósok rukkoltak ki az ötlettel, hogy minden szerelvényük elsõ kocsija a szingliknek legyen fenntartva, hogy aki oda beszáll, az szabadon ismerkedhessen a többiekkel. Mindezek nem is tûnnek annyira elrugaszkodottnak, mikor kiderül, hogy a 10 milliós New Yorkban 1.3 millió agglegény és 1.8 millió egyedülálló nõ él.
A szinglikre épülõ szolgáltató iparból élõknek persze érdeke fenntartani ezt az állapotot, és reklámjaikban a szingli élet nagyszerûségérõl zengenek dicshimnuszokat. És mindezt azért, mert a szingli jóval többet költ mindenre, de fõleg önmagára, mint átlagos, családban élõ nõtársa.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
