Meleg filmek a pincéből
Fülöp Noémi 2010. október 18. 17:06, utolsó frissítés: 17:06Taiwani-német szellemsztorit és romantikus rövidfilmet tartott a legjobbnak a kolozsvári gay filmfesztivál zsűrije.
It's okay to be gay: az aranyos meleghimnusz refrénjét kívülről megtanultam, mert többször is bejátszották, miközben a szervezők az utolsó simításokat végezték a Roland Garros pincéjében, ahol a Serile Filmului Gay (Gay Filmek Estéi) című kolozsvári filmfesztivál záróvetítésére készülődtek. Maroknyian voltunk, ám az előttem ülő meleg pár így is csak a lámpaoltás után merte átölelni egymást.
A termet a lehető legnagyobb igyekezettel próbálták mozisra átrendezni, a vetítés viszont lelógott a vászonról. Volt időm az asztalon szétszórt tájékoztató anyagot böngészni, ebből derült ki többek között, hogy a fesztivál fő támogatója Bécs városa, ahol (mint azt a brosúra is illusztrálta)
kiemelten szívesen látják az LGBT közösség tagjait.
Ehhez képest a kolozsvári polgármesteri hivatal nemhogy anyagilag nem támogatta a rendezvényt, de azt sem vállalta, hogy információs sátrat állítsanak fel a főtéren, el akarták dugni egy kevésbé látogatott parki sétányra. Merkel látogatásával és a biztonsági előírásokkal takaróztak – pedig a kancellár egyetlen napot tartózkodott a városban, míg a fesztivál október 11-17. között zajlott. A szervezők héliumos lufis flashmobbal fejezték ki nemtetszésüket.
Az utolsó estén a nyertes filmek kerültek sorra, amiket Werther Germondari és Maria Laura Spagnoli rövidfilm-rendezők választottak ki a 20 országból érkezett, összesen több mint 60 alkotás közül. Előtte viszont bónuszként a Suddenly, Last Winter című 2008-as olasz dokumentumfilmet vetítették, amelyet Gustav Hofer és Luca Ragazzi rendezett.
Egyúttal ők voltak a főszereplők is: két jólöltözött, jóképű meleg srác, akik abban reménykednek, hogy az olasz parlament elfogadja a homoszexuális párok élettársi kapcsolatának elismerésére vonatkozó törvényt. Dokumentumfilmjük több nemzetközi fesztiválon nyert, többek között
a Berlinálén is dicséretben részesült.
Kolozsváron azonban csak az élvezhette a teljes filmet, aki értett olaszul, a feliratok ugyanis akkor is lelógtak a vetítővászonról, ha épp nem hiányoztak teljesen. Kár érte: azt magamtól is kitaláltam, mit akarnak a családdal és gyerekekkel a gay-ellenes olasz megszólalók, az viszont örök rejtély marad, mi hangzott el, amikor Gustav és Luca megvitatták a törvénnyel kapcsolatos aktuális eseményeket.
A nyertes rövidfilm, a Pierre Stefanos rendezte Bedfellows vetítésére szerencsére sikerült beállítani a projektort. Ismered azt az érzést, amikor éppen összejöttél valakivel, és még fogalmad sincs, mi lesz a vége? Megtörtént már ilyenkor, hogy elképzelted a közös életeteket, beleértve az esküvőt, a gyereknevelést, sőt, az öregkort is? Ha igen, ismerheted a filmbéli Bobby érzéseit – az, hogy ő nem Julia, hanem Jonathan mellett ébred, csak egy érdekes részlet.
A Ghosted túlzás nélkül az egyik legfurább film, ami idén szembejött velem egy vetítővászonról. Taiwan és Németország találkozik a főszereplők, egy leszbikus szerelmespár személyében: a hamburgi képzőművész Sophie beleszeret a Taipeh-ből származó Ai-lingbe, aki azonban tisztázatlan körülmények között meghal. Sophie többek között egy, a szerelme szülővárosában bemutatott
video-installációval próbálja feldolgozni a gyászt,
a megnyitón azonban ráakaszkodik Mei-li, az újságíró, aki egészen Németországig követi egy interjúért. A két kultúra találkozása és ütközése, a homoszexualitás taiwani, illetve németországi fogadtatása, Ai-ling története, aki arra gyanakszik, hogy Hamburgban élő „nagybátyja” tulajdonképpen az édesapja, a „nagybácsi” és Ai-ling édesanyjának története – megannyi magas labda, amelyekből Monika Treut rendező egyet sem akar leütni.
Őt egyetlen szál érdekli: a természetfölöttivel kacérkodó krimi, amelynek két válaszra váró kérdése, hogy ki ölte meg Ai-linget, illetve mit akar és kicsoda tulajdonképpen Mei-li? A közben felmerülő, legalább ennyire érdekes, de megválaszolatlanul maradó kérdések, illetve a film sajátos világa (mintha mindent egy hangot és színeket tompító függönyön át látnánk) azonban megakadályozott abban, hogy körömrágva izguljak a gyilkos személye miatt.
Ráadásul a szereplők többsége az idő nagy részében tört angolsággal szólal meg, ettől pedig minden mondanivalójuk önmaga karikatúrájává silányult. A Ghosted mégis több egy felejthető mozinál – a bűnügy megoldásán túl ugyanis emlékezetes képet rajzol arról, hogyan működnek és élnek tovább a mában az évezredes távol-keleti babonák és rituálék.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
