Anim'est: birka, nyúl és egyperces légy
2010. október 25. 15:31, utolsó frissítés: 15:31Nevettek, sírtak, borzongtak és utálkoztak – a legnagyobb romániai animációs fesztivál kolozsvári nézőinek változatos érzelmi reakciókban lehetett részük.
A Győzelem (Victoria) mozi ajtaja előtt üldögélő, kockoid felfújható bárány korosztálytól függetlenül megállásra késztette a kolozsvári járókelőket – és ha már megálltak, sokan egyúttal belepillantottak az Anim'est hétvégén megszervezett kolozsvári kiadásának programjába is. Volt, miből válogatni: Jankovics Marcell Ének a csodaszarvasról című rajzfilmjétől az animációs technikával készült video- és reklámklipeken át a legfrissebb nemzetközi és romániai rövidfilm-termésig sok minden belekerült a bukaresti fesztivál kolozsvári ízelítőjének programjába.
A legtöbben persze a L'Illusioniste (A bűvész, francia-brit, 2010) című egész estés rajzfilm vetítésére gyűltek össze – annyian voltunk, hogy szinte már úgy tűnt, meleg van az amúgy alig fűtött moziteremben. Sylvain Chomet rendező 1956-os forgatókönyvét vette elő: az utolsó filmötletet, amit Jacques Tati világhírű színész-rendező papírra vetett.
Az önéletrajzi ihletésű főszereplő, Tatischeff
neve megegyezik a rendező eredeti nevével, és egyesek tudni vélik, hogy Tati lányának írta a forgatókönyvet. A L'Illusioniste bája éppen abban rejlik, hogy minden ízében idejétmúlt – a régimódi, finom, lírai történet régimódi, finom, lírai rajzokban elevenedik meg a képernyőn. Tatischeff, a pályája végén járó, idős bűvész Angliában és Skóciában haknizik, utazásain egyetlen társa a kövér és harapós fehér nyúl, amelyet a cilinderből húz elő a színpadon.
Egy eldugott skót faluban, ahol épp az áram bevezetését ünneplik a kocsmában, Tatischeff találkozik a névtelen kislánnyal, aki úgy dönt: elkíséri a bűvészt. Tatischeff meg sem próbál megszabadulni a váratlan útitárstól, azonban hamar kiderül, hogy az élet egy kamaszodó kislánnyal nem is olyan egyszerű. Az új cipőre, kabátra, ruhára nem elég a bűvész soványka keresete, így Tatischeff másodállás után kutat.
A tulajdonképpeni történet a két főszereplő félszegségében is bájos barátságának alakulása. Azáltal, hogy a másfél óra alatt egyetlen (érthető) szó sem hangzik el, még hangsúlyosabbá válnak az apró gesztusok, és a film gyöngéd melankóliája mögül újra meg újra átsejlik az irónia. A történet ráérős tempója mellett pedig bőven jut idő arra is, hogy megcsodáljuk a tengerparti sziklákat, vagy a keserédes Edinburgh-i látképeket.
Nagy népszerűségnek örvendett a Creepy Animation
éjszakába nyúló programja is – a szervezők meg is ígérték, jövőre az egész éjszakás, élőzenével és visual acttel kiegészített szekciót megpróbálják elhozni Kolozsvárra. Aki akarta, szombat éjjel eltelhetett zombikkal, vérrel, lekaszabolt végtagokkal és általában mindennel, ami a „beteg” címszó alá besorolható – bár időnként úgy tűnt, az animációk készítői a fentiekkel próbálták pótolni a hibádzó kreativitást.
A nemzetközi rövidfilm-válogatásba két olyan film is bekerült, amely a legkomolyabb és legszomorúbb gyerekproblémákat tárgyalja úgy, ahogy azok egy gyerek fantáziavilágában megfogalmazódhatnak. A Sinna mann (Dühös ember, norvég, 2009) című, Anita Killi rendezte animáció a családon belüli erőszakkal foglalkozik – pontosabban, azt üzeni a gyerekeknek: ne féljenek segítséget kérni hasonló helyzetben.
A Minimest (azaz a gyerekeknek szóló szekció) díjnyertes filmje, a Der Kleine und das Biest (A kisfiú és a szörny, német, 2009) pedig az elvált szülőkről szól, és azt fogalmazza meg: a válóper után az anyukák és apukák csak ideiglenesen változnak szörnyeteggé. Ezek a filmek egyszerre értékesek moziként és a pedagógusok, pszichológusok vagy akár szülők segédeszközeként a hasonló problémákkal küzdő gyerekekkel való kommunikációban. De torokszorító mozi a taiwani-amerikai koprodukcióban készült Swing (Hinta, 2010) is: kis híján
négy percben bont ki egy életről és halálról szóló metaforát.
Vagy a legjobb diákfilm díjával elismert Bottle (Üveg, amerikai, 2010), Kirsten Leopre stop-motion technikával készült szösszenete két... izé barátságáról az óceán két partján. Vagy a romániai filmek között versenyző Moștenire (Valeriu Căliman, 2010), ami arról szól: mi történik, miután meghal a Halál?
A közönségdíjas One Minute Fly (Egyperces légy, német, 2008) alatt viszont legfeljebb a nevetéstől könnyezhetett valaki. Nem elég, hogy a peches rovar pontosan tudja, hány másodperce van még hátra, de emellett nyakába szakad a halála előtt elvégzendő teendők listája is, aminek lelkiismeretesen megpróbál eleget tenni.
A fesztivál fődíjával jutalmazott Big Bang Big Boom (olasz, 2010) viszont különleges, nagyon látványos, de nagyon időigényes technikájával tűnik ki a mezőnyből. Az animáció ugyanis falra festett képek sorozatában elevenedik meg, amelyek (úgy tűnik) egy egész várost behálózva az evolúcióról mesélnek. A végtelenül változatos technikák, stílusok, hangulatok áradatában
a romániai filmek blokkját a történetek elvontsága különítette el.
Nagyon úgy tűnt, az országbeli alkotókat nem annyira az egyszerű, csattanós történetek elmesélése, inkább a képek mögé csempészhető metaforák foglalkoztatják, amelyek nem egyszer jócskán megdolgoztatták a néző elméjét. Nem hiányozhatott a válogatásból a szekció díját Kolozsvárra hazahozó Mátyás, Mátyás, Felméri Cecília filmje, amelyről a vetítés után elmesélték az alkotók: valószínűleg sokkal kevésbé konvencionális képet fest a királyról annál, amire a támogatók számítottak.
A film producerei, Lakatos Róbert és Szántai János hangsúlyozták, az animációs filmek finanszírozása több figyelmet igényelne annál, mint amennyit jelenleg Romániában szentelnek az ügynek. De kiderült az is, hogy a rendező jelenleg egy hasonló, animációs dokumentumfilm-stílusban készülő produkción dolgozik – ezúttal Drakuláról.
A kolozsvári Anim'est ízelítőt az egész estés animációk szekciójának nyertese, a Kérity, la maison des contes (Eleanor's Secret/Kerity, a mesék háza, francia-olasz, 2009) zárta. Dominique Monféry filmje elsősorban gyerekeknek szóló történet, amelyben megelevenednek a könyvekben lakó mesefigurák. A Hayao Miyazaki animációihoz hasonlított látványvilágú film azonban a felnőtteket is meghódította – legalábbis erre utalt az, hogy a mesehősök tapsába a közönség is bekapcsolódott vasárnap este.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
