Mi lesz, ha kicserélik a „néger” szót a Huckleberry Finnben?
Gy. A.
2011. február 01. 15:55, utolsó frissítés: 2011. február 02. 09:01
A témáról érdekfeszítő vita zajlott a legrangosabb amerikai lapokban. Elveszted vagy visszakapod a művet, ha ügyelsz arra, hogy ne legyen sértő? Összefoglaló és Selyem Zsuzsa véleménye.
A Huckleberry Finnben a „nigger” szó 219-szer, a Tom Sawyer kalandjaiban összesen négyszer fordul elő. Februárban a NewSouth Books kiadásában a rabszolga szó szerepel majd helyettük. A retusálás ötlete Alan Gribbené, aki a Montgomery-i Auburn Egyetem angolprofesszora - ő szerkeszti a niggertelenített kiadást, amiben még egy módosítást eszközölt: Tom Sawyer kalandjai gonosztevőjét "Injun Joe"-ról "Indian Joe"-ra keresztelte át. És ötlete, tegyük hozzá, egy csapásra híressé tette.
Alan Gribben 69 éves, és saját bevallása szerint azok közé tartozott, akik ellenezték a "szövegkorrekciókat". Csakhogy azt tapasztalta, hogy ha a nyilvános felolvasásokon a rabszolga szót használja az inkriminált helyett, elfogadóbb a közönség. Középiskolai tanárok panaszkodtak neki, hogy a visszatetsző, ma már csak N-betűs szóként használható kifejezés miatt már nem tudják olvasmányként feladni a két ifjúsági regényt. Gribben praktikusan oldotta meg: ami blokkol, azt távolítsuk el.
További adalék, hogy az 1884-ben megjelent Huckleberry Finn a negyedik leggyakrabban betiltott könyvnek számít az amerikai iskolákban és könyvtárakban, legalábbis ez derül ki egy bizonyos Herbert N. Foerstal összesítéséből, amely az 1996 és 2000 között leginkább betiltott/vitatott 50 könyv listáját tartalmazza.
Az ötletet hatalmas kritikaáradat követte
A XIX. századi amerikai író egy másik szakértője, Stephen Railton, a Virginiai Egyetem professzora szerint Gribben új szövegverziója "szörnyű ötlet". Railton szerint a regény nyelvezete Amerika múltját tükrözi, a cenzúrázott változat így nem hű ahhoz a korhoz, amelyben Twain írt.
A New York Times Ez nem Twain c. vezércikkében is azt állította, nemcsak a szöveget hamisítják meg ezáltal, hanem a társadalmi, gazdasági és nyelvi múltat is. A néger szó rabszolgára való kicserélésével azt a látszatot keltik, mintha minden sértést ez az egy szó jelentene, és nem általában véve maga a rabszolgaság intézménye.
Mennyiben hamisítja meg Gribben kezdeményezése a mű egészét? Megoldás lehet-e bármire is egyetlen szó kicserélése? Mark Twain lenne-e még egyáltalán? Olyan ez, mint egy festményben kicserélni egy színt egy másikra – jelent meg a szemléletes példa a New York Times oldalán zajló vitában.
Az érvek többsége nyilván kontra, egyesek szerint a mű „kiheréléséről” van szó. Egy mérsékeltebb álláspont szerint ha ebben a formában nem elég PC ahhoz, hogy középiskolai tananyag legyen belőle, hát tanítsák csak a főiskolákon. Az egyetlen pro vélemény lényege, hogy tananyagról lévén szó, a fontos az, hogy a gyerek klasszikusokat is olvashasson: aztán később majd úgyis ráér az eredeti verziót is megismerni.
Bár Mark Twain műve az amerikai irodalom egyik legismertebb és legnépszerűbb regénye, mégis
már a kezdetektől komoly viták tárgyát képezte,
elsősorban a nyelvezete miatt. Egy évvel az angliai megjelenése után, az 1885-ös amerikai kiadáskor több közkönyvtár azonnal kitiltotta az állományából. A concordi közkönyvtár (Massachusetts állam) bizottsága bírálta a durva nyelvezete és a használt szleng miatt, ami szerintük ártalmas, ráadásul alig van benne humor, és az is alantas fajta. „A regény nyers, közönséges és pórias” - hangzott a verdikt. (Twain egyébként a kritikáktól cinikusan az eladási mutatók növekedését várta.) Viszont ekkor még a „néger” szóval nem volt semmi baja senkinek.
Később, 1905-ben a Brooklyn közkönyvtár (New York) is követte a példát, és kitiltotta a könyvet az ifjúsági részlegről, azzal érvelve, hogy fércmű, és pl. az „izzadság” szót használja a „verejték” helyett. Az 1955-ben a CBS által készített tévés adaptációban egyetlen egyszer szerepel a rabszolga szó, és az egyik főszereplő, Jim karraktere sem fekete. De engedve a közvélemény nyomásának, már 25 évvel ezelőtt is volt rá példa, hogy olyan kiadás jelent meg, amelyben a néger szót rabszolgára cserélték – Gribben ötlete tehát még csak nem is egészen eredeti! Nemrég, 1998-ban szülők egy csoportja perbe fogott egy iskolát, amelyik kötelező olvasmányként adta fel a regényt diákjainak – a pert a szülők elvesztették.
- Örülök, hogy egy olyan korban élünk, amikor az ostobaságról azonnal kiderülhet, hogy ostobaság
– fejtette ki kérdésünkre Selyem Zsuzsa irodalomtörténész, író. Egyik kedvencem Alexandra Petri fölvetése a Washington Postban: ezzel a logikával Orwell 1984-ét is át kéne írni 2084-re, nehogy valaki a dicsőséges Reagan érát azonosítsa Orwell világával. Vagy a Háború és békét csak Békére cserélni, mert a háború szó is van olyan ronda és veszélyes, mint a nigger.
Transindex: Van tudomásod további hasonló esetekről?
- Olyan esetről, hogy egy klasszikus regény egy-két szavát megváltoztatták ideológiai megfontolásokból, "kíméletből", az utóbbi mondjuk 50 évben egyről tudok csupán, ez viszont a hírzárlatos 1989 előtti romániai nagy-nemzeti diktatúrában történt: a magyarul és a németül Romániában kiadott regényekben a helységneveket átírták a román megfelelőjükre.
Mit gondolsz magáról a jelenségről, hogy egy klasszikus mű egyetlen szavát megváltoztatják abból a megfontolásból, hogy sértő, kirekesztő bizonyos társadalmi csoportok számára?
- Ezzel mind az adott művet, mind az olvasóját primitívebbnek állítják be, mint amilyen. Arról nem is szólva, hogy ez a mű meghamisítása. Egy klasszikus mű éppen amiatt klasszikus, hogy nem egyetlen ideológiát nyomat, nem egyszerűsíti le a világot egyetlen nézőpontból tárgyalt, egyetlen társadalmi konfliktusra.
Ha mondjuk benne megjelenik a "nigger" kétségkívül sértő és stigmatizáló szó, akkor vele együtt megjelenik az egész struktúra, amely nem a szóért magáért ártalmas, hanem azért a viselkedésmintáért, intézményrendszerért stb. amelynek ez a szó pusztán a tünete.
A művészetnek nagy lehetősége, hogy távolságot tart a rövidtávú politikai játszmáktól, ezért elsősorban nem azonosulást vár el olvasójától, hanem – nem vár el semmit, szabadon hagyja. Szemben például a politikai kampánybeszédekkel vagy a szórakoztatóiparral, melyeknek alapvető érdekük, hogy lekössék, elbűvöljék az embert.
A klasszikus művek egyik legfőbb eszköze az irónia,
ez adja világuk komplexitását, egyetlen elvre való redukálhatatlanságát. Példánknál maradva: ha Mark Twainnél olvasom azt, hogy "nigger", az egy adott kor állapotát jelzi, amely korról még más igazságtalanságot is bemutat – az olvasó nem niggerezni fog ezután, hanem többet fog tudni a világról. A művészet kitágítja a világom. Viszont ha egy Ku-Klux-Klán vezér mondja, hogy nigger, akkor megpróbálja a világomat beszűkíteni, életcélomat meg abban megjelölni, hogy örökké ádáz gyűlölettel tekintsek embertársaim általa megadott csoportjára.
Másképpen is mondhatom: a művészet az előítéleteinket oldja, kideríti róluk, hogy önkímélet-fűtötte babonák, az azonosulást elváró entertainment-business viszont éppen hogy dolgoztatja és elmélyíti előítéleteinket, hiszen így tud gyorsan, könnyen híveket szerezni magának. Az a komolyabb probléma, amelynek Gribben professzor projektje pusztán a tünete, szerintem az, hogy a szórakoztatóipar a maga azonosulás-elvárásával lassan mindent felzabál, így az iskolákban sem tanítják meg a távolságtartó olvasást. Hiszékeny, könnyen manipulálható egyedek kifejlesztése a cél. Vagy nem cél, de tény.
A tananyag ne "nigger"-ezzen. De mi a helyzet a román akadémia „cigányozásával”? - a témát holnap folytatjuk.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
