The King's Speech: film a királyról, aki dadogott
Fülöp Noémi 2011. február 03. 13:31, utolsó frissítés: 13:31Tom Hooper rendező csak elmond egy történetet. Ráadásul olyant, amire első hallásra a kutya sem volna kíváncsi – és tizenkét Oscarra jelölik.
Áll Albert herceg a Wembley stadion lelátóján, előtte egy mikrofon, vele szemben (legalább) egy lovasszázad. Minden szem őt figyeli, a csend szinte tapintható. Arra várnak, hogy megszólaljon, ám csak töredezett szótagokat sikerül előcsalnia magából, amikre kongó visszhang felel. Ember nem lehet magányosabb, mint a király fia (Colin Firth) a tömegben.
Tom Hooper rendező a lehető legokosabban használja ki a The King's Speech első perceit. A nyitójelenetben sűríti össze azt a kiszolgáltatottságot, amivel nem lehet együtt nem érezni a film végéig. Albert herceget dadogása kisgyerekké, a leckét nem tudó iskolássá minősíti vissza. És a legrosszabb, hogy mindegy, ki a hallgatóság: a Wembley stadion vagy a két kislánya.
„Válasszon más foglalkozást”,
mondja a beszédtanár, Lionel Logue (Geoffrey Rush) Albert feleségének, még nem tudva, kiről van szó. „Sajnos, nem lehetséges”, válaszolja Erzsébet, a herceg leghűségesebb szurkolója, akit Helena Bonham Carter alakít (éppen idejében: már majdnem feledésbe merült, hogy mást is tud alakítani, mint tépett elmebajost). Hooper filmje nem bánik túl bőkezűen a humorral, ám ennek köszönhetően annál nagyobbat üt minden poén.
Lionel feladatának igazi jelentősége abban rejlik, hogy egyre valószínűbb, a trónörökös öccse nem maradhat sokáig az árnyékban, bármennyire is szeretné. Bátyja ugyanis egy elvált nőt készül feleségül venni, ez pedig nem fér össze az 1930-as évek Nagy-Britanniájának szigorú keresztény erkölcseivel. Hooper VIII. Eduárdot pitiző kiskutyaként ábrázolja Wallis Simpson mellett – és egyikük iránt sem tanúsítja az együttérzésnek akár a szikráját sem.
Albertnek ráadásul egy kivételes szónokkal kell megbirkóznia: Hitler bármelyik pillanatban kirobbanthatja a második világháborút. Ám minden baja ellenére igaz barátra talál Lionel személyében, aki a legőszintébb együttérzés és a teljes tiszteletlenség keverékével viszonyul
a magas rangú pácienshez.
Bertie és Lionel tompa szürkékre és meleg barnákra hangolt jelenetekben barátkoznak, ahol mindent átjár a sűrű köd – mintha még a westminsteri apátság csarnokába is jutna belőle egy kicsi. Danny Cohen operatőr líraian szép beállításokat komponál, minimalista hátterű aszimmetrikus portrékkal és festői szobabelsőkkel. Utóbbiakban alkalmanként felbukkan egy-egy, minden funkciót nélkülöző corgie (a kis, vörös kutyákat később II. Erzsébet, Albert lánya kedvenceiként ismerte meg a világ).
De a film leginkább lenyűgöző részlete mégiscsak Colin Firth arca. Olyan történetet kell feszültséggel megtöltenie, amelynek mindenki tudja a végét: belőle lesz VI. György, akinek oldalán Churchillel sikerül megmentenie az angol trónt. Ahogy tökéletes szabású öltönyeiben elveszetten üldögél Lionel kanapéján vagy fotelében, egyszerre büszke uralkodó és a rá váró feladattól halálra rémült ember.
A The King's Speech azok közé a filmek közé tartozik, amelyeknek nem célja a végsőkig csigázni a néző adrenalinszintjét, életre szóló igazságokkal ellátni vagy éppen a rosszullét határára sodorni a közönséget. Csak elmond egy történetet – ráadásul olyant, amire első hallásra a kutya sem volna kíváncsi a II. világháború vagy akár a Wallis Simpson-botrány árnyékában. És bebizonyítja: nincs jelentéktelen történet, csak rossz mesélő. De ő nem az.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
