Bodor Ádám kapta az Artisjus irodalmi nagydíját
2011. április 18. 17:26, utolsó frissítés: 17:32Családias gálán jártunk, ahonnan hiányzott a vörös szőnyeg és a fotósok rohama – volt viszont helyette beleborzongósan szép zene.
Az Artisjus budapesti díjátadójára nem volt jellemző a szó szoros értelmében vett sztárparádé. Alig néhány hírességet, például Szervét Tibort, Bródy Jánost, Szörényi Leventét vagy Oláh Ibolyát azonosítottam be elsőre (bár ebben valószínűleg közrejátszik, hogy az utóbbi években az átlagnál jóval kevesebbet tévéztem).
Viszont ez nem egyenlő a hírességek hiányával – mindössze annyit jelent, hogy a jelenlévők nem a nagyközönség, hanem a zene vagy irodalom területén mozgó, ezek iránt komolyan érdeklődő publikum számára számítanak sztárnak. A másképp értendő sztárparádéval együtt járt a vörös szőnyeg, villogó vakuk, látványos pózolások hiánya is. Volt helyettük
számtalan őszinte gratuláció,
rég nem látott ismerősökkel való találkozás, a családias légkörhöz pedig hozzájárult az Artisjus otthonosra méretezett terme és előcsarnoka is.
Süveges Gergő műsorvezető volt a házigazda -
fotó: Fazekas István/Artisjus
Bródy János, az Artisjus elnöke -
fotó: Fazekas István/Artisjus
A díjak paragrafusból kiágazó violinkulcsot ábrázolnak -
fotó: Fazekas István/Artisjus
Szervét Tibor feladata egy Bodor-novella felolvasása volt -
fotó: Fazekas István/Artisjus
Győrffy Ákosnak éppen jókor jött a díj -
fotó: Fazekas István/Artisjus
Spiró György: Bodor Ádám tárcareceptje -
fotó: Fazekas István/Artisjus
Az április 15-i díjátadón többek között a zenei és irodalmi szerzői jogok kezelésével foglalkozó szervezet tevékenységéről is szó esett. Dr. Szinger András, az Artisjus főigazgatója arról számolt be, tavaly sikerült szinten tartani a szervezet bevételeit, ami az adott piaci körülmények között önmagában is siker. Ráadásul az üreshordozó-jogdíjak (azaz például az üres CD-lemezek vagy USB-adattárolók árába belefoglalt szerzői jogdíj) területén előrelépést is tapasztaltak.
Magából a díjátadásból persze hiányzott a fesztiválzáró gálák izgalma, hiszen legkésőbb a gála előtti percekben, az előtérben mindenki értesülhetett arról, kinek jutnak idén a paragrafusból kinyúló violinkulcsok. Voltak viszont szellemes laudációk, és jólesően rövidre fogott köszönőbeszédek (a kedvencem Győrffy Ákos irodalmi díjazotté volt, aki
azzal nyugtázta a díjat: a legjobbkor jött).
Laudációk terén pedig vitathatatlanul Bolyki Balázs énekesé a virtuális első díj (róla annyit kell tudni, a Bolyki Brothers zenekar tagja, és tavaly a Megasztárban is versenyzett). Neki az év szövegírója díjjal kitüntetett Czutor Zoltánt kellett laudálnia, és a feladatot néhány perces stand up-műsor után a zongora mellett, énekelve abszolválta.
Bár azért Spiró György Bodor Ádámot laudáló szövege sem volt kutya, Az utolsó szénégetők című tárcakötet kapcsán. Megengedhetem magamnak a luxust, hogy szóról szóra idézzek belőle: „Az igazi a történettelen történet. Tanulság nélkül abbahagyni, félbehagyni, odahagyni, mégis kerek egészként. Lengje be a természetesség, mindazonáltal valljuk be férfiasan, hogy kitaláció” – vázolta Spiró György a Bodor Ádám-tárcák receptjét.
Bodor Ádám farmerben, teniszben, pulóverben vette át a díjat, és a lazasághoz való jogot valószínűleg senki nem vitatná el a 75. születésnapját ünneplő, Kossuth-díjas írótól. Az est legnagyobb meglepetését azonban a gála zenei momentumai jelentették. Egy kis zene persze van másutt is (általában csak azért, hogy legyen). Körmendi Klára zongorajátéka vagy Fábián Juli hangja viszont beleborzongósan szép volt – és a produkcióik alatt a teremben támadt, rezzenéstelen csöndből ítélve nem csak szerintem.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
