Nem a szokásos cuki állatfotók: Hajdu Tamás kiállítása
Fülöp Noémi 2011. április 29. 16:31, utolsó frissítés: 2011. május 03. 08:57Hajdu Tamás állatokat fotóz, főállásban pedig állatorvos – ha versekhez hasonlítjuk a képeit, epigrammák vagy haikuk lehetnének.
Aki gyakran látogat fotós szakfórumokat, találkozhatott a jelenséggel: a fórumozó hosszas keresgélés, a kérdés sokszori megvitatása után megvásárolja fullextrás, hiperdrága fényképezőgépét, majd büszkén megosztja a többiekkel első fotóját – a macskájáról.
Az aranyos állatok fotói elárasztották az internetet, többtucat weboldal specializálódott rájuk, és bármelyik pillanatban landolhat egy a postaládádban.
Ha valaki másképp fényképez állatokat, vagy profi természetfotós – vagy ő Hajdu Tamás. A fiatal nagybányai állatorvos hobbifotósnak nevezi magát, vagy egyik mesterét idézve
„hétvégi amatőr művésznek”.
A kolozsvári Korunk Stúdiógalériában látogatható kiállítására fekete-fehér képeket válogatott össze, amelyeken egytől egyig jelen van egy-egy szőrös, tollas, pikkelyes szereplő.
Az állatok jelenléte azonban soha nem pusztán az esztétikát szolgálja. Inkább szereplői egy-egy rövid történetnek, amelynek csattanóját a képaláírás tartalmazza. Ha elfogadjuk Dorel Găină fotográfus, egyetemi oktató meghatározását, aki megnyitóbeszédében költeményekhez hasonlítja Hajdu Tamás fotóit, versformákban valahol az epigramma, esetleg a haiku környékén kell keresgélni.
>> Még több fotó Hajdu Tamás blogján>>
„Szakmai ártalomból fotózok állatokat, nagyon sok kép munka közben készül: például műtéten, ahol a kolléga műti a macskát, vagy laborállatokról” - meséli a Transindexnek Hajdu Tamás. Ami a történeteket illeti, ezekre a fotós szerint a kettősség jellemző. „Egy kicsit persze az állatokról is beszélek, de inkább magamról, intim dolgokról.
A kiállításon látható fotók eléggé bensőségesek”
- magyarázza. Azt is elárulja, kompozíciói intuitív módon születnek, abban a pillanatban, amikor felemeli a gépet – sőt, akkor is komponál, amikor fényképezőgép sincs nála. Hajdu Tamás a minél kevesebb utómunka, manipulálás híve: azt vallja, ha öt percnél többet kell dolgozni a képen, akkor már valami baj van. Képeit fotóblogján is publikálja, ami egyrészt a visszajelzést biztosítja, másrészt viszont munkára, vagyis fotózásra készteti – heti három képnek mindig kell lennie tartalékban.
A címek a kiállításon és a fotóblogon egyaránt angol nyelvűek. „Erdélyben élünk, így korrekt – ez az a középút, univerzális nyelv, amit mindenki megért” - mondja Hajdu Tamás. A kiállítás címe (Filés/Files) egyszerre utal a képeken látható halakra és a számítógépes dokumentumokra (file), a válogatás pedig egyszerűen aszerint történt, hogy melyik fényképek állnak a legközelebb készítőjükhöz.
Bár digitális géppel dolgozik, Hajdu Tamás azt vallja: a monitoron látható kép olyan, mint a CD – személytelen, ráadásul a különböző képernyőbeállítások miatt mindenki másképp látja. „A papír viszont olyan, mint a régi, jól szóló bakelitlemez – a kép csak papíron kel életre” - fogalmaz. A kiállítást Hajdu Tamás tervei szerint a jövőben többek között a bukaresti, marosvásárhelyi és persze nagybányai közönség is láthatja.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
