Örökösök, kastély-amatőrök és szakemberek találkozása Bonchidán
Gy. A.
2011. május 24. 09:28, utolsó frissítés: 12:15
A szervezők tettek róla, hogy a konferencia végére senki se maradjon „kastély-amatőr”. A Bánffy kastélyban többek között azt is megtudtuk, hogyan lesz valakiből tulajdonos.
A ragyogó kirándulóidőben a "légkondis" konferenciateremben összegyűlt szakemberek, kastélytulajdonosok és sajtósok megtapasztalhatták, hogy Erdélyben kastélyokkal foglalkozni mintha inkább „női szakma” lenne: a túlnyomórészt öltönyös úriemberek alkotta hallgatóság a zömében női előadókra figyelt. (Tapasztalataink szerint a 70% női felszólaló igen magas aránynak számít egy erdélyi konferencián.)
Az elsősorban (de nem csak) pályázati tanácsadással foglalkozó PONT Csoport által szervezett Erdély 2015 konferenciasorozat május 20-i fejezetének a helyszíne a bonchidai Bánffy kastély volt, a téma az erdélyi kastélyok állapota és ezek szerepe a helyi, illetve regionális gazdasági és társadalmi életben. Tíz előadás, változatos szempontokkal. A rendezvény főtámogatója a Kulturális és Örökségvédelmi minisztérium volt, Hegedűs Csilla pedig ennek megfelelően kétszeres házigazda szerepében köszönthette a hallgatóságot: egyrészt a művelődésügyi tárca képviseletében, Kelemen Hunor tanácsadójaként, másrészt a Transylvania Trust Alapítvány elnökeként előadásában a torockói és bonchidai restaurálási munkáikról beszélt.
Kastélyt nem megvásárolni nehéz, hanem fenntartani
Az előadások közötti szünetben leginkább kastélytulajdonosokat vadásztunk. Rácz Lilla, a háromszéki olaszteleki Daniel kastély egyik tulajdonosa, előadásából kiderült, céljuk, hogy az épület újra bekerüljön a köztudatba, a turisztikai és kulturális körforgásba. Jelenleg többek között az erdővidéki reneszánsz napok helyszíne, de a tervek szerint egy kastélyszállót szeretnének benne kialakítani.
– Nagyon ad hoc gondolat volt, egy véletlen műve. Tulajdonképpen egy művészettörténész mondata indította be bennünk a gondolatot, hogy van egy épület, ami várja a méltó rendeltetését – fejtetett ki kérdésünkre, hogy hogyan is lett belőle kastélytulajdonos. Amint belekerülsz, ha egy kicsit is érdeklődést mutatsz iránta, nincs, ahogy ne szeresd meg, és ne akarj tenni érte, mert szükség van rá. Van egy önkéntelen mozgatóerő is ebben, érzelmi, tettre szólító. Azon kívül pedig a mi szempontunkból van egy nagyon praktikus oka is: Bukarestben élünk és dolgozunk, a szakmánkból otthon (Háromszéken – a szerk. megj.) megélni nehézkes, úgymond lehetetlen, és ezt a magunk számára egy hazavezető útlevélként fogjuk fel. Kialakíthatunk valamit, amivel aztán szívesen foglalkozunk, és ami gazdaságilag is megélhetést biztosít.
Magáról a folyamatról is kérdeztük, ennek kapcsán elmondta, hogy maga a procedúra olyan, mint „egy rémálom”. „Elsősorban pénz kérdése, de kastélyt nem megvásárolni nehéz, hanem felújítani, aztán működtetni, és bármit is kihozni belőle. Ha az embernek van is valamennyi pénzecskéje, és valamilyen okból kifolyólag elhatározza, hogy kastélyt vásárol, akkor nem csak kastélyt vásárol, hanem egy elkövetkező projektet, amiben további pénzeket kell előteremtenie. Ezenkívül sajnos megvan a hozzájáró bürokratikus folyamat is, amit át kell vészelni. Nekünk több mint másfél évbe telt egy teljesen tisztázott jogi helyzetű kastélynak a megvásárlása. A felújítás és a tervek elkészítése során az engedélyek beszerzésével, mindenféle pályázatok lemenedzselésével hasonló helyzetek adódnak. Ha negatívumként fogod fel, akkor soha nem lépsz előre ebben az ügyben.”
Barcsay Tamás, a gyalui kastély örököse elmondta, igazából még mindig nem kastélytulajdonos, pedig 2001-ben, immár 10 éve kezdték el a visszaigénylési procedúrát.
„Az ügyvédem azt mondja, hogy most már jogilag teljesen tiszta a helyzet, csak adminisztratív problémák merültek fel a megyei tanács részéről. Ezeket el kell intézni mielőtt átadják az épületet, és ezért is érkeztem most Párizsból Romániába. Itt kell lenni ahhoz, hogy az ember tehessen is valamit. A tervei kapcsán Barcsay kifejtette, már az elejétől tudta, hogy nem akar fejedelmi stílusban, egy 60 szobás kastélyban lakni.
„Megjegyzem, régen sem lakta a család az egész épületet, túl nagy ehhez. Nekem mindig az volt az elképzelésem, hogy egy részét, mondjuk az egyik szárnyát megtartjuk a családnak, és a többit pedig egy kulturális intézmény számára adjuk át, de lehet az akár egy üzleti befektetés is. De senki sem beszél, amíg nincs a kulcs a kezében. És nem értem, hogy miért húzzák ennyi ideig, mert közben természetesen a kastély állapota romlik és mindenkinek többe fog kerülni, mintha most csinálnák meg.”
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy tartja-e a kapcsolatot a többi erdélyi tulajdonossal? Kifejtette, hogy tulajdonképpen nem, bár tud róla, hogy létezik az erdélyi nemesi leszármazottaknak egy szervezete, a Castellum. „Nem vagyok a tagja, pedig esetleg kellene, hogy az legyek, de tulajdonképpen nem ismerek senkit, leszámítva, hogy a zabolai Mikes családhoz van egy kapcsolat. De ahogy ezt az előbb Bethlen Anikó (a keresdi kastély tulajdonosa – a szerk. megj.) is elmondta, ez egy probléma, és össze kellene szervezni a tulajdonosokat” – vélekedik Barcsay.
„Érezze a pipafüstöt!”
Makay Dorottya tartószerkezet-tervező mérnök előadásában azt emelte ki, hogy mindenki jobban járna, ha a tulajdonosok már az új funkció meghatározásánál is bevonnák a műemlékvédő szakembereket, mert ez a legköltséghatékonyabb megoldás.
Veress Anna a polgármesteri hivatal tulajdonban levő Károlyi-kastély adminisztrátorként mesélt a kastély történetéről, illetve a jelenlegi helyzetét ismertette, amelynek fejlesztése a tanácson belüli politikai ellentétek miatt időnként komoly akadályokba ütközik.
A kastély 2008-ben azonban megnyert egy 5,2 millió eurós uniós pályázatot, amelynek 80%-át biztosítja az unió, 13%-át a román állam és 2%-át az önkormányzat. Megkezdődhetett tehát a teljes restaurálás, ami nagyon jó hír, viszont van egy hátulütője: a pályázat értelmében a kastélynak egy turizmust népszerűsítő centrumként kell működnie, vagyis egyáltalán nem lehet majd belépőket szedni. Erre pedig szükség lenne a számlák kifizetéséhez.
Tanulságként azt mondta el, hogy véleménye szerint nagyon fontos, hogy olyan szakembereket találjanak, akik érzéssel nyúljanak hozzá egy kastélyhoz, nem csak munkának vagy üzletnek tekintsék. Ha bemegy a bálterembe, úgymond érezze a pipafüstöt.
Farkas András
Makay Dorottya
Veress Anna
Haba Tünde, az Élő Erdély Egyesület képviselőjének előadásában hangzott el, de után valóságos szállóigévé vált a konferencián a „kastély-amatőr” fogalma. Előadásában beszámolt az Élő Erdély által 2005 óta szervezett biciklitúrákról, amelyeknek kiemelt célja az erdélyi látnivalók, műemlékek, köztük a kastélyok megismertetése volt. Bevallotta, hogy ezek szervezése előtt viszonylag keveset tudott az erdélyi kastélyokról, és bizonyára sokan vannak még így.
Például a Farkas Levente marketinges, aki azzal keltette fel a hallgatóság kíváncsiságát, hogy hogyan lehet 30 dollárért elefánt kakit eladni – bár ezt végülis mégsem tudtuk meg az előadásából. De azt igen, hogy bár ez az első kastély, ahova betette a lábát, van néhány ötlete, hogy hogyan lehetne belől pénzt csinálni. A PR-szakember véleménye szerint azt kell még idejében tudni, hogy a piaci körülmények között miből lehet majd bevételt teremteni, és erre kell már az elejétől koncentrálni. És ehhez kell valamit találni, amiben mások, egyediek vagyunk.
Camelia Mateş (Asociaţia pentru Relaţii Publice) és Farkas András (PONT Csoport) arról beszéltek, hogy konkrétan hogyan lehet pénzt szerezni, előbbi a közösség bevonásával, utóbbi a különböző pályázati forrásokra kiélezve. Rarita Zbranca a kolozsvári Ecsetgyár részéről pedig arról, hogy ez hogyan is működik a gyakorlatban egy gyárépületből lett kultúrközpont esetében.
A szakembereket könnyebb volt megszólítani
Többen nem jöttek el, akikre számítottunk, nagyon sok kastélytulajdonosnak itt lett volna a helye, úgy érzem – mondta el kérdésünkre Gáti Attila szervező. A szakembereket könnyebb volt elérni, építészek, marketingesek, műemlékvédők jöttek el, azok, akik szolgáltatást, üzletet látnak a kastélyfelújításban vagy –hasznosításban. Úgy tűnik, ők sokkal könnyebben megszólíthatók, mint azok, akiknek a gondjaikat oldaná meg, ha hallanának egy-két ötletet, találkozhatnának egy-két szakemberrel.
Kíváncsiak voltunk, hogy mit tesznek azért, hogy ez a konferencia ne csak egy elszigetelt kezdeményezés maradjon. „A PONT Csoportnak létezik egy Kastély Erdélyben nevű programja, és ez a konferencia annak csak az egyik alfejezete. Tervezünk még a Webeu mintájára kastélyok tematikában is egy versenyt, illetve kiadványt is tervezünk, hiányoznak ugyanis a regiszterek. Még a 90-es években készített a Transylvani Trust egy felmérést, Erdély 16 megyéjéből összeírták a fontosabb kastélyokat, de ez nincs aktualizálva. Ennek továbbgondolását és a jelenlegi állapotuk alapján csoportokba való osztályozását szeretnénk. A harmadik vonal pedig a turisztikai vonal, ezért vettük fel a kapcsolatot pl. az Élő Erdéllyel is, hogy összekapcsoljuk az ő programjaikkal.”
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
