Újra divat a vásznon a bõrruha
S.M. 2003. március 28. 11:36, utolsó frissítés: 11:33#b#[filmszemle]#/b# A tavalyi Pókember után újabb #b#képregényhõs#/b# védelmez a mozivásznon Daredevil, a Fenegyerek személyében. Talán nem véletlen, hiszen a két képregényfigura szoros rokoni kapcsolatban áll egymással, mindkettõ a Marvel Comics "gyermeke".
1964 áprilisában jelent meg az elsõ Daredevil képregény, amely azóta népes rajongótábort mondhat magának. A két szuperhõs, Pókember és Daredevil -- azonkívül, hogy szinte egyszerre dobták piacra õket -- életútja azonos mozzanatokat is mutat: mindketten egy balesetnek köszönhetik az emberfeletti képességeiket. Peter Parker egy pókcsípésnek, míg Matt Murdockot gyermekkorában vakítja meg egy radioaktív vegyi anyag. Sõt, a két képregény közös szereplõket is felvonultat, például a Daredevil gonoszával, Kingpinnel annak idején Spidermanek is meggyûlt a baja.
Egyedül a filmstúdiók merték elválasztani õket egymástól, mert a két márka jogai két külön vállalatnál -- Warner és Fox -- vannak, akik megállapodtak, hogy a képregények közös karakterei csak az egyikük filmjeiben szerepelhetnek, átigazolásról szó sem lehet.
Már a plakát láttán felmerült bennem egy régebbi dilemmám: a szuperhõsök miért hordanak mindig testhezálló (bõr)ruhát, mintha állandóan szado-mazo szeánszra készülnének. Csökkenti a légellenállást? Megcsúszik rajta az izzadt tenyerû ellenfél? Szexis? Az utóbbi eshetõség ki van zárva, még mindenkiben elevenen él Superman piros bugyijának emléke. A mimikri lehet a legésszerûbb magyarázat, mert csak komoly szemmunkával lehet észrevenni Daredevilt, amint a háztetõkön ücsörög a többi -- vízköpõ? -- gótikus szörny társaságában.
Az elveszített látást a szuperhõsnél a megmaradt négy érzet túlérzékenysége hivatott pótolni. A jelenetek nagy része sötétben és/vagy esõben játszódik, fõhõsünk ugyanis többnyire az esõcseppek és a visszaverõdõ hanghullámok segítségével tájékozódik -- akár egy denevér. Ebbõl könnyen kikockázhatjuk Daredevil gyenge pontját: a magas frekvenciájú hangokat, ami védtelenné teszi például egy rockbandával szemben.
A film legmeghatóbb jeleneteiben Daredevil az esõcseppek hangjaiból építi fel kedvese, Elektra arcát, aki 1980-ban bukkant fel elõször a Marvel-képregényekben. A hölgy a harcmûvészetek mestere, virtuóz tõrforgató, szuperhõsökre jellemzõ képességei azonban nincsenek. Elektra szerepében az Alias címû tévésorozatból megismert kettõsügynököt, Jennifer Garnert üdvözölhetjük, akit ezzel máris beskatulyáztak a verekedõs szupernõk szerepébe.
Daredevil -- mondjuk így -- nem véletlenül vak, elég ha Juszticia szobrára gondolunk. Matt Murdock napközben ügyvédként védi az ártatlanokat, éjszaka pedig Daredevilként küldi a másvilágra a bírósági eljárás során felmentett bûnösöket. Ezen a ponton a jóhiszemû nézõ egy kicsit fennakad: a szuperhõs kettõs életében éjszaka ugyanazt a törvényt sérti meg, amelyet nappal képvisel. Nem én vagyok a rosszfiú -- jelenti ki nem túl meggyõzõen az egyik jelenetben Daredevil, de a kívülálló ezt nincs honnan tudja. A film azonban a katolikus egyház által felmentõ instanciát is ad az igazságosztó lelkiismeret-furdalásaira: Dare-devil az az ördög, akit Isten is szeret.
Ben Affleck nevétõl eleinte megrémültek a képregény rajongói, és a megfogalmazott kritikák alapján látható, azóta is vegyes érzelmekkel viseltetnek iránta. Nem sikerült még eldönteniük, mennyire volt képes felnõni kedvenc hõsük megszemélyesítéséhez. Azt viszont már megtapasztaltuk, hogy névnek kell lenni Hollywoodban ahhoz, hogy valaki belebújhasson ebbe a méltatlan öltözékekbe. (Lásd. Val Kilmer-t és George Clooney-t Batman, vagy Tobey Maguire-t a Pókember bõrében.)
Affleck Daredevilje egy introvertált különc, aki éjszakai portyái után egy folyadékkal telt fémkoporsóba meríti álomba magát. És ami legszomorúbb, sanyarú sorsa még a legszentimentálisabb lelkeket sem lesz képes megérinteni. A látványvilág sem hoz semmi újat a Batman-filmekéhez képest, az éjszakai New York háztetõiben Gotham City helyszíneit véljük felismerni.
Affleck helyett inkább koncentráljuk ellenségére, Célpontra (Bullseye), aki a legártatlanabb irodai eszközbõl is halálos fegyvert tud kovácsolni. A nyakas ír bérgyilkos szerepében Colin Farrell volt az egyedüli, aki -- szerintem -- végig élvezte a forgatást.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
