A grafika, mint menekülési útvonal
Fülöp Noémi 2011. július 28. 15:17, utolsó frissítés: 15:18A Quadro Galéria kiállítása a hatvanas-nyolcvanas évek kolozsvári grafikájáról egyszerre korrajz és kórrajz.
A medve nem lehetett kék a képen, mert senki nem látott még kék medvét. A paraszt nem járhatott mezítláb vagy bocskorban, mert az azt jelentené, hogy Románia parasztsága nélkülöz. A tájkép vagy csendélet nemkívánatos műfajok voltak, hiszen nem hordoztak politikai üzenetet - sorolta Szilágyi Júlia író, irodalomkritikus
a romániai kommunista cenzúra a képzőművészetre vonatkozó,
szürreálisan hangzó megkötéseit a Quadro Galéria legújabb kiállításának megnyitóján. A Válogatás a kolozsvári grafikából. 1960-1980 című tárlat azért születhetett meg, mert a fenti megkötések elsősorban a festészetre vonatkoztak. A grafikára kevésbé figyelt oda a cenzúra, mivel úgy gondolták, a festmények által hordozott politikai üzenetet könnyebb közelebb hozni a szemlélőhöz.
Emiatt számos képzőművész - köztük olyanok is, akik festészetet tanultak - a grafikába menekült. “Románia egyik legjelentősebb grafikai jelensége a hatvanas években épp Kolozsváron alakult ki” - fogalmaz Székely Sebestyén György művészettörténész, a galéria igazgatója a kiállítás kísérőszövegében.
“Robbanásveszélyes generáció”: így nevezi az utókor azokat a művészeket, akik közül 32 alkotó grafikáit válogatták ki a tárlatra. Székely Sebestyén György a megnyitón elmondta, az alkotókat - akik közül sokan jelen voltak a galériában - a vizuális nyelv megújítása,
a szocialista realizmusból való kitörés jellemezte.
A kiállításon Ady József, Aranyossy György, Árkossy István, Baász Imre, Bardócz Lajos, Mircea Bălău, Victor Tiberiu Ciato, Alexandru Cristea, Cseh Gusztáv, Deák Ferenc, Feszt László, Finta Edit, Alfred Grieb, Heim András, Ioan Horvath Bugnariu, Kopacz Mária, Kusztos Endre, Egon Marc Lövith, Florin Maxa, Nagy Pál, Negulescu György, Ioachim Nica, Pallos Sch. Jutta, Francois Pamfil, Paulovics László, Plugor Sándor, Rusz Lívia, Simon Györgyi, Sipos László, Soó Zöld Margit, Tóth László és Turós László grafikái láthatók.
“Más műfajokban nem megvalósítható, sajátos tartalmat, szabadságtudatot fejeznek ki ezek az alkotások” - fogalmazott a galéria igazgatója, hozzátéve, a korszak képzőművészei gyakran az esztétákkal, irodalmárokkal közösen alkottak. Székely Sebestyén György szerint a kiállítás korrajznak és kórrajznak is tekinthető - hiszen egy beteg időszak lenyomatát nyújtja.
Szilágyi Júlia hangsúlyozta: elsősorban nem irodalmárként, hanem a korszak szemtanújaként szólal meg a megnyitón. Szerinte a kiállítás az ellenállás példája a szocialista realizmussal szemben: ezek a művészek a saját realizmusukat képviselték. “Az akkori rendszer a művészt a hatalom megalázott szolgájává,
a művészetet eszközzé tette” - fogalmazott.
Bár nem ez volt a kiállítás elsődleges célja, a válogatás formai, technikai megoldások, kifejezésmódok kimeríthetetlennek tűnő gazdagságát vonultatja fel. “A vonalas grafikáktól, amelyek a ‘szellem lázgörbéit’ (Banner Zoltán) fejezik ki, az absztrakt konfigurációkká alakuló sokszorosított grafikai lapokig” terjed a választék (az idézet a kiállítás kísérőszövegéből való).
A Quadro Galéria évadzáró kiállításán szereplő alkotásokat nem volt könnyű összegyűjteni, a tárlat anyaga javarészt magánkollekciókból származik. Székely Sebestyén György elmondta, a kiállítás a galéria egyik fő célkitűzését valósítja meg: a képzőművészet időbeli kontinuitását szemléltetni, hidat teremteni múlt és jövő között.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
