Töklámpásokra és metálkirálynőre hajaltak Nagyszebenben
Rácz Tímea 2011. augusztus 13. 13:25, utolsó frissítés: 16:17Tarja Turunen vonzotta a legtöbb rajongót, de a Helloween sem maradt szégyenben: ilyen volt a fesztivál első koncertnapja, maximum hangerővel.
Elkerített térben kezdődött meg pénteken az Artmania metál- és művészeti fesztivál koncertsorozata a szebeni Nagypiacon, a kordonok mögé természetesen csak azt engedik be, akinek van jegye. A kordonokon kívül azonban bőven van még hely, ha nem fontos, hogy első sorban hajaljunk kedvencünkre, gyakorlatilag ingyen lehet hallgatni a metál nagyjait.
Bent sör van, motorok és jódlival hangosítást próbáló színpadstáb; a rendre és biztonságra nem valami külön fogadott őrző-védő cég, hanem maga a csendőrség vigyáz. Aggódni nem kell: a tömeg békés metálőrültekből áll, csak a maguk fejét rázzák. A hely meglepő módon tele van gyerekekkel, valahogy nem számítottam fekete és rózsaszín metálpólós kislányokra, akik apjuk nyakában, apjukkal egyszerre rockolnak, de mint tudjuk, „amíg a föld kerek...” – valahogy ezt is biztosítani kell.
A koncertsorozatot a Lacrimas Profundere német gótikus metálegyüttes nyitotta; eleinte azt hittük, csak mi nem ismerjük őket, de a fellépésük alatt mások sem nagyon tolongtak. A zene nem igazán jött be, amolyan tizenkettő egy tucat a metálosok között, és nem is tűnt úgy, mintha valaki kimondottan értük utazott volna Szebenbe. A kinézetében kicsit Lenny Kravitz-re emlékeztető Rob Vitacca mindent megpróbált, de még negyedannyi kéz sem lendült a magasba, mint három órával később Tarja Turunen koncertje alatt.
Nem úgy a Helloweenért: az első sorban bolgár zászlót lobogtató rajongók is tolongtak, és fellépésük közeledtével egyenesen arányosan nőtt a tömeg is a kordonokon belül. Andi Derisék stílusosan az Are you Metal?-lal, egyik új dalukkal léptek színpadra. Tegnapelőtt még a Szigeten nyomták le feltehetőleg ugyanazt a repertoárt; Sixx (Varga Attila, Index) nem szerette őket, mi nagyon. Igaz, állítólag ott a hangtechnikával volt baj, itt nem, de ezenkívül is a frontembernek még mindig hibátlan a hangja, és képes lett volna akár egyedül is elvinni a bulit. Azért jó, hogy nem volt szükség erre: Daniel Löble olyan dobszólót rittyentett a koncert közepe táján, hogy a csápoló kezek nem bírták a ritmust tartani.
Andi néha pihenésképpen bohóckodott, elmesélte, hogyan keverte össze Dani a drága skót whiskyjét kólával, énekeltetett, minden, ami kell. A három fellépő közül egyedül ők jöttek vissza, az I Want Out-tal búcsúztak, miközben a koncert alatt olyan nagy slágerek hangzottak még el, mint a Future World, If I Could Fly vagy a Dr. Stein.
Tarja opera- és metálénekesi kettősségét igazolandó elöl fehér, hátul fekete szoknyában érkezett meg (később lecserélte egy elmaradhatatlan bőrnadrágra). Az énekesnő bármennyire is próbálkozik, nem tud az „ex-Nightwishes” státusától teljesen megszabadulni, a legnagyobb buli a picit más hangszerelésben, de a hangján ugyanolyan erőteljesen megszólaló Over the Hills and Far Away-re kerekedett.
Szólókarrierjének legnagyobb slágerei, az I Walk Alone, Little Lies, búcsúképp pedig az Until My Last Breath hangzottak el a színpadon, háttérzenekara is kitett magáért. Nálam a cover-medley nyert, amelyben Ankie Bagger Where Were You Last Night-ját, Belinda Carisle Heaven Is A Place On Earth-jét és Bon Jovi Living on a Prayer-ét turmixolta össze amolyan igazi Tarjásan.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
