Miért nem a Luceafărulból lett Twilight-sikerű adaptáció?
Búzás Annamária 2011. november 28. 11:12, utolsó frissítés: 12:03Újabb Twilight, újra vámpírok, újra csámcsog rajta az is, aki nem látta. Hasonlóságokat kerestünk más romantikus irodalmi művekkel: miben hasonlít Edward Cullen és Mr. Darcy?
A Twilight-őrület újra tombol, a pláza-mozik előtt nagy sorokban állnak a kíváncsi tinilányok és -fiúk a negyedik rész (Breaking Dawn - Hajnalhasadás) megtekintésére várva. Pedig a történet nem egy nagy dobás, mégcsak nem is eredeti. Tágabb értelemben véve az alaptéma a földi halandó és egy másik világhoz tartozó lény románca, ami már az ókori mítoszokban is fellelhető vagy akár a Luceafărul című Eminescu-költeményben.
Szűkebb kört leírva pedig a vámpírtörténetekből építkezik a Twilight, de az írőnő elmondása szerint ő nem nézett utána ennek a hagyománynak, csak miután már kész volt a könyv. És akkor vette észre, hogy az ő vámpírjai valamelyest eltérnek a megszokott szörnyetegektől. Mi meg észrevettük, hogy a nagysikerű sorozat hasonlóságokat mutat Jane Austen románcaival és a román romantikus irodalom egyik kiemelkedő művével, a Luceafărul-lal is.
Az elsővel nem nehéz a kapcsolódást felfedezni, ugyanis Stephenie Meyer maga írta le, hogy nagy hatással voltak rá a Jane Austen-regények, szereplők. Azt is olvashattuk, hogy az első kötet, az Alkonyat a Büszkeség és balítélet című műből inspirálódott. Illetve az írónő weboldaláról megtudtuk, hogy a sármos Edward (Robert Pattinson) azért kapta ezt a nevet, mert hasonlít Austen Értelem és érzelem című regényének Edward Ferrars nevű hősére és Charlotte Bronte Edward Rochester figurájára.
Edward Ferrars egy jóvágású, kiváló erkölcsű úriember, aki szerelmes lesz Elinorba, de mivel ígéretet tett fiatalabb korában egy lánynak, hogy feleségül veszi, ezért titkolja iránta táplált érzelmeit, és tartja magát adott szavához. A Twilight-féle Edward
szintén egy tiszta erkölcsű, jóképű fiatalember,
aki vállalja a szenvedést kedvese védelméért. Mindkét főhős magasztos szerelmi vallomásokkal áll elő, csak míg az Austen-regényben ez szinte kötelező, adekvát és korhű, addig a Twilightban már nevetségessé válik. A mai világban senki nem beszél úgy, mint Edward Cullen, vagy ha igen, akkor azt úgysem hisszük el, kivéve esetleg a naiv tinilányokat.
Robert Pattinson mindig fess a képernyőn: frissen vasalt ruhák, feltűrt gallér, belőtt séró. Gesztusai és öltözködése is nemesi ranghoz méltó, mondhatni ő Edward Ferrars 21. századi változata, azzal a különbséggel, hogy Ferrars valóban nemes, míg Cullen "vámpír-nemes". Kicsit nőiesre is sikeredett a vámpír-hős, túl kedves, túl érzékeny és engedékeny, Debussyt hallgat otthon és zongorázik, mint az Austen-regények hősnői.
A női főhős az Isabella, Bella nevet viseli, melynek nincs konkrét párja az Austen-művekben, de hasonlóan "romantikus" név. Bella Swan már kevésbé hasonlít karakterében a lányregények hősnőihez, ugyanis Swan kisasszony a mai tinédzser lányok mintájára van formálva.
Egy dolog azonban mégis közös: a szűziesség.
Jane Austen női szereplői egytől egyig erényes hölgyek, ha kell, vénlányok maradnak, mintsem férjhez menjenek egy olyan férfihez, akibe nem szerelmesek. Belláról is kiderül a harmadik részben (Napfogyatkozás), hogy még érintetlen, habár már nem akar az lenni. A külseje is ezt a szűzies alakot imitálja, egyszerű ruhákban jár, hosszú haját kiengedi, vagy finoman félrecsatolja, csendes, visszahúzódó típus.
Ugyanakkor mégis van benne valami ribis, Jacobot is szédíti, hol egyik, hol másik fiút ölelgeti. Felteszi az ágya fölé a Jacobtól kapott ajándékot, miközben Edwardról álmodozik, és a karkötőt is viseli, pedig tudja, hogy ez zavarja Edwardot. De lehet, ez is valamiféle allűr, hogy játssza a húzd meg-ereszd meg játékot.
Mindenesetre Bella szűziessége csak egyfajta álcának tűnik, Edward az, aki mindig nemet parancsol magának és Bellának is, mert félti a lányt. De a negyedik részben végre bekövetkezik a várva várt pillanat, valószínűleg emiatt még több nézőt csalogat be a film a vetítővásznak elé.
A Luceafărul-lel való kapcsolat elsősorban a két világ közötti átjárhatóság/átjárhatatlanság szintjén található meg. A Twilightban a halandó Bella beleszeret az örökéletű vámpírba, az Eminescu-versben az Esticsillag vágyakozik a királylány után. Az Esticsillag külsőleg hasonlít Edwardra:
Ifjú, királyi homlokát
aranyhaj szegte bőven,
csupasz válláról kék lepel
omlott le mély redőben.
De az átlátszó arc fakó,
mint a tavasz fehére,
bár szeme lobban: szép halott,
nem színesíti vére.
Edward is fehérbőrű, élő-halott arcú, és szemei gyakran világítanak: hol barnás-sárgás, hol piros fényük van. Stephenie Meyer vámpírját ha napsugár éri, ragyogni kezd, csillámló apró pöttyökkel lesz tele a bőre, mintha szeplős lenne. Ennek elidegenítő hatása van, a túlvilághoz közelíti Edwardot. Az Esticsillag is ragyog, fényével vonja körül a királylányt.
Villan sötét redők alól
márványszépségű karja.
Halovány homlokát a gond
búfátyollal takarja.
De két titokzatos szeme
meglobban rejtve, mélyen,
mint el nem oltható parázs
két izzó szenvedélyben.
(Áprily Lajos fordítása)
Érzelmeiket tekintve is van némi párhuzam a két férfihős között. Mindkettő borzasztóan szerelmes lesz, és ennek jeléül szemük parázsként izzik. Mindkét szereplő
gondokkal küszködik a másság miatt,
de míg Edward le akarja beszélni Bellát, hogy hozzá hasonlóvá váljon, addig az Esticsillag éppenhogy rá akarja venni a királylányt, hogy legyen olyan, mint ő, és menjen vele.
Mindkét történetben megjelenik a szerelmi háromszög: feltűnik egy másik férfi. A versben egy inas akarja elcsábítani a királylányt, a filmben Jacob (a farkasember) szeretné elnyerni Bellát. Az inas addig-addig kerülgeti a királylányt, hogy az végül beadja a derekát, az Esticsillag pedig továbbra is magányosan és "hidegen" bolyong az égen. A Twilightban azonban happy end van - ez a lényeg persze -: Bella Edwardot választja.
Abban is van közös elem, hogy a filmeknek a címe égi jelenségeket idéz meg (Alkonyat, Újhold, Napfogyatkozás, Hajnalhasadás), az Eminescu-vers címe és főszereplője pedig szintén "égi figura". A filmcímek azonban nem igazán értelmezhetőek, csak az látszik, hogy a szerző tartotta magát a brandhez. És a jövőbeli lehetséges címekre is következtethetünk, ha lesz majd folytatás, ugyanis az égi jelenségek tárháza kifogyóban van. Maradt a Telehold, Félhold, Holdfogyatkozás, Naplemente, Napfelkelte.
A Jane Austen-regényekből is készült több filmadaptáció, mégsem annyira sikeresek, mint a Twilight, a Luceafărul pedig eleve lírai műfaj, amiből nem szokás filmet készíteni. A Twilight valószínűleg nemcsak annak köszönheti népszerűségét, hogy a mai tinik problémáit is megjeleníti, elképzelt világba kalauzol és szerelmi szálakat mozgat, hanem annak is, hogy olyan alapműveket, alapsémákat, mondhatni közhelyeket használ, amelyek mindig működtek, és ezután is működni fognak. Innentől kezdve az már nem számít, hogy esetlenek a párbeszédek, vagy nem elég minőségi a filmkép, mert mindenki érti, mindenki számára világos, és ez betömi a réseket.
MultikultRSS
Ismét megtartják Szatmárnémetiben a Brâncuși-napot
Újraindul a román közszolgálati televízió kulturális és hírcsatornája
Szeben 89: román-magyar koprodukciós film készül az Nagyszeben forradalmi napjairól
Joghallgatóknak szóló pályázatot hirdet a Jurátus Kör és Vincze Loránt
